Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

64 635. országos ülés 1916 június l&-én, szerdán. az előbb emiitett összeg mint fond perdu azokra az előzetes intézkedésekre fordittatik, amelyek e tekintetben szükségesek. T. ház! Ennek a súlyos helyzetnek a komolyságát növeli az a veszedelem, amely az imént már jelzett körülményben áll, hogy t. i, ugy Angliának mint Amerikának nagy érdeke, hogy mihozzánk kész áruczikkeket hozzanak. Hiszen erre irányul az egész gazdasági törekvés, erre irányul az egész berendezkedés a háború alatt és amily mértékben sikerült nekik elérníök ezt, abban a mértékben vagyunk mi kitéve a gazdasági helyzetünk romlásának és szocziális helyzetünk nehézségeinek. Felmerültek eszmék, hogy talán a háború után részben valutáris okokból, részint az indusztriális nehézségek elhárítása okából behozatali tilalommal dolgozzunk és kész áruczikkek behozatalát tilalmazzuk. Igen komoly körökben is felmerül ez a javaslat, külföldön is foglalkoznak vele; ne méltóztassék részemről tehát elbizakodott önhittségnek venni, ha egy gazdasági őrületnek nevezem ezt a felvetett ideát. (Mozgás.) Mert hiszen nem képzelek oly helyzetet, hogy az egész világgal kereskedelmi háborúba, vámháboruba akarjon keveredni valamely állam, még a gazdaságilag oly hatalmas állam sem, mint Németország. De másrészt nagy ellenmondás foglaltatik ebben, mert hiszen valutáris okokból nekünk kivitelre kell törekednünk, minden lehetőséget meg kell tennünk, hogy ekszportáljunk. Hogyan akarunk ekszportálni, ha magát az importot akarjuk megnehezíteni, illetve tilalmazni, amint — ismétlem — bizonyos oldalról akarnák ? Ha már igy a nehézségeket voltam bátor röviden vázolni, felmerül természetesen az a kérdés, amelyre felelni kell, hogy hogyan lehet, véleményem szerint, e nehézségeken segíteni ? Itt két kérdés döntendő el, egyik a szervezeti kérdés, t. i. hogy a nyersanyag beszerzését államilag csináljuk-e, átengedjük-e az érdekeltségnek, vagy talán valamely közös módon lehet megcsinálni ? A másik kérdés, amelyet tisztázni kell, a hajózás kérdése és végül marad az a nagy kérdés, hogy egyedül csináljuk-e, Ausztriával közösen, vagy esetleg Németországgal is közösen ? Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy röviden foglalkozzam e kérdésekkel is, és annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy lehetetlennek tartom e kérdésnek államilag való intézését, lehetetlennek tartom épen annyira tisztán magánúton való intézését, t. i. az érdekeltség által szabadon való intézését, mert sok oly vonatkozása van ennek a közérdekkel, hogy azokat egyedül az érdekeltségre ruházni nem lehet. Nem emlitek egyebet, mint a valutakérdést, amelyben egy csapással tönkre tehetné egész valutánkat az a roham, ha megengednék az érdekeltségnek a maga nyersanyagszükségletének korlátlanul és az általa legjobbnak talált utón és irányban, való beszerzését. Nem emlitek egyebet, mint azt a gazdasági lehetetlenséget, hogy a hatalmas nagy vállalatok szereznének nyersanyagot és a gyenge, kisebb vállalatok ki volnának szolgáltatva a teljes nyersanyagtalanságnak. A német birodalmi gyűlés költségvetési bizottságában a. német birodalmi kormány részéről hivatalos kijelentés történt már, hogy az érdekeltség szervezeteire kivánja a német kormány ruházni a nyersanyag beszerzését és intézését, szoros állami felügyelet mellett; minden egyes szervezethez német terminológia használatával Regierungskommissar állításával, hogy ellenőrizzék azokat a szempontokat, amelyek mellőzése az állam érdekéből e kérdés intézésénél lehetetlen. De, t. ház, hogy ez a kérdés megoldható legyen, arra nézve szükségesnek tartanám azt az előzetes tájékoztatást, üzemként, a nyersanyagszükséglet tekintetében, amely szerintem csak államilag szerezhető be, illetőleg állami ellenőrzés mellett, mert ha a tájékoztatást elmulasztjuk, vagy meg nem szerezzük, akkor ismét ott fogunk állni, hogy a hatalmas tőkeerővel rendelkező nagyvállalatoknak lesz nyersanyaguk, ha az egyáltalában beszerezhető, a kisebbeknek azonban egyáltalán nem lesz és igy más irányba tereljük a gazdasági és szocziális bajokat, amely irány bizonyára szintén nem kívánatos. Nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mily helyzet fog előállani az iparra nézve akkor, ha idejekorán nem gondoskodunk erről a beszerzésről, hogy mily irtózatos árfelhajtások fognak bekövetkezni. Az a tendenczia,, amely Amerika részéről már fennáll, ha egyáltalán engedi nyersanyag beszerzését, oly árakat fog szabni, hogy a mi versenyképességünk, ideértve Németországot is, már magával a nyersanyag árával is -lehetetlenné tétetik. És igy rátérek arra a másik kérdésre, hogy közösen Németországgal és Ausztriával, vagy egyedül járjunk-e el ? Az a meggyőződésem, hogy igen súlyos hiba volna, ha e tekintetben is nem közösen járnánk el Németországgal és Ausztriával, mert azokra a hatalmas iparszervezetekre kell gondolnunk, amelyek a mi gyenge iparunkkal szemben ott állanak és mi lesz, ha nem csatlakozunk azokhoz és nem követjük azt az irányt, amelyet ott követnek ? E tekintetben, azt hiszem, általában ez egy igen jó alkalma volna ismét annak a mindnyájunk által óhajtott gazdasági közeledésnek, természetesen azon az alapon, amelyet voltam bátor e házban kifejteni, nem utópisztikus gondolatok követelésével, hanem a gyakorlati gazdasági élet szükségleteinek, követelményeinek teljesítésével. És most, t. ház, csak röviden, a hajózás kérdését kívánom érinteni, mint amely elsőrendű jelentőségű e vonatkozásban. Már e miatt sem lehet egyedül a kérdést megoldanunk, eltekintve