Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. ,441 megegyezés, vagy a becsű, amire később bátorkodom visszatérni. Azonban teljesen osztom Nóvák t. képviselőtársam aggodalmát a pénzügyminister ur javaslatára nézve. Hogyan méltóztatik azt gondolni, hogy az ingatlanforgalomban, ahol túlnyomólag egészen apró ingatlanok révén egyszerű kisemberek, esetleg Írástudatlanok, vagy gyámság és gondnokság alatt álló gyermekek vannak érdekelve, hogy ott sikerrel tudjon meggyökereztetni egy ilyen uj intézményt ? Vagy hol van arra vonatkozólag garanczia, hogy ezzel a súlyos rendelkezéssel nem fog visszaélés történni ? A legközönségesebb, a legkisebb ingatlanátruházásnál is ráírhatnak az egyszerű emberre, hogy adjon részletes vallomást az ingatlanra vonatkozólag, ellenkező esetben, még pedig nemcsak egyszer, hanem esetről-esetre, súlyosan megbírságolják. Hát ott még nem vagyunk Magyarországon, hogy ily törvényt igazságosan lehessen életbeléptetni. Sajnos, be kell vallani, a mi népünk intellektuális átlaga ily rendelkezés életbeléptetését nem teszi megengedhetővé. Azonkívül nem csupán azért súlyos ez intézkedés, mert a minister ur egyáltalában életbelépteti, hanem mert túlmegy az 1881. évi XXXIV. t.-cz. 10. §-ában meghatározott bírságoláson. E szakasz szerint csak egyszeri bírságolás volt s amennyiben a fél a felhívásnak nem tett eleget, a pénzügyi hatóság szabadon róhatta ki az illetéket s a fél a felebbezés során fejthette ki védekezését. De manap, midőn.egy vagyoni adat bejelentése igen messzemenő következményekkel járhat, midőn vagyoni adóval, jövedelemadóval és egyéb adókkal állunk szemben, a fél természetszerűleg tartózkodni fog e részletes vallomás megadásától, mert ki sem tudja számítani annak következményeit. Sőt nem lehet biztos arról sem, hogy az az ingatlan, melyre nézve tőle részletes vallomást kérnek, mennyit ér. Mert nem hiszem, hogy az a fél okosabb volna, mint az a szakértő, kit a pénzügyi hatóság a becslés foganatosítására ki fog küldeni. Már most laikus fél becsüljön meg egy üres telket, egy malmot, mert hisz nemcsak budapesti malmokról van szó, melyek az illető nagy vállalat vagyoni leltárában fel vannak véve, hanem egészen kicsi falusi malmokról is, melyek értékéről a fél legjobb hiszemüsége mellett sem tud megfelelő vallomást adni. Ezért nagyon elhibázottnak tartanám az illetékreform ez uj intézkedését, ha a vallomásra vonatkozó kényszerítő rendszabály bentmaradna. A t. minister ur valószínűleg azzal fog megnyugtatni, amivel máskor is szokott ; hogy t. i. ezt nem akarja zaklatóan alkalmazni — amit elhiszek neki •— és hogy intézkedni is fog a végrehajtási rendeletben, hogy ne a^almazzák zaklatóan. De ismétlem, amit a minister ur iménti távollétében mondottam, hogy nem a pénzügyminister hajtja végre a törvényt, hanem alantas közegei, kik magyar szokás szerint nemcsak objektíve, hanem mindenféle szempont szerint szoktak cselekedni. Én nem szolgáltatnám ki az adózó KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. közönséget e lehetőségnek, holott e vallomásnak semmi különös pénzügyi jelentőséget nem tulajdonithatok. A pénzügyi kormány rendezkedjék be ugy, ! hogy adatai alapján automaticze legyen megállapítható az érték. Eddig is megélt vele, most, hogy a kataszteri jövedelem magasabbra emelte| tett, még inkább megélhet, de arra, hogy a fél i részletes vallomástételre szorittassék, semmiféle, sem czélszerüségi, sem más okot nem látok. S még egyre figyelmeztetem a minister urat : hogy e vallomás nemcsak az ingatlanokra nézve adandó, hanem a 9. §. második bekezdése szerint az ingókra is, ahol ujabb nehézségek fognak támadni. Ez azt jelenti, hogy hagyatéknál pl. az özvegy — ha ő marad örökös — kénytelen bevallani ingói értékét is, például a szekér, a lószerszám, a sertés, a tehén s egyéb ily ingóság értékét. Részletes vallomást követelni ily dolgokra nézve valóban helytelen és nincs rá semmi ok, hogy különösen a kisgazdákat, a csekélyebb vagyonú népet ezzel terheljük. Ha csak nagy vagyonú emberekről volna szó, minden ellenvetés nélkül hozzájárulnék. De ebben csak a kisebb vagyonú nép zaklatását látom, s ezért nemcsak hozzá nem járulok, hanem szivem egész melegével kérem a minister urat, méltóztassék ezt a rendkívül káros intézkedést elejteni. A 10. §-ban egy nagyon messzemenő intézkedés foglaltatik ismét, melyhez szintén nem járulhatok. Ez vonatkozik a becsüre. Imént kifejtettem, hogy sem elméletileg, sem elvileg nem ellenzem, hogy az illetékeknél is szakértő becslők alkalmaztassanak. De a minister ur nam igy kontemplálja, hanem e becsühöz igen súlyos következményeket is fűz. E következmény elsősorban a becsű foganatositásának költsége, melynek terhét az illetékköteles félre hárítja át a minister ur abban az esetben, ha annak eredménye az illetékköteles fél által bevallott értéket 10%-nál többel meghaladja. De a gyakorlati életből tudjuk, hogy mit jelent ez. Az a becsű, melyet a t. minister ur kontemplál, őszerinte is legnagyobb részt üres telekre, gyári vagy malomépületre és hasonló nehezen beesülhető ingatlanokra vonatkoznék. Ha ezekre nézve foganatosittatik becsű, biztosítom a t. minister urat, hogy ha a legelső szakértőket hozom ide. azok becslése között is 10%-nál nagyobb különbség feltétlenül lesz. E becslésnek különösen Budapesten van értelme, hol az üres telkek legnagyobb értékűek, ahol a gyári és malomépületek legnagyobb számban találhatók. Tudom a gyakorlatból is, hogy törvényszéki becsléseknél három szakértő alkalmazásánál nem 10%-os, hanem 25—50%-os eltérések is vannak. Ha az életet igy ismerjük, hogy az a 10%-os eltérés egyáltalában nem is jöhet figyelembe, akkor a becslés költségeit az illető köteles félre áthárítani, nem igazságos, nem méltányos dolog és semmiképen sem állhat meg. Egyáltalában nem birom helyeselni a t. pénzügyminister urnak azt a rendszerét, amelyet az adózókkal szemben 5e