Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-635
635. országos ülés 1916 június 14-én, szerdán. 4:3 változtatni. Még ha be is ismeri a kormány, hogy igazunk van, akkor is többnyire majdnem fizikai lehetetlenség a megváltoztatás. Ehhez nekünk jogunk van és ezt követeljük is. Ami magát az indemnitást illeti, az volt mindig a szokás, hogy az ellenzék, amely a kormány működésével nincs megelégedve, a költségvetési meghatalmazást bizalmi kérdésnek tekinti. A magam álláspontja szerint, ha arról volna szó, hogy ha nem szavazzák meg az indemnitást, megbukik a kormány, inkább megszavaznám. Nem kívánom, hogy a mai helyzetben a kormány a háborús idő alatt hagyja el a helyét ; ha ott volt a háború kezdetén, nem mondom a megosinálásban, ám vigye végig a háborút és viselje a felelősséget. Ha biztató szót kapnék arra nézve, hogy a kormány oly birtokpolitikát akar csinálni, aminőt én jónak tartok és amelynek jóságáról erősen meg vagyok győződve, ha kötelező kijelentést kapnék, hogy kezdeményező lépést fog tenni, szivesen megszavaznám az indemnitást. így azonban függőben tartom a megszavazást attól, hogy a kormány mily nyilatkozatot tesz a birtokpolitika tekintetében, hajlandó-e a kormány sürgősen intézkedni, hogy elejét vegye a jó birtokpoiitikának elébevágó spekulácziónak, tesz-e komoly Ígéretet, hogy a jó birtokpolitikát minden eszközzel keresztül akarja vinni Magyarországon ugy, amint az a népnek és a nemzetnek leginkább használ. Ezt várom és ezt kérem a kormánytól. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Elnök: T. ház ! Minthogy a t. háznak múlt ülésben hozott határozata értelmében a tárgyalás délután két órától szünetel és minthogy mindjárt két óra lesz, e határozat értelmében az ülést most délutáni négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok ? Kostyál Miklós jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház! Én nem óhajtok most olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek az indemnitási javaslattal nincsenek közelebbi összefüggésben, legfeljebb csak érintőleg fogok egyesekre kitérni. Nem szándékozom foglalkozni közelebbről a békéről hallott fejtegetésekkel sem, mert egyetértek egészben véve azokkal, amiket ma délelőtt az előttem szólók erről kifejtettek. Én az indemniti törvényjavaslat tárgyalása kapcsán fogok majd egyes kérdésekre kitérni, igy pl. a lengyel-kérdésre is, de azt hiszem, hogy ezt bele fogom kapcsolhatni az indemnitásról kifejtendő nézeteim keretébe. T. képviselőház! Az állandó gyakorlat nálunk az volt mindeddig, s ezt követjük most is, hogy az indemnitási javaslat elsősorban bizalmi kérdést foglal magában és ez következménye annak a körülménynek, hogy az indemnitás nem pusztán csak a költségvetést pótolja, hanem egyúttal magában foglalja a felhatalmazást, az appropriácziót is, már pedig az appropriáczió mindig bizalmi kérdés volt, ennek folytán tehát, ha ez összekapcsolódik az indemnitással, akkor nem is lehet ezt más szempontból felfogni. Arra pedig nincsen semmi különösebb okunk, hogy az ellenzék oldalán az eddigi gyakorlattól eltérjünk, mert azóta, amióta a kormánynak a háborút megelőző időben tanúsított eljárása folytán az ellenzék bizalmatlansága a legnagyobb mértékben fokozódott, e bizalmatlanság okainak enyhítésére a kormány még csak kísérletet sem tett. Hiszen, hogy mennyire pártpolitikát folytat most is a kormány, erre nézve csak egy körülményt akarok kiemelni. Olyan időben, amikor a nemzeti erők konczentrácziójára és arra volna szükség, hogy a nemzeti erők minél hatályosabban érvényesüljenek, akkor épen ez elől a kormány a legmerevebben elzárkózott és semmiféle kezdeményező lépést nem tett. De ettől eltekintve több oly nyilatkozatot hallottunk a kormány padjairól, amelyek épen nem alkalmasak aggályainkat eloszlatni, hanem inkább fokozni a fenforgó bizalmatlanságot. Miután ezt tapasztaljuk ugy a külpolitika, mint a belpolitika terén, itt akarok kitérni arra a külpolitikai kérdésre, amelyről ma délelőtt gróf Andrássy Gyulától oly igazán megkapó, szép, alapos és teljesen az igazság és meggyőződés erejével ható fejtegetést hallottunk, t. i. a lengyel kérdésre. A lengyel kérdésben az egész ellenzék álláspontja lényegében teljesen azonos, mert amint méltóztatnak tudni, a lapokban megjelent az a határozat, melyet a függetlenségi párt ezen kérdésben elfogadott, s amelylyel nem akart egyebet, mint álláspontját teljes preczizitással jelezni. Ennek alapgondolata ugyanaz, ami gróf Andrássy Gyula mai fejtegetésének alapgondolata. A legszerencsétlenebb politika volna a békekötés alkalmával a lengyel földnek bármiféle feldarabolása és felosztása. Én azokat, amiket gróf Andrássy Gyula kifejtett, csak azzal egészíthetem ki, hogy ez nemcsak a magyar nemzet életérdeke ellen volna, hanem a monarchia másik államának, sőt Németországnak is kárára lenne, mert mindhárom államban csak az elégedetlen elemeket szaporítaná, amelyeket elkeseredettségük egyenesen az oroszok karjaiba taszítana. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk a lengyeleket magunkhoz, a középeurópai hatalmakhoz kell csatolnunk, nem jjedig Oroszország karjaiba taszítanunk. Én csak azért tértem ki erre a kérdésre, hogy jelezzem azt az egyöntetűséget, mely e tekintetben az összes ellenzéki pártok közt fenforog a lényegben, az alapfelfogásban, a kiindulási pontban.. Azt hiszem, ez elég bizonyítéka annak, mert hiszen nemzeti, magyar pártok vagyunk mi ellenzéki pártok, hogy ez felel meg a magyar nemzet álláspontjának és érdekeinek. Ép ezért erős az aggodalmam, mert a t. ministerelnök ur ahelyett, hogy egy általános megnyugfi*
