Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

635. országos ülés 1916 június lá-én, szerdán. 39 pedig egy lépéssel sem mentem tovább, mint amit ezek az uiak most kivannak és jónak találnak. Megnyugvással tekintek vissza erre és örömömre szolgál, hogy ilyen köztiszteletben álló egyének, akiknek szava nagyobb súlyba esik, mint az enyém, ilyen komolyan foglalkoznak a birtokpolitikával. Mindazonáltal némi megjegyzéseim vannak erre nézve. Prohászka püspök ur megnevezi, hogy milyen birtokokra tartaná helyesnek kiterjeszteni az örökbérletek módszerét. Én ebben a tekintetben nem akarnék ismerni birtokkülönbözetet. Ahol a szükség, a népesség szaporodása, az állam érdeke megkivánja, ott kivétel nélkül minden birtokra, amely arra alkalmas, kitérj esztendőnek gondolnám a parczellázást vagy telepítést, vagy bérbeadást. A püspök ur tízezer holdat jelez annak, mint amelynél kisebb terület már nem volna örökbérbe adható. Szerintem nem lehet ezt igy számokhoz kötni, mert én, aki meglehetősen ismerem a helyzetet lent, annál a népnél, amely erre a földre rá van utalva, mert hisz azok közül jöttem ide és azok közé tartozom ma is, tudom, hogy vannak helyek, ahol kisebb birtokoknál is feltétlenül szükséges, hogy az a nép földhöz jusson akár kisajátítás, akár birtokcsere utján, viszont vannak olyan nagybirtokok, ahol a mostani időben még nem lehet a kisbérleteket létrehozni. Nem tartanám tehát egészen helyesnek, hogy számhoz kössük, hogy tízezer holdon aluli birtok nem parczellázható. Azt mondja továbbá a püspök ur, hogy a bérösszeget vegyesbizottság állapítja meg, amelybe az állam és a bérbeadó részéről egyenlő számú tag fog küldetni. Engedelmet kérek, ha már a bérösszeg megállapításáról van szó, onnan a bérbevevő megbízottjának sem szabad hiányozni. Az csak természetes, hogy ezt a bizottságot nem szabad megcsinálni azok nélkül, a kik a bért fizetni fogják. Eddig is az volt a legnagyobb baj, hogy azok meghallgatása nélkül intézték el a dolgokat, akiknek a sorsáról volt szó. (Ugy van! balfelől.) Ha tehát arról van szó, hogy a bérösszeget kell megállapítani, akkor természetesen előbb meg kellett történnie annak, hogy összeirattak azok, akik a bérbeadandó földet ki fogják venni, azokat csoportosítani kellett, azoknak már bizonyos érdekképviselete kell hogy legyen, tehát már ők is belevonhatók a tárgyalásba, tehát necsak a bérbeadó és az állam, hanem a bérbevevők is benn kell hogy legyenek ebben a bizottságban. J Azt mondja még a püspök ur, hogy örök bérletet nem nyerhet az, akinek nyolcz katasztrális hold vagy ennél nagyobb birtoka van. Ezt sem tartom helyesnek. Hiszen a bérlet nemcsak annak kell, akinek nincs földje. A bérlet annak kell, akinek van hozzávaló munkaereje. Magyarországon, leszámítva a Kunságot vagy a Hajdúságot, ahol azelőtt is szabad birtokok voltak és a birtokok egy tagban vannak, de azokon a részeken — és Magyarországban ez van többségben — ahol a régi jobbágyrendszerben való birtok divott, ott a nyolcz katasztrális hold birtokban a szántó nem tehet ki többet öt holdnál. Abban ugyanis van kaszáló, van közös legelő, közös erdő, van lakáshely, a nyolcz katasztrális holdból tehát legfeljebb öt holdat tehet ki a szántó. Engedelmet kérek, ez az öt hold nem elég arra, hogy valaki ebből a családját tisztességesen el tudja tartani és egyáltalában nem elég arra, hogy az a család, amelynek vannak gyermekei, ott a munkaterét megtalálja. Hiszen a kisbérleteknek az a legegészségesebb és legeredményesebb formája, ahol a földművelő munkaerejének megfelelő nagyságú földhöz jut, mert annak már megvan a kis földecskéjéhez a beruházása, a tőkéje, az eszközei, ott csak tér kell a munkaereje felhasználására. Nézetem szerint tehát nem szabad azt nyolcz katasztrális holdhoz kötni, hanem egyszerűen ahhoz kell kötni, hogy mennyi az illető munkaereje és mennyit tud megmunkálni. (Helyeslés balfelől.) Az egyik földmivelőnek ])éldául van négy vagy hat gyermeke, a másiknak egy vagy két gyermeke, természetes, hogy annak több föld adandó, mint annak, vagy amannak. A középbirtokokra vonatkozólag azt mondja a püspök ur, hogy a középbirtokokat tiszteknek vagy önkéntességi jogosultság alapján a háborúban résztvetteknek kell juttatni. Nekem az a nézetem, hogy ha már azért akarunk középbirtokot létesíteni a parczellázandó, vagy bérbeadandó kisebb birtokok között, hogy a középbirtok példával járjon elől, ugy, hogy a gazdaságban útmutatója, tanácsadója legyen a kisebb birtokosoknak : akkor a kisebb birtokot csak olyan egyéneknek lehet adni, akik értenek a gazdálkodáshoz. Itt vannak a g zdatisztek. Ha radikálisabb birtokpolitikát csinálunk, akkor természetesen a gazdatisztek egy része állás nélkül marad, mert hisz azon birtokoknál, melyek kis bérletekbe mennek át, a tiszti állás megszűnik. Már pedig a gazdatiszti osztály oly értékes része a magyar társadalomnak, hogy arról gondoskodni kell. Ha már középbirtokokat állítunk fel, elsősorban ez állás nélkül maradt gazdatiszteket kellene ezekhez hozzájuttatnunk. (Helyeslés.) Még röviden megemlékezem Nagy Emil- volt képviselőtársunk felolvasásáról is és ehhez is egy pár megjegyzést fűzök. Ö a birtokpolitika tekintetében meglehetősen, közel áll az én álláspontomhoz. Azt mondja ugyanis, hogy a szövetkezeti kisbérletek alapítását sokkal czélravezetőbbnek tartja, de mindjárt hozzáteszi, hogy végeredményben a kisbérleti rendszernek arra kell vezetnie, hogy a kisbérleti test tulajdonjoggal legyen a bérlő részéről megszerezhető. Prohászka püspök ur az örökbérlet mellett foglal állást, Nagy Emil a hosszú lejáratú bérletek mellett. Abban igaza van, hogy parczellázott birtokot öröktulajdonba nem vehet át, akinek nincsen hozzávaló tőkéje. Kisbirtok kezeléséhez is kell bizonyos forgótőke. S ezért csak állami segítséggel lehetne a kisembert ily kisbirtok átvételéhez hozzájuttatni. Nem hiszem, hogy a kormánynak anyagi tehetsége, vagy csak akarata is volna ahhoz, hogy ezt az egész vonalon megcsinálja. Legfeljebb meg-