Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

60 635. országos ülés 1916 a sokkal gyengébb, sokkal zsengébb és sokkal nehezebb feltételekkel küzdő magyar kereskedelemnek a bizonytalanság helyzetében élnie, mikor a versenykereskedelem a maga helyzetével már tisztában van ? (Helyeslés balfelöl.) Annyival fontosabbnak tartom ezt az áttérést a magántevékenységre, mert hiszen a háború után olyan súlyos gazdasági helyzettel fogunk szemben állani, amely minden rendelkezésre álló erőnek kifejtését ós érvényesítését fogja követelni és azok a remények, amelyeket sokan táplálnak és hirdetnek s ezáltal a nemzetben is táplálni látszanak, mint hogyha a háborút valami nagy gazdasági fellendülés fogná követni, ezek a remények, — ne méltóztassék pesszimizmusnak tekinteni részemről — meggyőződésem szerint, nem egyebek hiu ábrándoknál. A háború után nehéz gazdasági helyzetre kell elkészülve lennünk s minél komolyabban kell a nemzetet erre az óriási munkateljesítményre figyelmeztetni, amelyre szükség lesz a háború után és arra az önmegtagadásra, amelyet majd magára kell kényszeríteni a nemzetnek, hogy azokat a terheket elbírja, amelyek a háború után reá várnak. A mezőgazdaság helyzete, t. ház. a háború után sokkal könnyebb lesz, mint az iparé. Viszont nem tagadható, hogy bizonyos nehézségekkel a mezőgazdaságnak is kell számolnia a háború után, ami részben a munkáskérdésben — amely kérdés nem olyan nehéz a mezőgazdaságra, mint az iparra, mert hisz munkásainak legnagyobb része visszatér — de még inkább a beruházások kérdésében fog jelentkezni, mert a beruházások nem állanak arányban azon árakkal, amelyeket kaptak a maguk czikkeinek értékesítésénél, akkor, amikor ugyanazon ezikkeket majd magasabb áron kell beszerezniök. Egészen más a helyzet az iparnál. Az iparban mindenekelőtt áll a nyersanyag kérdése. (FelHáltásolc a baloldalon: Hol a kormány ? Nincs egy minister se jelen!) Gr. Apponyi Albert: Nincs itt egy közgazdasági minister se! Ugron Gábor: Pedig ők indítványozták a nyolez órás üléseket! Örgr. Pallavicini György: Mi nem akartunk nyolez órás ülést! Szterényi József: Én teljesiteni fogom kötelességemet, ettől függetlenül. (Helyeslés a balközépen.) Az ipar egyrészt nyersanyag nélkül fog állani, — amely kérdésre majd később bővebben visszatérek — másrészt nehezebb lesz a háborús termelésről, a háborús termelésre való berendezkedésről visszatérni a rendes termelésre. Számítania kell a kész ipartermékek beözönlésére, számitania kell a munkabérviszonyok megnehezbülésérc, kapcsolatban az óriási drágasággal, számitania kell a várható pénzdrágaságra, számítani kell a csökkent fogyasztásra — ismét a június lé-én, szerdán. rettenetes drágaság következtében — ós számitania kell mindezek mellett a termelési költségek óriási emelkedésére, ami viszont versenyképességót a versenyállamok termelésével szemben fogja tetemesen befolyásolni. És, t. ház, még egy körülmény van, amelylyel az iparnak számolnia kell, amelynek felemlítésével ismét talán egy illúziót kell széttépnem, amely illúzió arra vonatkozik, hogy hiszen óriási hadseregszükségletek lesznek a háború után ismét, tehát azok az indusztriák meglehetősen lesznek foglalkoztatva. Ez egyáltalán nem valószínű. A béketárgyalások idején ugyanazon termelés fog folyni a hadügyi szükségletek ellátásában, mint a háború teljes tombolásakor. Azok a készletek felhalmozódnak és átvitetnek a békébe, amikor tehát a megrendelések igen kis mértékben fognak folyni. De számolni kell viszont egy más körülménynyel is, t. i. a háborúnak tanulságaival, amiket a hadmüveletekből a katonaság le fog vonni. Egészen más czikkek, más berendezések, más beszerzések lesznek, amelyek nem fognak közvetlenül a háború befejezése után rendelés alá kerülni, mert hiszen a hadvezetésnek előbb le kell vonnia a háború tanulságait ebben a tekintetben, aminthogy látjuk, hogy a multakkal szemben már magának a háborúnak folyama alatt is minő óriási átalakulás történt. Mindezt miért hozom fel ? Azért, hogy tisztán lássuk, hogy az iparra a háború után igen súlyos helyzet vár ős tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ismét hét kövér esztendő következik. Ellenkezőleg, bizony sovány esztendőit következnek, amelyekkel tehát számot kell vetni. És hozzájárul ehhez az építő ipar teljes pangása mikópen a háborúban, azonképen a háború után is. Amikor az állarnpajnroknak 6 lékos kamatoztatása van biztosítva, akkor záloglevél-üzlet nem igen van kilátásban, épitőipar pedig jelzálog-kölcsönök nélkül nem dolgozhatok. Ebből tehát az következik, hogy ebben a tekintetben is inkább sovány esztendőkre van kilátásunk, mintsem kövérekre. Ebből viszont az következik, — amiben a t. pónzügyminister úrral, valahányszor e kérdésben felszólalok, mindig ellentétben állok — hogy az államnak kell magát elhatároznia igen nagymérvű beruházási politikára a háború után, hogy az ipart átsegítse azon az időn, amelyben bajokkal fog küzködni. Ugyanezt a követelést látjuk már Németországban is, ahol pedig az állami beruházások nem játszszák azt a szerepet a hatalmas német indusztriában, mint amit minálunk játszanak a mi zsenge magyar iparunkban. És itt kapóra jön nekem Wekerle Sándornak, a mi legnagyobb pénzügyi és közgazdasági kapaczitásunknak egy bécsi vezető lapban pünkösdkor megjelent czikke, amelyben erre való utalással azt mondja: Szűkkeblű, önérzet nélküli pénzügyi politika lenne visszariadni azok-