Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. 435 sorozata van, amelyek oly természetűek, hogy gyógyíthatatlanok ugyan, de az exitus mortalis az itt kontemplált hat hónapnál esetleg sokkal később fog bekövetkezni. Az ily hagyatékokban részesekre nézve teljesen elvész a kedvezmény. Nem akarok itt idegen térre elkalandozni, csak egyszerűen felsorolom a főkategóriáit e betegségeknek, .amelyek a haroztéren szereztettek, és gyógyithatatlanok. Ilyenek az összes gümő­kóros megbetegedések, legelsősorban a háború következtében rémületesen szaporodó tuberkuló­zis, tüdőgümőkóros betegedések, ilyenek a vese-; bajok csaknem kivétel nélkül, de ilyenek a köz­ponti idegrendszer megbetegedései, az olyanok, amelyek leggyakrabban az u. n. eltemetésekből következnek be, amikor a gránátrobbanások be­temetik a sebesülteket, az azáltal szerzett ideg­chokk, az. e'mebetegedések és összes hüdéses bajok. Mikor a háborúban szenvedett testi sérülések sta­tisztikája azt bizonyitja már eddig is, hogy ezek túlnyomó nagy számban lépnek fel, akkor lehetet­len egy rideg fináncz szempontból ezeket egyszerűen figyelmen kivül hagyni. De sérelmes e rendelkezésekben még annak a megkivánása is, hogy ahhoz köti a t. minister ur a maga javaslatában, a kedvezmény megadását, hogy közvetlen okozatául lépjen fel a harcztéren szenvedett betegségnek a halálos vég. Ez a köz­vetlen szó a kétségek egész sorozatát fogja adni a törvény alkalmazásánál, mert hisz tudjuk na­gyon jól, hogy vannak oly betegségek, amelyek intermittens természetűek, amelyek lefolyásában hosszú szünet áll be, hogy úgyszólván meggyógyult­nak tekinthető a beteg, de azután, amint a min­dennapi élet szomorú tapasztalata bizonyitja, az ily intervallumok után újult erővel törnek ki e betegségek és mégis a haroztéren szerzett beteg­ség következtében fog a halál beállani, anélkül hogy a törvény szavaiban megkívánt indokot min den kétséget kizáróan lehetne bizonyítani, hogy ugyanis közvetlenül állott be az okozat, az exitus mortalis, ha a közvetlen szót legszorosabban értel­mezzük, hogy időben is kapcsolódjék a betegség lefolyása, szünetelés, gyógyulási intervallum nél­kül álljon be a halál. Ezenkívül szóvá kell tenni azt is, hogy nagyon szűk körre szorítja a pénzügyminister ur a ked­.vezmény megadását és a t. minister ur, aki nagyon hangos szóval emelte ki Magyarország pénzügyi felségjogát, itt is bizony, ugy látszik, azért esett e. szükkeblüségbe, mert a mindig szem előtt tar­tott osztrák rendelkezéseket itt is szószerint vette figyelembe. Az osztrák szabályozás ugyanis, amely •a már 1914 június 29-én kiadott császári rende­letben foglaltatik, mindenesetre dicséretreméltóan, mert ime, úgyszólván a háború kitörésének küszöbén már gondoskodott a háború áldozatai­nak kedvezményezéséről, — ez az osztrák rendel­kezés szórói-szóra ugyanazokat az intézkedése­ket tartalmazza, mint amelyeket a t. pénzügy­minister ur átvett a javaslatába. Már pedig erre .csakugyan nem lehet azt mondani, hogy az Auszt- I riával való gazdasági kapcsolat, vagy egyéb pénz­ügyi összeköttetésünk megköveteli ugyanazt a szabályozást, amelyet ott létesítettek, mert ez azon viszonylatokat — azt hiszem, a t. pénzügy­minister ur is elismeri — legtávolabbról sem érinti. Ezért igazán nem látom be annak szükségét, hogy azokat a rendelkezéseket szolgailag lemá­soljuk. Azt mondottam, hogy szűk körre szorítják e kedvezményt, amikor csak a leszármazókat részesitik benne, holott Magyarországnak társa­dalmi viszonyai közt igazán megállapíthatjuk, hogy a háború alatt eltartást igénylő elaggott szülők, akiknek fiai áldozatul esnek a haoviselés­nek, ép oly kedvezőtlen helyzetbe jutnak, mint a leszármazók, semmiféle ok nincs ezek kizárására. De egy lépéssel tovább is megyek, attól a szocziális érzéktől áthatva, amelytől kívánom, hogy a t. pénzügyminister ur se bizonyuljon annyira idegen­nek, mint e rendelkezésekben bizonyult, értem a házasságon kivül született gyermekek helyzetét. Nem akarom e nagy problémát itt fejtegetés tár­gyává tenni, hiszen ennek fejtegetése a magánjogi törvénykönyv alkotása körébe fog tartozni. Rá­mutatok arra, hogy a mi törvényhozásunk eddig sem zárkózhatott el a házasságonkivül született gyermekek helyzetének figyelembevétele elől, rá­mutatok nevezetesen a végrehajtási novellának egyik intézkedésére, amely legújabb törvényhozási alkotásunk. Nevezetesen az 1908 : XLI. t.-cz. 5. §-ában ki van mondva, hogy azon egyébként végre­hajtás alól mentesített vagyonalkatrészek sem maradnak mentesek a végrehajtás alól oly követe • lések behajtásával szemben, amelyek — ott tör­vénytelen kifejezés használtatik, szerintem hely­telenül — a házasságon kivül született gyermekek részére megállapított tartásdijak érvényesítésére irányulnak. T. ház! Menjünk tovább egy lépéssel, és akkor, amikor a háború áldozatainak egyikére vonatkozólag kedvezményeket állapítunk meg, terjeszszük ki ezeket a házasságon kivül született gyermekekre is, azért, mert ezen szocziális köve­telmény a háború folyamán különösen tarthat igényt figyelembevételre. Nem szabad elfelejteni, hogy bár fájdalom, a házasságon kivüli születések száma a népjólétnek óriási fogyatékossága miatt szaporodóban van, a mi népünk lelkülete az, hogy amint anyagilag oly helyzetbe jut az illető, hogy ezt a hibát jóvátehesse, igyekszik azt jóvá­tenni a házasság utján való törvényesités által. Közbejött a háború, és egész nagy kategóriája az üyen helyzetben levő apáknak ezáltal elvesztette annak a lehetőségét, hogy ezt a kötelességét tel­jesítse. Ebből okszerűen következik az élet tör­vényei szerint és az én szocziális felfogásom szerint, hogyha a háborúnak a következményeit még az adózás szempontjából is figyelembe vesz­szük, akkor ezt a körülményt sem szabad figyelmen kivül hagyni, amiből okszerűen megint az követ­kezik, hogy a házasságon kívül született gyerme­55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom