Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645. országos älés 1916 július l4-én, pénteken. 461 is alkalmasan megvalósítható nem volna, az illető anyagokra és az illető vidékekre nézve a kisüstö'n való pálinkafőzés az átalänyozási mérvek megfelelő felemelése, de különösen a főzőüst töltéseinek számát jelző készülékek alkalmazása mellett fenn lenne tartható. Ezen indokolás igazolja, hogy az eddig élvezett kedvezmény elveszett. A gazdák szívesen lennének hajlandók felajánlani a megfelelő értéket, amelyet az állam megállapít, csak ezt a jogot ne vegyék el tőlük, mert ez ősi jog, amelyhez a magyar ember ragaszkodik. A kisgazda ezt nagy kedvteléssel csinálja; télen át ez képezi a munkáját, mikor egyéb munkája nincs, akkor jön a pálinkafőzés s ezzel értékesiti munkáját télen, ami által bizonyos jövedelmet is szerez magának. Nekünk tiltakoznunk kell az ellen, hogy ma a parlamentben olyan dolog megtörténhessék, hogy midőn a nemzet az egész vonalon a legnagyobb áldozatkészséget tanúsítja, akkor elvegyék a gazdától ezt a kis kedvezményt, amelylyel eddig bírt. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Novák János: Ez nem kedvezmény, csak jog! Bernáth Béla: Kedvezmény, mert olcsóbban tud főzni. Novák János: Megfizetjük azt. Bernáth Béla: Hogy micsoda kára van ebből a gazdának, erre vonatkozólag hivatkozom egy szaklapra, a Borászati Lapokra, amelyekben a következő foglaltatik (olvassa) : »Az ország szőlőterületét kerekszámban 400.000 kat. holdra becsülve, ennek évi törköly termése — 10 hektó átlagtermés mellett — 20—22% = 800.000— 880.000 q értékét hektónként, vagyis egy millió hektót véve alapul, csak 5 koronával számítva, 5 millió korona. 4 millió hektoliter bortermés után a sürü seprűt 6%-kal számítva, 240.000 hektoliter értéke, csak 10 koronával számítva, az idén 35 korona, 2,400.000 korona. Aljborok és romlandó borok értékét középszámitás szerint 600.000 koronára becsülve, az összérték 8 millió koronát képez; ehhez hozzászámítva legalább ennyi értékkel az ország szilva- és gyümölcstermését, összesen 16 millió korona a veszélyeztetett érték.« Ezen számítás szerint tehát a kisemberek — hiszen többnyire ezek főzik kisüstön a pálinkájukat —, majdnem 16 millió koronát veszítenek. Előttem szóló t. barátom azt mondotta, hogy 70.000 a kisüstösök száma az országban, én ugy tudom, hogy 60.000. Különben itt van egy számitásom is, mely szerint ezeknek a pálinkafőző üstöknek száma 1900/1901—1904/1905. években átlag 66.072, évi szesztermelése hektoliterfokban 58.963, 1905/1906—1909/1910. években átlag 61.016, évi szesztermelése hektoliterfokban 55.149, az 1910/1911. évadban 61.686, évi szesztermelése hektoliterfokban 61.153, az 1911/1912. évadban 57.844, évi szesztermelése hektoliterfokban 50.806, az 1912/1913. évadban 53.386, évi szesztermelése hektoliterfokban 44.136. Ez is mutatja, milyen nagy ezeknek a "pálinkafőzőknek száma és milyen sok munkaerő keres ezáltal és szaporíthatja csekély jövedelmét is. Nem akarok sokáig ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az előttem szóló már kifejtette a kérdést, utánam is fel fognak ebben az ügyben szólalni, csupán egy körülményre akarom a t. képviselőház figyelmét felhívni. Azok, akik szőlőtermeléssel foglalkoznak, tudják, milyen nagy áldozattal jár ez, minden ellenségnek ki vagyunk téve, itt van a fagy, a jég, a rothadás, itt vannak a különböző betegségek, szőlömoly, a peronoszpóra, a lisztharmat és tudjuk, mennyire meg van nehezítve a védekezés, milyen nehezen kapható ma a rézgálicz és ennek is milyen óriási az ára, mekkora ára van a raffiának, milyen kevés a munkaerő és milyen sokat kell fizetni az egyes munkásoknak. Mindezeket összevéve, nemhogy el kellene venni ezeket a kedvezményeket, hanem még ujabb kedvezményeket kellene adni a szőlősgazdának, hogy szőlőjét meg tudja művelni és hogy képes legyen az adóalapot megtartani. Ha a minister ur megtámadja a gazdáknál e téren az adóalapot, akkor amit az egyik kezével ad, azt a másik kezével el fogja venni. Nem szabad tehát megfosztani ezektől a kis kedvezményektől a magyar gazdát, aki azokat igen kedveli, aki igen szívesen dolgozik a szőlőjével és nagyon szereti, ha szőlőjének nemcsak a nedvét, hanem melléktermékeit is értékesíteni tudja. Arra kérem tehát a minister urat. hogy ne tegye rosszabbá a szőlőművelés helyzetét, hanem inkább javitsa meg a szőlőbirtokosság helyzetét, mert a mostani időkben igen nagy bajjal, nagy erő ráfordításával és mindennemű szenvedéssel jár a szőlőművelés. Amig a háború tart, ugy sem tudjuk visszakapni az üstöket, de a háború után a jövőben ne vegye el a kisemberektől ezeket a kisüstöket, hanem tartsa fenn a gazdának jogát a kisüstön való pálinkafőzéshez tovább is. En is átérzem, hogy most szívesen kell áldozni a hazáért. Nincs a nemzetnek polgára, aki ne áldozna hol a harczmezőn, hol a társadalomban. A legnagyobb lelkesedéssel, a legnagyobb hazafisággal áldoz mindenki tehetsége szerint, de annak az áldozatkészségnek nem szabad annyira mennie, hogy jogunkat is elvegyék. Ebből a szempontból legnagyobb sajnálatomra a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés balfelbí.) Elnök: Ki következik szólásra? Vermes Zoltán jegyző: Szabó István, nagyatádi ! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! Az előttünk fekvő javaslatnak különösen a kisüstökre vonatkozó részével kívánok foglalkozni. Őszintén megvallom, csodálkozom a j)énzügy-