Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

38 635. országos ülés 1916 június lé-én, szerdán. mondtam : magára a nagybirtokra, is káros volt ez a politika. Csak pár szóval indokolom ezt. Én ugy hallottam többszörösen, hogy az előbbi időkben a nagybirtokosok azt mondták: Ne add oda földedet parasztnak bérbe se, mert ha egyszer beereszted birtokodra, többé onnan kiszorítani nem tudod és az a birtok az ő kezében marad. Lehet, hogy ez volt az oka, lehet hogy más, azonban a következés megmutatta, hogy a legújabb időkig, amikor már néhány nagybirtokos s egyházfő kisbérleteket is szervezett, általánosságban a kisgazdáknak bérleteket a birtokos nem adott s a kisgazda, ha ilyenhez hozzájutott, másodkézből, a nagybérlőtől kapta uzsorás áron, ugy hogy abból sem megélni, sem halni nem lehetett. Ez az állapot fennállt és ha a nagybirtokos esetleg azért adta oda a földjét kisgazdának, amint szintén hallottam, hogy ha az a kisgazda földhöz jut, akkor ő elvesziti a napszámosát, mert ha a község lakosainak elég földjük van, akkor nem mennek el dolgozni és nem kapja meg őket az uradalom, — hát itt van a legnagyobb hiba és tévedés a nagybirtok részéről, amelyet önmaga ellen követett el saját birtokpolitikája által. A következés t. i. egészen más lett, mint amire a nagybirtok számitott. Mert az a kisbirtokos, amikor látta, hogy megélni nem tud, napszáma is csak nyáron volt, télen nem kapott, amikor tehát a napszámból nem tudott megélni, vette a vándorbotot és kiment Amerikába. A munkáskéz tehát mégis elapadt Magyarországon nemcsak most, a háború idején, de már a háború előtt is, s épen azok az uradalmak, amelyek ily sziikkeblüek voltak a bérlet tekintetében, érezték meg a munkáskéz hiányát, azon munkásét, amely vagy meg sem született Magyarországon, vagy Amerikába ment ki munkát keresni. Előbbre vannak a birtokpolitika tekintetében Németországban. Ez nem csoda, hiszen a németek mindenben előbbre vannak, mint mi. Azonban egy sajátságos észlelést tettem az orosz hadifoglyok közt Magyarországon. Ezek közül azok, akik már magyarul meglehetősen tudnak, elmondják az ő otthoni állapotukat a birtokpolitika tekintetében. Elmondják, hogy ottan hogyan oldották meg a birtokpolitikát. Azt állítják, hogy Oroszországban akként foganatositják a parczellázást és telepítést, hogy minden gazda annyi földet kap, amennyi a család kiterjedésénél fogva szükséges és amemiyi feltétlen elég annak megélhetésére, nem olyan nadrágszíj féle vagy szalagszerü földeket, mint Magyarországon szokás, hanem egy tagban, hogy a megélhetésre teljesen alkalmas és eredményesen munkálható legyen. Az előbbi időkben, például 1904 táján olvashattunk a lapokban orosz forradalmi mozgalmakról, amiket az orosz kormány lehetőleg letagadott. A hadifoglyok azonban elmondják, hogy igenis volt forradalom Oroszországban, de kizárólag ezért. Agyúik is voltak a felkelőknek, ugy, hogy megverték az ellenük kiküldött katonaságot s annyira mentek, hogy amely község nem csatlakozott hozzájuk, azt felégették. így vivták ki a földbirtokpolitika teljes megváltoztatását és ma annyira mentek ott ezzel a birtokpoütikával, hogy nagybirtokosok tömegesen ajánlják fel birtokaikat a kormánynak megvételre parczellázás és telepítés végett. Mindezt orosz foglyoktól tudom, akik meglehetős szavahihető embereknek látszanak s ebből kitetszik, hogy Oroszországban a birtokpolitikával sokkal előbbre vannak, mint itt nálunk. Tehát már ezek után is s azok után, amiket olvastam például a fenkölt gondolkodású Prohászka püspök ur előadásából, Nagy Emil volt képviselőtársunk felolvasásából, s amit hallok Hegedüs Lóránt t. képviselőtársunk munkájáról, amelyet, sajnálatomra, még nincs szerencsém ismerni, majd iparkodni fogok, hogy mielőbb megismerjem, — világos, t. képviselőház, hogy a birtokpolitika jelenlegi formájában fenn nem tartható és a birtokpolitikát gyökeresen és alaposan minél előbb meg kell változtatni Magyarországon. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem kell ettől félni. Ne gondolja senki, az a nagybirtokos sem, akinek a birtoka szóba jöhet, hogy itt most minden birtok parczelláztatik vagy bérbeadatik és egyáltalán a nagybirtokos megfosztatik birtokától. Nem lehet ezt Magyarországon ilyen szélesen kiterjesztve megcsinálni, mert sajnos, vannak községek, sőt mondhatni, egész vidékek, ahol már nem kell a birtok. Annak a birtokpolitikának, amely eddig uralkodott Magyarországon, már meg van az az eredménye, hogy igen sok helyen ajánlhatják a földet annak a népnek, azt mondja, hogy neki nem kell a föld, neki van annyija, amennyit meg tud munkálni, tegyenek a földdel, amit akarnak. Ilyen helyeken ez az uj birtokpolitika sem fog változást teremteni és nem következik be az, hogy minden nagyobb birtokot okvetlenül fel kell darabolni, mert igen sok helyen nincs már erre szükség. Ha az ország egyik része már arra került, hogy nem kell neki a föld és az eddigi politika folytatásával, merem mondani, nem sok idő múlva odajutunk, hogy egyáltalában nem kell a föld és akkor a földdel együtt a magyar nemzet is elenyészik, akkor ott, ahol erre igazán az állam szempontjából is feltétlenül szükség van, ott, ha a magyar nemzetet tartani, szaporítani, erősíteni akarjuk, ha késő is, — mert már meglehetősen elkéstünk vele — de meg kell csinálni a birtokpolitikai reformot, földhöz kell juttatni a népet, még pedig mindenféle tekintet nélkül és hamarosan. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Egypár megjegyzést teszek Prohászka püspök ur javaslatára. Általában nagyon üdvözlöm, hogy most már a legmagasabb társadalmi osztályokban is vannak egyének, akik sikra mernek szállni a birtokpolitika megváltoztatásáért. Eszembe jut, hogy amikor a választásokkor ugyanezeket az eszméket kezdtem hirdetni, akkor azt mondták nekem lent, hogy földosztó vagyok, szocziálista, el akarom venni az urak földjét, —