Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
470. 645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. volna, mint az összes kisüstökből várható jövedelemtöbblet. Én a t. pénzügyminister urat nagyon kérem, hagyják meg ezeknek az embereknek az ő ősi jogukat továbbra is. Ez par excellence magyar ősi mezőgazdasági ipar, különösen Erdélyországban fontos, a Dunántúl fontos és ne vegyék el akkor, mikor az osztrák nép továbbra is fogja ezt a jogot élvezni és továbbra is fogja gyümölcsészetét ezáltal fejleszteni. (Az elnöki széket Beöthy Pál elnök foglalja el.) E tekintetben határozati javaslatot is fogok benyújtani. Kérni fogom a t. házat, hogyha elveszik ezt a jogot, méltóztassék az illetőket kárpótolni, ámbár sokkal szivesebben látnám, hogyha meghagynák nekik az üstjöket. Mikor az üstöket hadiczélokra beszedték, akkor általánosan el volt terjedve, hogy a háború után ismét visszakapják üstjeikét. S most a javaslat azzal indokolja ezt a lépést, hogy az üstöket beszedték, nincs üstjök ós most van a legalkalmasabb időpont, hogy az üsttel együtt elvegyék régi jogukat is. Határozati javaslatom a következőképen hangzik: »Utasitja a ház a kormányt, hogy a kisüst melletti kifőzés megszüntetése esetében a tulajdonosoknak megfelelő kárpótlást nyújtson.« Van a pénzügyi bizottság jelentésében még egy j>asszus, amely ekként szól (olvassa): »Végül a pénzügyi bizottság a mezőgazdasági szeszfőzdék tekintetében következőt ajánlja a pénzügyminister ur figyelmébe: A kormány tegye megfontolás és tanulmány tárgyává, hogy a jövőben méltányos és indokolt esetek alkalmával az ország egész területén legyenek uj mezőgazdasági főzdék kontingensben részesíthetők.« Nekem ez ellen a toldás ellen semmi kifogásom sem lenne az esetben, hogy ha az egész szeszadótörvényt mozgósitanók. Á szeszfőzés par excellence mezőgazdasági ipar. Sehol másutt nincs az a rendszer behozva, hogy a szeszt nagy ipartelepek ipari módon állítják elő. Akár Németországot, akár Ausztriát, akár Oroszországot tekintjük, ahol 34—40.000 hektoliteres mezőgazdasági szeszfőzdék léteznek állami monopólium mellett, mindenütt azt látjuk, hogy a szeszfőzdék a mezőgazdasággal szoros összefüggésbe hozatnak, hogy azokat a mezőgazdaság fejlesztésére használják fel. Minálunk ez nincs így, mert amennyiben a mezőgazdasági szeszfőzdéket a törvény tűri és nekik látszólag előnyöket ad, ezek az előnyök semmi arányban nincsenek a törvénynek azon favorizáló rendelkezéseivel szemben, melyekkel a nagyipari szeszfőzdéket részesitik. Azt merem állítani, hogy a szeszfőzós minálunk egyenesen agrárellenes czélzattal űzetik, mert szokásba jött, hogy egyes nagy szeszgyárak a melászt, amely hizlalási czélokra van hivatva, elvonják attól a czéltól, feldolgozzák a saját szeszfőzdéjükben és ezáltal lehetetlenné teszik, hogy a czukorrépa által a földből kivánt erő a meläszszal való hizlalás révén ugyanarra a birtokra ismét visszakerüljön. Mondom, szívesen akczeptálom és nagyon szeretném, ha minél több mezőgazdasági szeszfőzde lenne Magyarországon, de akkor az ipari szeszfőzdék kontingensét át kellene ruházni a mezőgazdasági szeszfőzdékre. Mindaddig azonban, amig ez be nem következik, ennek akczeptálását nem ajánlom. A t. kormány tanulmány tárgyává teheti, mert minél többet tanul és minél többet tud az ember, annál jobb, de hogy a jelenlegi törvény mellett megvalósittassék, ezt nagyon károsnak tartanám azon vidékekre nézve, amelyeket akaratuk ellenére kényszeritettek, hogy ezen törvény mellett is foglalkozzanak szeszfőzéssel. Értem a felvidéket, ahol a rossz klimatikus viszonyoknál, a rossz telurikus állapotoknál fogva az a mezőgazda egyenesen rá van utalva arra, hogy ha még olyan nagy kárral is jár, szeszfőzést űzzön. Készséggel elismerem, hogy az utolsó három vagy négy évben nem volt panasz, ámbár a t. pénzügyminister ur nagyon csalatkozik, ha azt hiszi, hogy ebből a nagy árfelszökkenésből lett volna direkte nagyon sok haszna a mezőgazdáknak. Arról gondoskodott a kartell, arról gondoskodtak más üzleti konjunktúrák, amelyek itt közrejátszottak. De ismétlem, elismerem, hogy az utolsó három vagy négy évben a mezőgazdasági szeszfőzdék is elég jó haszonra tettek szert, meg is érdemelték, mert bizony a 22 koronás szeszárak mellett, amilyenek 1890-ben, 1891-ben voltak, becsületesen ráfizettek. Ezt a két szempontot ajánlom a t. képviselőház figyelmébe és kérem, gondolják meg, hogyha csak lehet, ezekben.az időkben, kerülni kell mindent, ahol rég szerzett jogokhoz nyúl az ember, különösen olyan jogokhoz, amelyek még azért is tiszteletben tartandók, mert a nép egészsége szempontjából is nagy előnyt jelentenek. Azon az üstön nem fognak hamisítani és nem fognak sósavat, kénsavat, vagy faszeszt beönteni a szeszbe, amelylyel megmérgezik, tönkreteszik a mi jó, egészséges népünket. Szabó István (nagyatádi): Egész falu kihalt tőle! Rakovszky István: Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt rekonszideráczió tárgyává tenni és méltóztassék meghagyni ezeket az üstöket ezeknél a szegény embereknél. Ha azonban a t. képviselőház bölcsesége máskép határoz, nagyon kérem, méltóztassék egyenlő mértéket alkalmazni és a kisüstökkel szeszfőzést űző gazdáknál ópugy kárpótlást adni, amint kárpótlás adatik a gazdag nagy szesziparosoknak az 1908: XXVIII. t.-czikkben. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra feljegyezve senki sincs. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. házi Nagyon jól jegyezte meg — gondolom — Bernáth
