Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. 471 Béla t. képviselőtársam, hogy a kisüstök kérdése nagyon régi kérdés, amely igen régóta foglalkoztatja a törvényhozást és amely soha helyesen megoldható nem volt. Most, amikor az állam bevételeinek fokozása minden tekintetben égetően szükséges, azt hiszem, itt az utolsó pillanat, hogy ez a kérdés megoldassák, de megoldassák ugy, hogy ezáltal minden jogos érdek kellően kielégíttessék. Nemcsak nálunk, másutt is igen nehéz kérdés ez, a kisiistök kérdése, pl. Francziaországban, ahol a bouilleur de eru kérdése a franczia forradalomtól kezdve mostanig nem volt megoldható . . . Bernáth Béla: Lázadás volt! Teleszky János pénzügyminister: . . . és a mostani háború alatt Francziaországban is megoldatott a kérdés. ííem a háború felhasználásáról van itt szó, hanem a háború által teremtett olyan kényszerhelyzetről, amely elől kitérni nem lehet, mert a kisiistök rendezése nélkül a szeszadó, amely a modern állam egyik legfontosabb bevételi forrása, kellően nem használható ki anélkül, hogy azok, akiknek ezeknek a kisüstöknek tartása által bizonyos előjogok vagy kedvezmények biztosittatnak, tulajdonképen megkapnák az ellenértékét annak, amilyen áldozatokkal az államra nézve jár ezeknek a kisüstöknek fentartása. Nem akarom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni, csak bátorkodom egy rövid számadatra hivatkozni. Bernáth t. képviselő ur 16 millióra tette azt az értéket, amelytől a magyar birtokos osztály megfosztatik, ha nem tétetik lehetővé neki, hogy a gyümölcsöt és a törkölyt pálinkává kifőzze. Bernáth Béla: Valószínűség szerint annyi. Teleszky János pénzügyminister: Eltekintve attól, hogy senkinek sincsen eszeágában lehetetlenné tenni a gyümölcsnek és a törkölynek pálinkává való kifőzését, csakhogy ezt szabályozni akarjuk olyan módon, hogy az állam megtalálja mellette számítását és az államnak a szeszadóbevételből várható jövedelme ne károsittassék, mondom, ettől eltekintve, ha fel is -teszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak az volna a hatása, hogy ez a 16 milliónyi érték veszendőbe menne, még akkor is ezzel szemben áll az a másik tétel, hogy mig ma — amint szintén Bernáth képviselő ur emiitette — 44.000 hektoliter olyan szeszt adóztatnak meg, amelyet kisüstön főznek, tényleg azonban általános becslés szerint 300.000 hektolitert főznek. De én csak 200.000 hektolitert veszek számításba, tehát 156.000 hektoliterrel többet, mint amennyi után adót fizetnek. Ha ez után a 156.000 hektoliter után, amelyért a kincstár az adóját meg nem kapja, veszem a mai szeszadót, amely 250 K hektoliterenkint, ez 39 millió K-át tesz ki, tehát azzal a 16 millió K anyagi értékkel, amely a törvényhozási intézkedés folytán Bernáth képviselő ur szerint tönkre menne, — de amiről szó sincs, hogy tönkre fog menni és el fog pusztulni — szemben áll az államnak 39 millió koronás vesztesége, amely természetesen napról-napra nőni fog, minél inkább kénytelenek leszünk a szeszadótételt emelni. így áll a dolog. Ha méltóztatik nézni, miben különbözik ez a törvény attól a törvénytől, amely 1908-ban törvényerőre emelkedett és csak azért nem lett végrehajtva egyrészt, mert Ausztriában hasonló törvény életbe nem lépett, akkor azt méltóztatik látni, hogy a különbség először abban áll, hogy mig az 1908. évi törvény ennek a rendelkezésnek életbelépését, a központi szeszfőzdék keletkezését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Ausztriában is hozassák hasonló törvény, én most az indokolásban megmondott okokból, mert az 1908 óta lefolyt idő és ennek a kérdésnek tanulmányozása meggyőzött arról, hogy ebben a kérdésben egyáltalában nem kell félni az osztrákok versenyétől, ha ott más törvényes határozmányok vannak is életben, a mostani törvény szerint ezt a rendelkezést életbe kívánom léptetni, anélkül hogy megkívántatnék, hogy Ausztriában hasonló rendelkezés lépjen életbe. A másik különbség pedig az, hogy mig az 1908-as törvény csak községi és szövetkezeti központi szeszfőzdék létesítését kontemplálta, addig körülmény, hogy az 1908 óta e tekintetben megindult tárgyalások és tanulmányok arról győztek meg, hogy ilyen községi és szövetkezeti központi szeszfőzdék kellő számban létesíttetni nem fognak. Én tehát egyáltalában lehetővé akarom tenni más központi főzdék létrejöttét és lehetővé akarom tenni, hogy ezek necsak egyes község körére, hanem nagyobb területre is kiterjeszkedjenek. A t. képviselő uraknak arra a kérdésére, hogy községi és szövetkezeti központi főzdék létesítése meg lesz-e engedve, azt felelem, hogy nemcsak hogy meg lesz engedve, hanem nagy örömmel fogom ezt üdvözölni. Ha kizárólag községi és szövetkezeti főzdék felállításával meg lett volna oldva a kérdés, akkor az 1908-as törvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítását nem is javasoltam volna, de miután látom, hogy ezen az alapon nem lehet a kérdést megoldani, azért most javaslom. Ismétlem, engem az, hogy községi és szövetkezeti főzdék fognak keletkezni, nagy örömmel telt el. Hogy miképen képzelem én ezek felállítását, arra nézve bátorkodom megjegyezni, hogy elsősorban községi és szövetkezeti alapon és nagyon hálás leszek, ha a t. képviselő urak e nagyon fontos kérdésben segítségemre lesznek és olyan szövetkezeteket hoznak létre, amelyekkel ez a kérdés megoldható. A másik mód, amelyet tervezünk s amelynek irányában már intézkedések tétettek, az, hogy a földmivelésügyi ministerium egyes központi főzdéket állit fel egyrészt azért, hogy ezek mintegy mintául szolgáljanak, másrészt azért, hogy a kormánynak kellő ellenőrzése, kellő betekintése és alapja legyen a többi