Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
460 645. országos ülés 1916 július 14-én, pénteken. politikai szempontból, hogy ily expoziturákat állítsunk a kincstár, a kormány részére, oly függő elemeket, amelyekkel az ország máris telítve van. Ez a központi szeszfőzde olyféle teremtménye lesz az Úristennek, mint olvastam a skót partokon lévő bizonyos rákfajról, amelynek az a tulajdonsága, hogy akármilyen rétegében van a tengernek, vagy részén a partnak, mindig hozzáalakul színben, kinézésben ahhoz a környezethez, amelyben van. Hol halvány világossárga, ha pedig lejebb megy 200 méternyire, akkor élénk vörös, szóval mindig olyan, amilyennek lennie kell. Ilyen lesz a központi szeszfőző is, a kincstárnak egy teremtménye, amely minden tekintetben rendelkezésére áll, amely a függő elemeknek számát szaporítja és ha a rákfajnak, amelyet pandatus annulicornis-nak hívnak, a magyar tudományos nyelven használt nevét megmondom, épen eltalálom a szeszfőző lényegét, működését, mert tarisznyaráknak hívják. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még csak arra akarok hivatkozni, hogy itt ismét szaporítja a pénzügyminister ur a maga és a kormány jogát, amely bizonyos szeszfőzdék felállítása tekintetében máris megvan. Hogyha nem térünk át az állami egyedáruságra, amely tekintetben készséggel aláírom a minister ur indokolását, hogy nem szükséges, mert a czélt másként is el lehet érni, akkor én már égető kérdésnek tartanám, hogy egyszer ezen szeszgyári kontingensek, szeszgyárak létesítésének kérdését is méltóztatnék végre ugy elintézni, hogy a köz szempontjából megfelelő legyen, mert hogy mást ne mondjak, akkor talán szükséges volna, hogy amikor ily engedélyek adatnak, az engedélyek mellett a képviselőháznak jelentés tétessék, amelyben a gyengébbek kedvéért a t. kormány jelezhetné azoknak politikai pártállását is, akik ilyen engedélyt kapnak. Ezekben röviden körvonalaztam azokat a szempontokat és indokokat, amelyek nekünk lehetetlenné teszik, hogy e tö vény javaslatot akár általánosságban, akár részleteiben elfogadjuk. Azokat a gazdasági indokokat, amelyek a kérdéshez még hozzáfüződnek, részletesebben ki fogják fejteni azok, akik utánam következnek. Én a magam részéről még csak arra akarok hivatkozni, hogy súlyos hibát látok abban, hogy a t. pénzügyminister ur eltér attól az elvtől, melyet az 1908. évi XXVIII. t.-cz. követendőnek állított fel, hogy t. i. ott, ahol szükség van központi kezelésre, a községek és a szövetkezet kezére bizassék ennek a kérdésnek a rendezése. • Nem látom indokoltnak, miért kell ettől eltérni, miért kell ezt egyes egyénekre bizni, hacsak nem az az indok, amire ismételten hivatkoztam, t. i. részben politikai indok, részben az, hogy a kormánytól függő elemek kezébe adassék a kérdés megoldása. Ezekre való tekintettel ismételten kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Bernáth Béla! Bernáth Béla: T. ház! Az előttünk fekvő javaslat a központi főzdék felállításával elveszi a gazdáknak azt a jogát, hogy szőlőtörkölyét, borseprőjét, gyümölcsét kisüstön megfőzhesse és mellékterményként értékesithesse. Ezt már az előző kormány is meg akarta kísérelni. Mikor az 1908-ik törvény megalkottatott, akkor is az volt az intenczió, hogy az az átalányozási rendszer, melyet a gazdák élveznek, megszüntettessék, de a parlamentnek megvolt az erős akarata és bátorsága és nem engedte, hogy ez megtörténjék. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Most arra jutottunk, hogy ez mégis megtörténik és a gazdákat ezen joguktól meg akarják fosztani. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kisüstön való pálinkafőzés eddig a szőlősgazdáknak s a gyümölcstermelő gazdáknak joga volt; ez a javaslat pedig ezt a jogot átruházza vállalkozókra, tehát konfiskálja a gazdáktól. Ez ellen nekünk szót kell emelni, mert sok ezer ember jogának elvételéről van szó. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Novák János: Több százezerről. Bernáth Béla: Ezt a jogot a magyar gazdák megszerették. Ki volna olyan, ki ne a maga főztét szeretné meginni. A gazdára ez azért is fontos, mert munkásai szükségletét ebből ki tudta elégíteni. Hosszú évek során folyt a küzdelem ezért s mindig meg tudtuk akadályozni s most szomorúan kell látni, hogy a gazdák ezen jogát elveszik. Ha jól tudom, eddig a gazdáknak meg volt adva a jog, hogy 24 órai pálinkafőzésnél háromszori felöntésért fizessenek, most pedig ez a kedvezmény megszűnik. Hogy a jövőre is megszűnik, az kitűnik az indokolásból. Hiszen kisüstjeinket rekvirálták, ami miatt az egész országban nagy volt a felháborodás, de a gazdák hazafiasságból odaadták a kisüstöket, mert belátták, hogy arra a hadvezetőségnek szüksége van. De mikor előre bejelenti a kormány, hogy jövőre is el akarja venni ezt a jogot, ez igen erős érvágás a magyar szőlőgazdákon. Hogy ezt akarja tenni, az az indokolásból kitűnik, ahol az foglaltatik, hogy különösen alkalmas erre a jelenlegi időpont már azért is, mert a hadsereg rézszükségletének ellátása érdekében a pálinkafőzésnél használt kisüstök legnagyobb részben igénybe lettek véve és legczélszerübb, ha azalatt megyünk át az uj rendszerre, mig a kisüstök újbóli beszerzésének lehetősége nem forog fenn. Ez a legnagyobb czinizmus, amit el lehet képzelni, hogy a gazdáknak azt a hazafias cselekedetét, hogy hazafias czélra odaadták a kisüstöket, felhasználják arra, hogy a jövőre is elvegyék az üstöket, mert azt mondja az indokolás: amennyiben ez a rendszer a törköly, borseprő és más pálinkafőzésre csak szórványosan felhasznált anyagok tekintetében egyes vidékeken vagy esetleg az állam egész területén
