Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

68 635. országos ütés 1Ö16 június li-én, szerdán. A második kötelezvény így szól (olvassa) : »A munka abbahagyása esetén a már befizetett összeg elvesztése mellett — itt egyáltalában csak a munka abbahagyásáról van szó — tartozunk a gépet hitelezőinknek kifogástalan állapotban visszaadni és elismerjük, hogy a megvett gép stb. . . .« Itt van a Singére. Azt mondja, hogy az eladó bizonyos esetekben jogosítva van a vételtől visszalépni. »Ezen jog ennélfogva akkor is illeti, ha az adás-vevési szerződést már peresítette és az ítélet végrehajtását követelte volna. Ha az eladó fentiek szerint az őt illető jogát érvényesiti és a szerződéstől visszalép, ugy az addig teljesített részletfizetések birtokában maradnak és azok a gép használata és értékcsökkenése ellenértékét képezik.« (Zaj balfelöl.) Még egy ilyen kis nyugtakönyv van, az utolsó nyugta — méltóztatik látni, hogy milyen kis részletekben történik a lefizetés — folyó évi június 3-ról való, tehát nem olyan régi, hogy akkor még nem voltak eléggé tájékoztatva. Az 5. pont így szól: (Olvassa.) »Ha eladó fentiek szerint őt illető jogát érvényesiti és a szerződéstől visszalép, ugy az addig teljesített részletfizetések birtokában maradnak és azok a gép használata és értékcsökkenése ellenértékét képezik.« Miért hozom fel ezt a szerintem is — remélem pártkülönbség nélkül — visszaélésnek minősített kikötést, mely, nézetem szerint, tulajdonképen bíróság elé való? Két okból hozom fel. Először azért, mert múltkori interpelláczióm alkalmával hivatkoztam a teksztilmüvek memorandumára. Minthogy akkor már foglalkoztam vele, kötelességemnek tartom, hogy ma ezen kikötéseknek a nyilvánosság előtt való felolvasása után újból foglalkozzam azzal a memorandummal, amelyet a teksztilmüvek, a vezérigazgatónak hozzám intézett levele értelmében, múlt évi deczember 20-án átadtak az illetékes ministér urnak. Hogy tényleg meg méltóztatott-e azt kapni, nem tudom, de itt azt írja, hogy múlt évi deczember 20-án átadták a memorandum eredetijét az illetékes minister urnak. Ebben védekezik a Textil külömböző vádak ellen és gyengíteni iparkodik azokat, amiket gondolom, Huszár Károly t. képviselőtársam deczember közepén felhozott. Múlt interpellácziómkor a varrógépekre vonatkozólag nem olvastam fel a passzusokat, utólag megteszem; audiatur et altéra j>ais. (Olvassa:) »Rámutatunk még arra, hogy a kisembereket nemcsak munkaadással támogatjuk, hanem sok esetben teljesen ingyenesen varrógépeket bocsátunk rendelkezésükre.« Ugyancsak díjtalan használatra engedtek át az Augusztaalapnak 80 varrógépet. Végül pedig igazán emberfeletti tulajdonságokkal ruházza fel a derék mezőtúri munkásnőket, mikor azt mondja: »a sok köszönő- és hálálkodó levélre nem akarunk rámutatni«. — Mert aki egy ilyen kötelezvényt haclimunkánál aláír és akivel szemben a kötelezvény ötödik pontja alapján eljárnak ós akitől a gépet visszaveszik és a lefizetett összeget nem adják vissza és aki ezek után még hálaadó és köszönő levelet ir, az megérdemli, hogy kitüntetéséről az illető szakminister valami módon mielőbb gondoskodjék. Hogy azonban holmi kalendáriumi dátumokkal a dolgot elütni ne lehessen, vagyok bátor még egyszer hangsúlyozni, hogy deczember 20-án kelt a memorandum. Készleteket nyugtáztak 1915 deczember 30-án, 1916 január 4-én és 1916 január 30-án. Tehát a míg Mezőtúron így nyugtázták az 1 K-s részleteket, addig a t. kereskedelemügyi minister ur jó volt nekik arra, hogy ilyen memorandumokat intézzenek hozzá. Azért is hoztam fel ezt a visszaélést, mert előttem fekszik egy egyesület alapszabálytervezete. Az egyesület czime: »Hadi Özvegyek és Árvák Hadimunkát Készítő Egyesülete.« Czélja : »TJgy békében, mint háborúban mindennemű hadimunkának közvetlen vállalása.« Ez egy czél, amelyet deczemberben sem a t. ministerelnök ur, sem a t. honvédelmi minister ur nem ítéltek el. Azonban erre mi történt? A székesfővárosi tanács május 23-án 44.815. sz. a. értesiti folyamodókat, hogy az alapszabályok kormányhatósági láttamozási nem nyerhettek, mert egy körrendelet szerint uj egyesületek további rendelkezésig nem alakithatók. Én ezt a belügyministeri határozatot nem is kifogásolom, csak az volna a kérelmem, hogy ugyanezt a szigort méltóztassék azon gombamódra szaporodó jótékonysági egyesületekkel szemben is érvényesíteni, (Helyeslés balfelöl.) amelyeknél a visszaéléseknek sokkal tágabb tere nyilik, mint ennél az egyesületnél. Es ha már a rendkívüli hatalomnál fogva a kormány nem engedi meg uj egyesületek alakítását, akkor nézetem szerint autonomicze magára veszi a munkás érdekeinek fokozottabb védelmét, mert azt mégsem lehet állítani és bizonyítani, hogy azért, mert egyesületet alakítani nem szabad, a visszaélések ellen sem szabad védekezni. (Ugy van! balfelöl.) Amennyiben tehát az imént felolvasott kötelezvényekről a t. minister ur szakközegei tudtak, nem törődtek vele, mert különben a t. minister ur bizonyára egy perczig sem hagyta volna az ilyen kikötéseket érvényben. Tehát vagy tudtak ezekről a kikötésekről a szakközegek és nem törődtek velük, vagy nem tudtak róluk és általában nem törődtek a dologgal. Mindkét esetben az illető hanyag szakközegek és részben a vállalkozók is bőven rászolgáltak arra, hogy amennyiben az 55 éves korhatárt be nem töltötték, legalább az aratás idejére katonai munkánál váltsanak fel egy-egy jóravaló magyar gazdaembert. (Tetszés balfelöl.) Áttérek az egész ügy lényegére, arra, amit már február negyedikén kérdeztem a t. minis-