Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

44 635. országos ülés 1916 június lé-én, szerdán. tató nyilatkozatot tett volna, álláspontját jelezte volna, hallgat s ez a hallgatás annál inkább aggályos, mert viszont oly hirek keringenek a kormány körül lévő körökből, amelyek ezen álláspontnak érvényesülését nem mutatják biztosítottnak, pedig elsőrendű kötelessége volna a magyar ministerelnöknek ezt az álláspontot a legteljesebb határozottsággal képviselni, amikor még semmiféle jirejudiczium e részben alkotva nincs, mert ha egyszer prejudiczium van, akkor felette nehéz a mi érdekeinknek megfelelő megoldást keresztülvinni. Most pedig a külpolitika teréről áttérek a belpolitika terére. Nem akarok minden részletre kiterjeszkedni, de néhányat ki akarok emelni azok közül, amelyek előbbi állításomat leginkább képesek megvilágítani. Az első, amit diffikultálok a kormány eljárásával szemben az, hogy most már harmadízben jön indemnitással s nem veszi figyelembe azokat a kívánalmakat, amelyek ezen oldalról minden párt részéről elhangzottak, hogy egyszer jussunk rendes költségvetéshez, mert sok olyan kérdés van, melynek megbeszélése feltétlenül szükséges, amire egyedül a költségvetés tárgyalása alkalmas. Az urak által alkotott házszabályok keretén belül elég rövidre van szabva a költségvetés tárgyalása, attól sem félhetnek tehát, hogy túlságos sokáig elhúzódik. Azt sem fogadhatom el argumentumul, hogy azért sem lehet rendes költségvetéssel jönni, mert az egyes tárczák költségvetései egyes részükben összeszövődnek a hadi kiadásokkal. Ez nem lehet akadály, mert akkor a többi hadviselő államokban is igy lenne, pedig látjuk, hogy a német parlament rendes költségvetést tárgyalt, pedig ott is összeszövődnek a kiadások, s talán még nagyobbak a komplikácziók ott, ahol szövetséges államokról van szó. Ha ott lehet rendes költségvetést tárgyalni, akkor ez kötelessége volna a mi kormányunknak is, mert a parlamenti ellenőrzésnek ez a leghatályosabb eszköze, (Igaz! Ugy van! a széísobaloldalon.) és a parlament legfontosabb joga a költségvetés megszavazása vagy megtagadása. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt mondja a törvényjavaslat indokolásában a kormány, hogy »az állami költségvetés megállapítására a jelenlegi időpont nem lévén alkalmas*, azért jön indemnitással. Ez nem objektív megokol ás akkor, mikor látjuk más hadviselő államok példáját, ahol ez semmiféle komplikácziót nem idéz elő. Még egy másik sajátszerűséggel is találkozunk, amiből azt látom, hogy a t. pénzügyi bizottság nincsen kellőképen tájékozva. Azt mondja ugyanis a pénzügyi bizottság jelentése, ho gy »a másik körülmény az, hogy az összes ministeriumoknak megfogyatkozott munkaerői az állami élet egész terén folyton sokasodó szükséges intézkedések és rendszabályok kibocsátása által ugy is annyira igénybe vannak véve, hogy a költségvetés összeállítása terén is a minimumra kellett redukálnia a munkát«. Bocsánatot kérek, de nincs-e a t. előadó urnak és a jíénzügyi bizottság tagjainak tudomása arról, hogy a ministeriumok nagy részében a költségvetés elkészült, kinyomatásra készen van, talán ki is van nyomatva? Nagyon csodálkozom, hogy a pénzügyi bizottság mint szakbizottság e részben nem törekedett magának megfelelő informácziót szerezni, sőt még az előadó ur sem. Én, ki távol állok a kormányköröktől, még én is tudom, hogy egyes ministeriumokban, de ugy tudom valamennyiben, a költségvetés elkészült. Lehet, hogy tévedek, talán a pénzügyminister ur ministeriumában nem, de a többiben elkészült s akkor az övében is elkészülhetett volna. Ez sem lehet tehát akadály ős azt a határozott és erős követelést állítom fel az ellenzéki oldalról s merem mondani az összes ellenzék nevében, ba nem is megbízásából, hogy elvárjuk, hogy az őszi ülésszakban legalább az idei pénzügyi évre vonatkozólag a kormány rendes költségvetést fog beterjeszteni és az tárgyalás alá kerül a képviselőházban. (Helyeslés a baloläalon.) Azt elismerem, hogyha most terjesztenek be költségvetést, akkor az indemnitást is, a költségvetést is le kell tárgyalni, mert a hátralevő rövid idő alatt alig lenne a költségvetés letárgyalható a bizottságban is, a képviselőházban is. De ennek is a kormány mulasztása az oka. Ha a múlt évben össze lehetett hivni bennünket április végén, vagy május elején, össze lehetett volna hivni a házat most is előbb, és ha csak május közepére hívják is össze, június közepére szépen elkészülhettünk volna a költségvetéssel. (Ugy van! balfelöl.) Ezt sem fogadhatom el tehát argumentumul, hogy az idő rövidsége miatt nem lehet költségvetést tárgyalni. Röviden érintem azt az álláspontot is — bár nem akarok vele bővebben foglalkozni —, amelyet a kormány igazán érthetetlen merevséggel a választójog tekintetében elfoglal. Nem akarok a választójog egész kérdésére kiterjeszkedni, nem is tartanám azt most helyénvalónak és időszerűnek, mert czélra ugy sem vezetne. De lehetetlen ki nem emelni, hogy abban teljesen igaza van gróf Károlyi Mihálynak, aki délelőtt erről a kérdésről valamivel bővebben szólott, mint én szándékozom szólni, hogy a háború előtti időt a háború után következő időtől egy egész nagy világ választja el. Hiszen a háború alatt a nézetek, a vélemények és maguk az életviszonyok óriási átalakuláson mentek keresztül. Ilyen körülmények között lehetetlen olyan merev makacssággal elzárkózni még az elől is, amit erről az oldalról már kétszer is indítványoztunk, hogy legalább a katonáknak, akik a harctéren életüket, vérüket áldozzák a hazáért, adják meg a választójogot, ha a 24 éves korhatárt elérték, tekintet nélkül arra, hogy