Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

63á. országos ülés W16 június H-én, szerdán. 41 különbségeket nem annak tartják, hogy a magasabb állású ember ne érintkezzék az alacsony állásúval, azok nem tapasztalják azt a lenézést ugy, mint az a munkás, aki ott van. Mert sajnos, ma ugy van Magyarországon, hogy aki valamiképen kivonhatta magát a mezei munkából, az oly lenézéssel nyilatkozik szemtől-szembe a másikkal a mezei munkáról, hogy ez sértő, felháboritó. Ezt mi érezzük csak, akik a mezei munkát végezzük. Ezen irány ellen kell küzdeni, mert ez is közreműködik arra, hogy mindig több egyén igyekszik otthagyni a mezei munkát és minden úton-módon más foglalkozást iparkodik keresni és özönlik a városba, hogy ne kelljen kaszálnia, kapálnia, mert azt hiszi, hogy a városban ur lesz és ezért otthagyja a biztos megélést nyújtó életmódot, mert azt hiszi, hogy a városban minden ugy van, amint a külszin mutatja, hogy csak költ, urizál és mulat. Pedig a valóság az, hogy lesz belőle proletár, elégedetlen, de boldog ember nem lesz, egyes kivételektől eltekintve. Hogy ezt megakadályozhassuk, meg kell becsülni a mezei munkát végző társadalmat és nem elég az, hogyha a hivatott egyének meg is becsülik, de át kell vinni ezt a kötudatba és meg kell becsültetni azokkal is, akik ma lezézik. Amit Prokászka püspök ur előadott és Nagy Emil t. barátom is előterjesztett, — nem tudom, hogy Hegedüs Lóránt t. barátomnak a terve milyen körben mozog — ezekre az a megjegyzésem, hogy amikor az egyik örökbérletet javasol, a másik hosszú lejáratú bérleteket, a harmadik pedig csak parczellázást akar, nézetem szerint, a kérdést megoldani egyikkel sem lehet teljesen, hanem mind a hármat alkalmazni kell ugy, amint a viszonyok kivánják. Ott, ahol alkalom van kisbérietekre, ott kisbérletet kell alkalmazni ; ahol az örökbérletnek megvan a, feltétele, ott örökbérletet kell csinálni és inkább mint a hosszú lejáratú bérletet; ahol a parczellázásra megvan a lehetőség, mert telepíteni csak tőkével lehet és ha van, aki jelentkezik, ott parczellázni kell. Mert a telepítésnél az a legnagyobb baj, ami más oldalról szerencséje a magyar fajnak: a ragaszkodása az ősi fészekhez és ha valakinek a községben van háza és egy pár hold földje, az nem akar elmenni messze vidékre, más birtokba, hanem ott szeretne maradni és ugy szeretne földhöz jutni, hogy azt ott munkálhassa meg. Es sokszor megtörténik, hogy előnyös parczellázást ajánlanak, de mert messze esik tőle, nem fogadja el, mert nem akar megválni a régi helyétől. A leghelyesebb valószínűleg az lesz, hogy oly községeknél, amelyek ki vannak a földbirtokból szorítva, amelyek népessége sokkal több, mint amennyinek a föld birtoka megélést nyújtani kéjaes volna és ahol sokszor a nagybirtok a községben egészen a kertek alá háromnegyedrészben odaékelődik : az ilyen községben előnyösen lehet megcsinálni akár az örökbérletet, akár a par'czellázást. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. Amikor annyi szó esik Magyarországon az egy gyermekrendszerről és a kivándorlásról, akkor, nézetem szerint, hiába csinálunk Magyarországon akármit, mert ha száz gyűlést tartunk is és ha évtizedekig okoskodunk is, semmi eredményt sem fogunk elérni; csak egy utón érhető el eredmény, ha lehetővé tesszük Magyarországon azt, hogy a többgyermekes családok jobban boldogulhassanak, mint a gyermektelenek. Ez esetben az egy gyermekrendszer is és a kivándorlás is szűnni fog, de mig olyan a helyzet, mint ma, hogy a sokgyermekes család nem képes magát eltartani, mert nem juttatnak neki annyi földet, amennyiből megélhet, mig ellenben az, akinek gyermeke nincs, könnyen és dologtalanul is megél, addig ez csábító például fog szolgálni, de csábítani fog a kivándorlás is, mert Amerikában az itteni nyomorúsággal szemben jók a kereseti viszonyok. Ezt pedig csak helyes birtokpoltikával lehetne megszüntetni. Az ország igen sok részében helyes birtokpolitikával még el lehetne érni a javulást, de vannak már olyan részek is, ahol a helyzet gyors javulását már várni sem lehet. Azt a birtokpolitikát kell megvalósitani, amely senkinek sem okoz kárt és mégis óriási előnyére, hasznára van a munkásnépnek és általa közvetve az országnak. Életemben sokat foglalkoztam a birtokviszonyokkal, sokféle módszert vettem szemügyre, olvastam el és gondoltam át és velem együtt mások is, mert sokan vagyunk Magyarországon, akik komolyan akarjuk e tekintetben a javulást, de, sajnos, nagyon sokan vannak olyanok is, akik ezt meg akarják akadályozni, vagy legalább is olyan birtokpolitikát óhajtanak, amelynek csak a neve lesz az, eredménj^e azonban nem lesz. Itt a nyilvánosság előtt kijelentem, hogy egy helyes birtokpolitikának' keresztülvitelét, amely ugy a népre, mint az államra nézve el sem képzelhető haszonnal járna, csak olyan intézkedéstől várom, amely legelőször is kimondja az államnak mindenféle földre vonatkozó kisajátítási jogát. Ez nagyon radikális eszköznek látszik, de hiszen ne feledjük- el, hogy az állam nem veszi el mindenkinek a földjét ; nagyon természetes, hogy azokban, akik ezt a kérdést intézik, meglesz annak belátása, hogy mely föl dele azok, amelyek állami és nemzeti érdekből a kisajátításra megértek és nem fog kisajátítani olyan földet, amelynek kisajátítása nem közhasznú. De a mai viszonyoknak nem szabad megmaradniok, amikor semmiféle eszközzel sem lehet a birtokost vagy bérlőt rávenni arra, hogy a saját károsodása nélkül is juttasson földet azoknak, akik arra valóban rászorultak. Megjegyzem, hogy nem tartom károsodásnak, ha a nagybérlő 10 forintos földet 30 vagy 40 forintért ad oda, holott a kisajátításnál sem kaphat többet, mint 10 forintot érte. Az ilyen viszonyokon csak törvény segíthet, olyan törvény, mely megadja az államnak a kisajátítási jogot. Itt talán szememre vethetné valaki, hogy néhány év előtt, midőn a t. kormány a legelőkisajátítási törvényjavaslattal jött ide, én annak ö