Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

635. országos ülés 1916 junius lé-én, szerdán. 69 terelnök úrtól és amit előttem még deczemberben Huszár t. képviselőtársam a t. honvédelmi minister úrtól kérdezett, t. i. hogy mennyit kajtott a szerződéses nagyvállalkozó katonai ruhanemüek darabonkénti összára fejében, vagyis rezsi, haszon és munkabér fejében egy zubbonyért, egy köpenyért, egy nadrágért stb. Az árelszámolás részleteit természetesen nem ismétlem ; elég hosszadalmasan adtam elő a múltkor, csak azt hangsúlyozom, hogy a különböző rendeletekből és szerződésekből igenis tudjuk, hogy mit volna köteles a munkaadó a munkásnak fizetni és tudjuk a nyáron kibocsátott kereskedelmi ministeri rendelet alapján, hogy egyes erkölcsi testületek, kisiparosok, mit kapnak az államtól konfekcziós dijak fejében. Nem látom ugyan megvalósitva azt ezekben a rendeletekben, amit a t. honvédelmi minister ur deczember 17-én mondott, hogy a nagy vállalkozó többet fizethet, mint az állam, mert rizikója nincs, de azért abszolúte nem látom indokoltnak azt, hogyha a kisembereknél és a kisvállalkozóknál ismerjük a díjtételeket, akkor ugyanezt a nagyvállalkozónál nem tudjuk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt bebizonyítottam a múltkor s méltóztassék akármelyik budapesti szabóipartestületet megkérdezni, mely abba a szerencsés helyzetbe került, hogy hadimunkát vállalt a 43.332. számú nyári rendelet alapján, — ezek mind többet űzettek pár hatossal mint amennyit maga a konzorczium a saját igazolására memorandumában itt felhoz. Hogy miért fizetett kevesebbet a konzorczium, ennek talán más magyarázata nincs, mint hogy ő is, szegény, kevesebbet kapott az államtól. Ezt azonban nem igen hiszem, mert hisz önként mentek le a fehérneműéinél a 40%-os felárról a 12%-os felárra. De most ezzel nem kívánok bővebben foglalkozni, mert megint nagyon hosszura terjedne előadásom. Összefoglalva a mondottakat, harmadik és utolsó kérdésem — és szerintem az egész hadimunkának leglényegesebb kérdése — az, hogy mit kapnak a nagyvállalkozók, mit kap a szerződéses konzorczium az államtól. Mert itt nem két magánvállalatról van szó, t. ház. Itt az állam pénzéről van szó, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) arról van szó: hova lett és hova lesz az a sok millió, amit az állam ruha fejében tényleg kifizetett, hogyan oszlik az meg munkás és vállalkozó között? (Helyeslés balfelöl,) Örömmel üdvözöltem a télen a t. ministerelnök urnak azon kijelentését, melyet ő a fokozottabb összefórhetlenségről mondott a hadiszállítások tekintetében. De azt hiszem, a t. ministerelnök ur és senki más e házban az összeférhetlensőget ugy nem értelmezheti, hogy ezért nekünk nem is szabad törődnünk a hadiszállításokkal (Mozgás balfélöl.) s ezek feltételeivel. De még akkor is, ha ez a lehetetlen álláspont vagy nézet állna fenn, még akkor is, amint már voltam bátor említeni, be nem láthatom azt, miért nem szabad nekünk foglalkoznunk a konzorczium díjtételeivel, mikor az önként kifüggeszti a kisembereknek, a kisebb konzorcziumoknak fizetett díjtételeket, mikor ezeket a munkadíjtételeket és a minimális bértételeket önként a nyilvánosságra hozza. Nem bírom belátni, miért legyen csak a nagy vállalatoknak itt Magyarországon kivétel engedve arra, (Élénk helyeslés és taps balfelöl) hogy az ország pénzéből nekik fizetett díjazás nyilvánosságra ne kerüljön. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Meglehetős sokat jártam e dolognak utána. Eleinte magam is egészen tájékozatlan voltam. Sokfelé, emeleten, pinczén, Pesten és a vidéken, sokféle ember között és mindenütt egy sajátságos pszichológiai mozzanatra akadtam, (Halljuk! Halljuk!) t. i. minél távolabb állottam a munkaadótól, minél közelebb kerültem a munkáshoz, annál közlékenyebb volt az illető, annál több adatot mondott nekem és minél közelebb kerültem a munkaadóhoz, minél feljebb hatoltam azon a létrán, melyen át ez a hadimunka az u. n. utolsó kézhez jut, annál diszkrétebb lett az emberek pszichológiája. (Derültség balfelöl.) Távol áll tőlem minden gyanúsítás. De méltóztassék elhinni, ha van kérdés, ahol ez a diszkréczió a palástolás színével bir, az mindenesetre ez a kérdés. (Igaz! Ugy van! balfélöl.) Mezőssy Béla: Németországban az összes szerződéseket revideálják. Gr. Esterházy Menyhért: Mert diszkréczió ma, midőn hadimunkával sokkal többen foglalkoznak mint békében, ami természetes, s midőn ezek legnagyobb része a nagyvállalkozónál kap és vállal munkát; diszkréczió ma, midőn a hadisegély és özvegyi ellátás révén kétszeresen fontos az, hogy a hadimunkának mi a jelentősége mint produktív hadsegélynek; diszkréczió ma, midőn arról van szó, hogy a hadseregszállitás — ez a különben elég odiózus fogalom Magyarországon — hogyan használható fel mint szocziális gyógyszer; (Elénk helyeslés balfélöl.) ma midőn arról van szó, hogy mit jelent a hadseregszállítás annyi munkásnak, — hiszen a Textil maga mondja, hogy vidéken 35.000 van; — diszkréczió ma, t. ház, ebben a kérdésben, midőn azt akarjuk tudni, hogy állami munkánál — mert végtére is ez állami munka marad, a díjazások az állampénztárból mennek — hogyan alakul ki a tőke ós a munka közötti ezeréves küzdelem Magyarországon a világháború közepett : ez a diszkréczió ma, t. ház, teljesen haszontalan,. (Elénk helyeslés balfélöl.) s csak azt jelentené, hogy igenis, azok a béklyók, amelyekről a t. honvédelmi minister ur deczember 17-én említést tett, tényleg erősebbek mint az államhatalom. (Mozgás jobbfelöl). Azt mondotta ezekről a minister ur: »De azt szintén már most kijelenthetem, hogy a nagy vállalkozókkal meglévő szerződések, amelyek bizonyos tekintetben béklyót raknak a kormány kezeire, felbonthatók,