Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

635. országos ülés 1916 június 14-én, szerdán. 59 Reichs-Getreidestelle igazgatójának nyilatkozatát, aki egy ankéten erre vonatkozólag következőkép nyilatkozott: »Man hat clie Erfahnmg gemacht, dass die grossen Zentralorganisationen, wenn sie als mächtige Käufer im Ausland auftreten, die grosse Gefahr in sich bergen, dass sich im Ausland entsprechende Gegenorganisationen bilden, wie wir das in Bumänien erlebt habén . . . Mit der Gewalt des grossen Käufers alléin ist es nicht getan, dem steht plötzlich auch die Gewalt des grossen Verkäufers gegenüber und vor allén Dingen bedeutet ja die Ertötung des freien Handels immer die Aussehaltung des wirtschaftlichen Egoismus.« íme, t. ház, egy oly szakembernek nyilatkozata, aki magában egyik ily szervezet vezetésében vesz részt s annak további fentartását a békés viszonyok mellett ellenzi. Igenis, t. báz, ellenezni kell, mert a további fentartás monopolt jelentene, már pedig monopolt semmiféle magánszervezetnek nem vagyok hajlandó adni; (Helyeslés balfélöl.) mert monopolnak magánszervezetre való ruházása gazdasági veszedelem, monopolnak magánszervezetben való fentartása a gazdasági korrupczióval volna egyértelmű. De már most, t ház, a másik kérdés az: ha tehát a termelés érdekében nem szükséges, vájjon szükséges-e a fogyasztás érdekében. Ugyebár ezeknek a központoknak egyik természetszerű feladata lett volna és volna most is a közélelmezés olcsóbbá tétele és a közfogyasztásnak legalább is az indokolatlan drágítástól való megóvása? Méltóztassék nekem megengedni, t. ház, hogy erre nézve a porosz országgyűlésen az előadói székből elhangzott néhány észrevételt olvassak fel, amelyeket szándékosan veszek külföldről példák gyanánt, hogy ezzel az objektivitásnak minden biztositékát nyújtsam és ne keressek szemelvényeket a hazai viszonyokból, ahol hasonló esetek, mint az itt felolvasandók, előfordultak, de amelyeknek itt való felolvasása esetleg azt a látszatot kelthetné, mintha az bizonyos rokon- vagy ellenszenvnek folyománya lenne. Hangsúlyozom, t. ház, hogy az előadói székből hangzottak el a felolvasandók, tehát nem egyikmásik állítás jellegével birnak. A porosz képviselőház idei február 12-iki ülésén az előadó többek között ezeket mondta: »Egy másik kérdés, vájjon a Zentral-Einkaufs-Genossenschaft — tehát egy monopólisztikus társaság — a reábízott, részben általa lefoglalt áru továbbeladásánál közhasznulag jár-e el, azaz hogy a reá bizott vagy általa lefoglalt árut lehetőleg olcsón juttatja-e a fogyasztóhoz, — ez a kérdés a bizottságban igen súlyos kételyekkel találkozott. A következők hozattak fel e részben: Mindenekelőtt az állíttatott, hogy az árpaértékesitési központ a továbbeladásnál métermázsánként 18 márka hasznot vesz : oly körülmény, mely már a birodalmi ülés költségvetési bizottságának tárgyalásain nagyon izgatólag hatott a kedélyekre, Ez oly haszon lenne, amely, véleményem szerint, nem felel meg annak az alapgondolatnak, hogy a monopólisztikus társaságok a kezükre jutott terményeket lehetőleg csekély pótlékkal juttassák el a közönséghez. 18 márka pótlék talán mégis csak szerénytelen. Utalás történt továbbá arra, hogy az olajértékesitő társaság ugyancsak rettenetes pótlékokkal dolgozik, mire nézve a következő tényállás jelentetettbe a bizottságnak: 1915 novemberben foglaltattak le az összes olajok és állapíttattak meg a lefoglalt olajok rekvirálási árai. Átlagban 50 kilogrammonként 250 márka fizettetett a lefoglalt olajokért, jóllehet az akkori piaczi ár és az illetők által, akiknél a lefoglalások történtek, fizetett ár 350 márka körül volt. Ezen olajokat a központ vigan árusitotta tovább 310 márkáért. Ebből folyik, hogy a fogyasztó egyetlen fillérrel sem fizetett kevesebbet, mint hogyha ezek az olajok nem foglaltattak volna le és mint hogyha a kereskedő adhatta volna el, akinél a lefoglalás törtónt. Vagyis az az állítólagos előny, hogy a monopólisztikus társaságok a rájuk bizott árukat olcsóbban juttassák a közönséghez, nem érvényesül.« Ugyancsak az előadó felhozott egy másik esetet, mely a mi viszonyainkkal teljesen analóg. Ebben elmondja, hogy egy magkereskedő importálni akart magvakat, engedélyt kért a ZentralEinkaufs-Genosseuschaft-tól, megkapta, de 50°/o haszonrészesedés fejében. Az illető nem fogadta el. Egy konkurrense kapott engedélyt, ez praktikusabb volt és lealkudta a jutalékot 10%-ra. (Derültség.) T. ház! Ezzel a példával csak azt akarom bizonyítani, hogy niikép a termelésnek nem lehet seramr szüksége az átmenet után ezen központok fentartására, azonképen a fogyasztás érdekei ellen is van az ily központok fentartása. (Helyeslés balfelöl.) Természetes tehát álláspontom, hogy az átmeneti — hangsúlyozom ismét: a lehető legrövidebb — idő után vissza kell térnünk a kereskedelem teljes szabadságához. És igen le volnék kötelezve a t. kormány iránt, hogyha e részben a magát igen nyugtalanítva érző kereskedelmet és ipart megnyugtatni méltóztatnék. (Helyeslés balfelöl.) Egy hang: A gazdákat is! Szterényi József: Igen, a gazdák is egyetértenek ebben. Egyet is kell érteniök, mert hiszen a mezőgazdasági forgalom alapfeltétele a kereskedelem szabadsága és a szabad kereskedelem minél teljesebb érvényesülése. Annál inkább kell kérnem a kormánynak ezirányu nyilatkozatát, mert Németországban hasonló nyilatkozatok már történtek. Ott tehát a kereskedelem ma már teljesen tájékozva van aziránt, mit szándékozik tenni t a kormány a háború után ezek tekintetében. És nem értem, miért kelljen a magyar kereskedelemnek, ennek