Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645. országos ülés l9lé Julius ld-én, pénteken. 447 az ellen, hogy ennek a hálának lerovása nagyobb körre terjesztessék ki és ennélfogva készséggel hozzájárulok a javaslat azon módosításához, amely ezt a kedvezményt a törvényes és természetes, továbbá mostoha és örökbe fogadott gyermekekre és ezek leszármazóira, továbbá a hitvestársra és felmenőkre kiterjeszti. Tehát egész körére azoknak, akiket említeni méltóztatott. (Általános helyeslés.) Ami azonban azt a kifogást illeti, hogy ez a rendelkezés csak azokra vonatkozik, akik a békekötés titántól számított.hat. hónap alatt veszítették életüket, erre vonatkozólag ezidőszerint módosításhoz nem járulhatok. Nem azért, mert Ausztriában is ez a rendelkezés van, hanem' mert nálunk is, Ausztriában is azért van meg ez a rendelkezés, mert összes ellátási törvényeink, a menynyiben a harcztéren elesettekre, sebesültekre, vagy betegséget szerzettek hátrahagyottjaira vonatkoznak, mind ezzel a hat hónappal operálnak. Nem akarom kétségbevonni, hogy szó fér hozzá : elég-e vagy sem. Igaza van Bakonyi t. képviselő urnak, aki ezt elsősorban emiitette, hogy ez tulajdonkép elsősorban orvosi kérdés, amelynek megítélésére nem mi, hanem az orvosok illetékesek. De ha tényleg ez a hat hónap nem elegendő, akkor nemcsak ennek a törvénynek ezen vonatkozása tekintetében, hanem más hasonló, ugyanezen fogalommal operáló törvények vonatkozása szempontjából sem elegendő, s akkor mindenesetre ezen összes törvények megfelelőn módositandók lesznek. Mert hiszen kétségtelen, hogy nem szabad ily íormalisztikus s az orvosi tudománynak és a helyzetnek egyaránt meg nem felelő korlát felállítása által elütni bizonyos egyéneket oly kedvezményektől, vagy jogoktól, melyekre ők méltán számítottak. (Helyeslés.) A helyzet azonban az, hogy miután a többi hasonló törvények mind ugyanezen határidővel dolgoznak, azért vettem be a javaslatba és tartom ma is fentartandónak ezt a határidőt. Mindenesetre foglalkozni kell majd ezzel minden vonatkozásban, s ha az fog mutatkozni, hogy itt más határidő és más ismérvek álliíandók fel, akkor ez nemcsak ebben, hanem minden vonatkozásban érvényesítendő lesz. (Helyeslés jobbfelől.) Végre ami a 4. §-t illeti, e tekintetben, sajnálatomra, nem járulhatok Beck Gyula t. barátomnak a túloldal egyes szónokai által is támogatott ama kívánságához, hogy a 12. §-t változtassuk meg olyan értelemben, hogy ez az uj illeték ne terjedjen ki a jelen törvény hatálya alatt elsőfokú kiszabás alá kerülő illetékekre, hanem egy más ismérv állittassék fel. Ebben a §-ban, amelyhez ragaszkodom, nem az én lelkületem, hanem eddigi törvényhozásunknak általánosságban elfogadott prakszisa nyer kifejezést. Mert mindannyiszor, amidőn illetéktörvényeink értelmében az illetéktételeket emeltük, vagy pedig a minimális tételek változtak — az 1881 : XXVI. t.-cz. 1. §-ában, az 1887: XLV. t.-cz.-ben, az 1911: X. t.-cz. 10. §-ában — mindenütt ez a rendelkezés foglaltatik, s e. részben az országnak talán legelső szaktekintélyével ; a magyar királyi közigazgatási bíróság másodelnökével folytatott tanácskozásaim alapján, az ő általa kifejtett adminisztratív és technikai akadályokra való tekintettel, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ettől az eddig jól bevált prakszistól eltérjek. Ami Platthy t. képviselő urnak — s azt hiszem, ez lesz az utolsó megjegyzés, amire reflektálnom kell — azt a kérdését illeti, hogy a 13. és 14. §-ok mikor fognak végrehajtatni, s hogy e részben az ő jogismerete és a jogtudomány neki felvilágosítást nem ad, e. tekintetben azt jegyzem meg, hogy a t. képviselő ur ugy látszik elfelejtette, hogy van minekünk egy törvényünk, amely megmondja, hogy a törvények mikor lépnek életbe, ha erre más rendelkezés az illető törvényben nem vonatkozik, t. i. a kihirdetéstől számított 15 nap alatt. Természetes tehát, hogyha egy törvény egyes rendelkezéseinek életbeléptetésére nézve specziális rendelkezéseket tartalmaz, egyéb rendelkezések életbelépése iránt azonban ilyeneket nem tartalmaz, akkor az a törvény életbe lép az általam előbb idézett törvény értelmében a kihirdetéstől számított 15 nap alatt. Ez az általános rendelkezés. Azok a pontok pedig, amelyekre nézve más rendelkezést foglal magában az illető törvény, ezen specziális rendelkezések alapján lépnek életbe. Ami azt a szemrehányást illeti, hogy Ausztriával megint egy közös természetű dolgot csinálok, amikor bejelentem, hogy az I. fejezetben foglalt rendelkezést a szoros közgazdasági kapcsolatnál fogva akkor szándékozom életbe léptetni, amikor hasonló rendelkezések Ausztriában is életbe lépnek, eziránt bátorkodom hivatkozni arra az igen sok szemrehányásra, melyet a t. túloldalról s ha nem csalódom, épen Platthy t. képviselő úrtól is kaptam akkor, midőn a törvénykezési illeték felemelésére vonatkozólag terjesztettem be törvényjavaslatot és amidőn az mondatott, hogy ezáltal a törvénykezést nálunk megnehezítettük, szemben Ausztriával s a magyar ipart és kereskedelmet rendkívül megbénítottuk. Platthy György ". Én nem mondtam ! Teleszky János pénziigyminister: Nem emlékszem, hogy a t. képviselő ur volt-e, de hogy nagyon sok szemrehányást kaptam, az bizonyos. En akkor ezen érvet nem tartottam elég fontosnak arra, hogy a törvénykezési illetéket ne emeljük. Jeleztem, hogy Ausztria is majd emelni fogja ezen illetékeket; emelte is, nagyobb mértékben, mint mi. Nem tartottam fontosnak, mert csakugyan azt tartom, hogy a törvénykezési illeték tekintetében fennálló diszparitás nem oly jelentékeny, hogy az iparra és kereskedelemre bénitólag hatna. S én azt vallom, aminek tegnap is kifejezést adtam^ hogy tulajdonkép az állam rendes szükségletei az ő rendes bevételi forrásaiból feltétlenül fedezendők ; ennélfogva az államnak még azon veszélynek is ki kell magát tennie, még gyengébb adófizetőképességü polgárokkal szemben is, hogy aránylag jobban megterhelje