Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

635. országos ülés 1916 rétegeiben, hogy akkor, amikor a háború ma az egymással szemben álló nemzeteknek ép ugy idegpróbája a közhangulatban, mint a csatatéren, akkor ne a magyar nemzet legyen az, amelynek körében az első meghibbanás beáll. Mert ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ennek a hosszú ideig tartó háborús helyzetnek súlyát egyedül mi érezzük. Ránehezedik a mi ellenségeinkre épugy, mint miránk, érzik azt ők épugy, mint mi. ük kitartanak, nekünk is ki kell tartanunk s azt a nagy dicsőséget, amelyet a magyar névnek szereztek eddig a mi csapataink a csatatéren, amelyet szerzett a magyar népnek a magyar tömegek türelme és kitartása itthon, (Igaz! Ugy van! a ház minden oldalán.) azt a nagy dicsőségét, azt a nagy emelkedését a magyar név nimbuszának a világ előtt, a magyar nemzet súlyának a nemzetek közt, azt óvjuk meg, azt tartsuk meg a még bátralévő, az eddigihez képest minden esetre rövidebb idő alatt, ne pazaroljuk el az eddig szerzett kincseket, hanem tartsuk fenn azokat, hogy a háború eredményeit azután a magyar nemzet erkölcsi és anyagi, hatalmi és kulturális helyzetének javára mentől teljesebben gyümölcsöztethessük. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a ház minden oldalán.) Ebben, mélyen t. képviselőház, mindnyájan egyetértünk. De azután óhajtom, hogy egyetértsünk abban a czélban is, hogy a magyar nemzet által tanúsított kitartásnak gyümölcsei valóban megteremjenek a magyar nemzet számára. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A német birodalom kanczellárja, ez a higgadt, minden tekintetben bizalmat keltő egyenes egyéniség, aki minden a világon, csak nem a frázisoknak és a feltűnést keltő szenzáczióknak az embere, utolsó beszédében mégis egy mondást bocsátott világgá, amely szárnyas igévé vált és megmarad : »Einen status quo ante gibt es nicht.« A status quokoz való visszatérés nem létezik! Nagyon helyesen fejtett ki ehhez hasonló gondolatot ma Károlyi Mihály t. barátom."midőn azt mondta, hogy háborúnk czéljai eredetileg tisztán defenzivek voltak, mi önvédelmünk által kény szerittettünk háborúra, de utóvégre egy két évig tartó háború helyzeteket teremt, egy két évig tartó háború előzményei , tapasztalásokat tartalmaznak, amelyektől azután eltérni nem lehet s hogyha lehet szó status quoról abban az értelemben, hogy mi a háború előtt elfoglaltnál nagyobb területre, nagyobb hatalmi állásra nem törekszünk, nem lehet szó status quo anteról abban az értelemben, hogy ne keressük a mi nyugalmunknak, a mi biztos fennállásunknak erősebb biztosítékait azoknál, amelyekkel a háború előtt birtunk. (Altalános helyeslés.) Hanem ez a szó, ez a röpke szó, hogy status quo ante nem létezik, ez áll nemcsak kifelé, de ez áll befelé is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A legnagyobb önámitás volna azt KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. jimius lé-én, szerdán. 49 hinni, hogy azok a népek, azok a tömegek, amelyek ennek a háborúnak tulajdonképeni hősei, amelyek a maguk egészében viselik annak összes terheit, ami eddig a világtörténelemben soha elő nem fordult, (Igaz! Ugy van! a bal' oldalon.) hogy ezekre a tömegekre, ezekre a népekre és ezekre a nemzetekre nézve a háború vége egyszerűen csak a status quo antehoz való visszatérést jelenthesse. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) A korábbi háborúkban, a legnagyobb világháborúkban is olyan seregek lépnek fel a harcztéren, amelyek csak annak idején imponáltak nagyságuk által; hiszen mikor nagy Napóleon 600.000 emberrel vonult Oroszországba, ez a világ csodája volt. Az 1870-iki nagy német-franczia mérkőzésben nem tudom most hamarjában a számot megmondani, hogy Németország vesztesége halottakban mennyi volt, de a mai háborúban már 700.000 halottja van a német hadseregnek. A mai háborúban az általános védkötelezettségen már túlmenő mértékben, az általános védkötelezettség kereteibe eddig soha bele nem vont tömegek lépnek a harcztérre, lehet mondani minden félig-meddig fegyvert fogható embere az összes nemzeteknek áll a harcztéren. Ebben a háborúban tehát aktiv részt vesz mindenki, aki a lábán csak meg tud állani és puskát bír a kezébe venni. Ennek a háborúnak indirekt szenvedései és nélkülözései minden családi tűzhelybe belejutnak. Poroszországi II. Erigyesnek azon mondása, hogy jól vezetett háborúnál a katonákon kivül tulajdonképen senkinek sem kell észrevenni^ hogy háború van, ez már teljesen a történelem lomtárába dobatott. Ellenkezőleg, ez igazán a népeknek, a nemzeteknek mérkőzése. Nos. hat, mélyen t. képviselőház, legyünk tisztában azzal, hogy midőn ennek a mérkőzésnek vége lesz, midőn ennek a mérkőzésnek fáradalmaiban és veszteségeiben és szenvedéseiben és veszélyeiben Osztozott mindenki, akkor a legelemibb méltányosság és igazságérzet, a legelemibb előrelátás is azt követeli, hogy ennek a háborúnak gyümölcseiben, ennek a háborúnak eredményében is osztozzék mindenki ugy nemzeti, mint szocziális tekintetben. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) A háború utáni állapot előkészítésében ennek a kettős szempontnak kell vezércsillagul szolgálni. És ha én a kormány politikája iránt bizalommal nem viseltetem, ennek nemcsak azok az előzmények, azok az előbbi dolgok az okai, melyekről Sághy Gyula t. barátom beszélt s melyeket csak czélzásképen említek, hanem az is, hogy nem látom eddigi nyilatkozataiban nyomát annak, hogy a kormány a háború után beállandó ezen kettős nemzeti és szocziális helyzetnek igényeivel számolni készül. A legkisebb megnyugtatásom sem lehet ez irányban akkor, midőn az ellenzék részéről tett az az indítvány, hogy legalább a harcztéren érdemeket szerzett