Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

44á 645. országos ülés 1916 Julius lé-én, pénteken. nak. Ez az egyszerűsítése az igazgatásnak. Méltóztassék ezt a néhány sort a végrehajtási rendeletbe felvenni. így azután már az átadó végzés tartalmából fogja megállapíthatni az illető pénzügyi hatóság, hogy itt milyen mérvű mérséklésnek van helye, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A 12. §-ra vonatkozólag hozzájárulok báró Madarassy módosításához s csak azt említem meg a t. pénzügymiiűster urnak, hogy a hagyatéki illetékek kivetése nem csupán rosszindulatból késhetik, — nem is akarom feltételezni, bár előfordulhat — nem csupán azért késhetik, mert sok a teendő, nem csupán azért késhetik, merc valamely adóhivatal egy nagy hagyatékot későbbi időre akar visszatartani, hogy nagyobb legyen az ő dicsősége, mert nagyobb illetéket produkál: hanem vannak esetek, amikor a késedelmet igazán nem lehet elkerülni. Ilyen pl. a perreurasitás esete, amikor évekig elhúzódik a hagyaték átadása. A fél nem hibás benne s hogyha az örökösödési per befejeztetik és a hagyatékátadó végzés meghozatik, akkor az ujabb, súlyosabb illeték fog kirovatni, ami sem az igazságossággal, sem a méltányossággal össze nem egyeztethető. Érdekes a t. minister urnak az az intézkedése, amely ezen törvény egyes fejezeteinek érvénybeléptetésére vonatkozik. Azt mondja a minister ur, hogy a harmadik fejezet rendelkezései nyomban életbelépnek, az első és második fejezet intézkedéseit azonban majd csak akkor fogja életbeléptetni, — ezt az indokolásból veszem ki, — mikor Ausztriában is megfelelő intézkedések fognak történni. Az indokolás e tekintetben azt mondja: »A monarchia két állama közt fennálló szoros gazdasági és pénzügyi kapcsolatra való tekintettel czélszerüségi okokból csak akkor akarom életbeléptetni, mikor ennek megfelelő rendelkezések a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban is életbelépnek.« A súlyt én arra helyezem, hogy ez történik a monarchia két állama közt fennálló szoros gazdasági és pénzügyi kapcsolatra való tekintettel. Ez az a bőséges takaró, amely alatt sok minden elfér; ez az u. n. uniformirozási törekvés, amelynek áldozatul esett a postások ruhája, a katonatisztek ruhája, a rendőrök ruhája stb. és összes pénzügyi intézkedéseink. A pénzügyministerium egyébre nem is gondol, mint arra, hogy valahogyan Ausztriától eltérő intézkedéseket ne tegyen. Ugyanezen titulus alatt ma-holnap el fog jönni az igazságügyminister és azt fogja mondani, hogy tekintettel a fennálló szoros gazdasági és pénzügyi helyzetre, méltóztassék ugyanazt a váltótörvényt elfogadni, amely Ausztriában érvényes, ugyanazt a kereskedelmi törvényt és mert nincs megállás, majd azzal is fognak jönni, méltóztassék ugyanazt a magánjogot is elfogadni és be fog következni az az idő, amelyről méltóztatnak tudni, sokan beszélnek, hogy hiszen nekünk azonos pénzügyi érdekeink és törvényeink vannak, minek akkor két törvényhozás ? Elég lesz egy is. (Mozgás a szélsőbalóldalon.) Ilyen argumentummal, t. minister ur, nagyon vigyázva élnék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.} mert hogyha azt méltóztatik mondani, hogy ez is a 67-es kiegyezésből következik, akkor annál erősebb az a meggyőződésem, hogy ez a törvény rossz és azt meg kell változtatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy tisztán praktikus dologban, hogy milyen kedvezményt nyújtsunk az elesettek örököseinek és mikor léptessük azt életbe, Ausztriának abszolút eredetű — amiről nem is kívánok beszélni — intézkedését tekintetbe venni, ez lekicsinylése a magyar szabadságnak és a magyar függetlenségnek, diminuácziója az ország alkotmányának. Én, ha minister volnék, Írásban nem tudnék ilyesmit a t. ház elé terjeszteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De van ennek a negyedik fejezetnek egy másik, szerintem érthetetlen része, amelyre vonatkozólag az indokolásban felvilágosítást nem találtam. A 14. §-ról van szó, ahol azt méltóztatik mondani, hogy az első és második fejezet életbeléptetési idejét a pénzügyminister ur rendelettel fogja megállapítani, a harmadik fejezet rendelkezései azonban a törvény kihirdetésével egyidejűleg lépnek hatályba. Kérdem a t. minister urat, mi lesz a 12. és mi lesz a 13. §-szal ? Mert ezek sem a második, sem a harmadik, hanem a negyedik fejezetben foglaltatnak. Ez azt jelenti, hogy a t. minister ur az elesettek örököseinek járó illetékmérséklést életbelépteti, azonban a 13. §-ban kontemplált visszaható erőt nem. Ez jelenti azt, hogy azok, kikre a hagyaték után már kirovatott az illeték és jogosítva volnának ezen szakasz szerint azt visszakövetelni vagy mérsékelni, ezt csak akkor fogják megtehetni, ha az első és második fejezet is hatályba lép. De talán akkor sem, mert a negyedik fejezet akkor sem lesz életbeléptetve. Itt valami zavarnak kell lenni, melyet, azt hiszem, a t. pénzügyminister ur is hajlandó lesz elismerni. Minden jogi tudásomat összeszedem, de nagyon sajnálom, itt csütörtököt mond. Mindenesetre várom a t. minister ur felvilágosítását és ha megnyugtat, azt tisztelettel fogom fogadni. Ezek után daczára annak, hogy a javaslat ellen rendkívül sok súlyos kifogásom van és ezen kifogások különösen antiszocziális intézkedések miatt érlelődtek meg bennem, tekintettel arra, hogy annak a pártnak szónoka, amelyhez tartozni szerencsém van, ezt a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, azt én is elfogadom abban a reményben, hogy a részletes vita során a t. minister ur súlyos aggodalmainkat és igen tárgyilagos kívánalmainkat méltányolni fogja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy több szónok feljegyezve nincs, kérdem a t. házat: kiván-e még valaki szólani ? (Nem !) Ha nem, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy Csermák t. képviselő ur módszerét követve, én is a törvényjavas-