Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. 445 lat egyes fejezeteinek és paragrafusainak sorrendjében válaszoljak azokra az észrevételekre, amelyek a javaslat ellen a házban felszólalók részéről tétettek. Ami az első fejezetet illeti, e tekintetben bátorkodom mindjárt kijelenteni, bogy a részletes tárgyalás során készséggel fogok hozzájárulni egy olyan javaslathoz, — és ha nem tétetnék, készséggel fogok magam olyan javaslatot tenni — amely a köztisztviselőknek a közpénztárakból húzott illetményekről kiállított nyugtákra vonatkozólag azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ezek a háború alatt és annak befejezésétől számított két éven át az eddigi mérvben legyenek lerovandók. Csermák t. képviselő urnak azt a javaslatát, hogy ezek a nyugták egyáltalában illetékmenteseknek nyilváníttassanak, sajnálatomra nem fogadhatom el, mert bármennyire elismerem, hogy a köztisztviselők nyugtailletéke nem népszerű intézmény a tisztviselők körében, de a mai nehéz viszonyok között, amikor az összes állampolgárok terheinek igen nagy mérvű emeléséről van szó, elvi szempontból nem tartom helyesnek egyáltalában bármely téren az eddigi terheknek csökkentését és azt tartom, hogy a legmesszebbmenő méltányossági körülmények fenforgása esetén is a törvényhozás csak odáig mehet, hogy bizonyos adóterheket, bizonyos közterheket ne súlyosbítson. Azonban bizonyos közterheket csökkenteni a mai viszonyok között nem volna indokolt. Ezért bátorkodom kijelenteni, hogy csak ahhoz a javaslathoz járulok hozzá, — de ahhoz nagy készséggel — hogy a köztisztviselők illetékterhe ne súly osbittassék. Ami Nóvák t. képviselő urnak azt a kifogását illeti, hogy az első fokozat tételeinek nagymérvű emelése folytán a kisemberek lényegesen megterheltetnek, bátorkodom megjegyezni, hogy miután az illetékfokozatok tételei magukkal az összegekkel arányosak, nem lehet mondani, hogy a kisember jobban terheltetik meg, mint a vagyonosabb ember. Hiszen egy nagy adósság esetleg sokkal nyomasztóbb mint egy kis adósság. Ami pedig magának a tételnek felemelését illeti, bátorkodom jelezni, hogy eddig a mi váltóbélyegilletékünk igen alacsony volt, amennyiben Vi5-%-át tette a váltó összegének, holott pl. a német birodalomban már a háború előtt is 0'1% volt az illeték. Mást nálunk 2 / 15-% lesz, tehát csak valamivel nagyobb lesz a háború után a bélyegilleték a váltónál, mint volt a német birodalomtan a háború előtt, ahol a háború után bizonyára szintén lényegesen fel fog emelkedni. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a javaslat erre vonatkozó rendelkezését fentartani. Ami a második fejezetre vonatkozólag felmerült aggályokat és észrevételeket illeti, e tekintetben készséggel igazat adok Beck Gyula t. barátomnak a tekintetben, hogy a minimális tételeknek tervezett felemelése daczára is a földbirtok aránylag sokkal kisebb teherrel fog megterheltetni, mint amilyen teherrel megterheltetik Budapesten és néhány házbéradó alá eső nagyobb városban a házbirtok. Ezt azonban teljesen megokolt intézkedésnek tartom. Eltekintve attól, hogy nézetem szerint nem volna helyes és megindokolható a minimális tételeknek egyszerre még nagyobb mértékben való felemelése, mint amely a földbirtoknál most terveztetik, nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy mig a minimális tételek a földbirtoknál a kataszteri tiszta jövedelemhez simulnak, addig azok a házbirtoknál, nevezetesen a házbéradó alá eső házaknál a ház nyers házbérjövedelmeihez alkalmazkodnak, tehát mig a házaknál egy egészen pozitív alapból indulnak ki, amely alapból kifolyólag természetesen a tényleges értéket lehet beállítani, addig a földbirtoknál a kataszteri tiszta jövedelemből, tehát olyan átlagos alapból indul ki a minimális tétel, amely természetesen nem alkalmazható egyformán minden egyes konkrét esetre és igy természetes, hogy a földbirtoknál a minimális tételek alapján megállapítandó érték is csak átlagos érték lehet, amelynek bizonyos latitüdöt meg kell engedni. Ennek oka az, hogy nézetem szerint, ha később esetleg indokolt lesz is a földbirtoknál a minimális tételeket még feljebb emelni, sohasem fogunk annak a mértéknek erejéig elmehetni, amily mértékben a házbirtoknál el lehet menni, mert a ház birtoknál a minimális tételek akpján minden egyes tárgyra nézve külön lehet az értéket pontosan megállapítani, ami a földbirtoknál a kataszteri tiszta jövedelem átlagos voltára való tekintettel sohasem lenne lehetséges. De épen ez a körülmény teszi indokolttá, hogy a minimális tételeken és a szerződésekből kitűnő értékeken felül gondoskodjunk még arról is, hogy becslés utján lehessen megállapítani az egyes ingatlanok értékét. E tekintetben megnyugtathatom a t. képviselő urakat, hogy már csak a személyzet elégtelensége folytán is nem akarom és ha akarnám, sem tudnám ezt az intézkedést olyan zaklatóan végrehajtani, mint ahogy azt a t. túloldal szónokai képzelik, mert egyszerűen nem volna reá személyzetem., és megnyugtathatom Platthy t. képviselő urat, hogy ha előfordulna az az eset, amelyet ő emiitett, hogy egy pénzügyigazgató 10 korona illetéktöbbletért kér becslést, ez legfeljebb egyszer fordulhatna elő, mert hogy másodszor az a pénzügyigazgató már nem lenne pénzügyigazgató, az egészen természetes. Hiszen a pénzügyi adminisztrácziónak elsősorban az a feladata, hogy arról gondoskodjék és arra vigyázzon, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek az államnak jövedelmet biztosítanak, nem pedig olyan intézkedéseket, amelyek kevesebb jövedelmet biztosítanak, mint a minő költséget ezeknek az intézkedéseknek végrehajtása követel. Erre a becslésre feltétlenül szükség van, amint az indokolásban is jeleztem, mert igen sok igen értékes olyan vagyonelem van, amely az illeték alól jóformán teljesen kibujt, mert a minimális érték alapján nevetséges csekély értéket reprezentál, pedig belső értéke igen nagy.
