Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
436 645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. kek sem maradhatnak ki ezen illetékkedvezmény jótéteményéből. (Helyeslés balfelől.) Ugyanezen szempont alá esnek az örökbefogadott gyermekek is. Az örökbefogadás tényével az örökbefogadó azt az akaratát nyilvánítja, hogy az örökbefogadottat mindazon jogokban kivánja részesíteni, melyekben a természetes gyermekek részesülnek, tehát az örökösödésben is. Következésképen ezeknek kizárására sem találhatok semmiféle okot, s e tekintetben a részletes tárgyalás sorári leszek bátor szintén módosítást benyújtani. Ezek elmondását tartottam kötelességemnek, egyébként a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra ki következik ? Kostyál Miklós jegyző: Gróf Pejacsevich Tódor! Elnök: T. ház ! Miután gróf Pejacsevich Tódor képviselő ur a napirenden lévő tárgygyal kapcsolatban a többi adótörvényekre is kivan kiterjeszkedni, gondolom, a t. ház megadja neki az engedélyt, hogy a tárgytól eltérjen. (Felkiáltások: Megadjuk/) A ház az engedélyt megadja. Gr. Pejacsevich Tódor (beszédét horvát nyelven kezdi és magyar nyelven ekképen folytatja) : T. ház ! A t. ház engedelmével bátor leszek horvát képviselőtársaim egy deklaráczióját felolvasni és miután ezen deklaráczió nemcsak az imént letárgyalt törvényjavaslatra, de a most és a jövőben letárgyalandó adójavaslatokra is vonatkozik, azért voltam bátor engedélyt kérni, hogy a tárgytól némileg eltérjek. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) T. ház ! A mostani gigászi harcznak egész súlyát szem előtt tartva, mi horvát-szlavondalmátországi kéjjviselők nem kívánunk minden egyes törvényjavaslatnál, mely az államháztartás egyensúlyozása czéljából a t. ház elé terjesztetik, egyenkint felszólalni; csak azért teszszük ezt azonban ez alkalommal, hogy nézeteinknek e téren kifejezést adhassunk. (Halljuk!) Mi ezen összes törvényjavaslatokat meg fogjuk szavazni, mert azt óhajtjuk, hogy megteremtessenek mindazon előfeltételek arra nézve, hogy hazánk a maga egészében, saját erejéhez képest hozzájáruljon azon pénzügyi terhekhez is, amelyeket a háború megkíván, amint azokhoz fiaink a harcztéren vérükkel is hozzájárultak. (Helyeslés a jobboldalon.) Az igen t. pénzügyminister ur a tegnapi beszédében dicséretreméltó őszinteséggel feltüntette mindazon mozzanatokat, melyek minden állampolgárnak kötelességévé teszik, hogy magára vegye mindazon terheket, amelyek ép oly súlyosak, mint amilyen súlyos az a küzdelem, amelyben fiaink vérét feláldozzuk. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) A t. pénzügyminister úrral eddig folytatott tárgyalások azt mutatják, hogy ő lehetőség szerint méltatja a jogos ellenvetéseket. így a t. pénzügyminister ur teljesen meg tudta érteni ellenvetéseink jogosultságát, — amelyeket már előbb felhoztunk — különösen azokat, amelyek a szeszkontingens magasságára és a hadinyereségadó fizetési helyeire, tekintettel a mi külön területünkre, vonatkoznak. Mindezeknél fogva reméljük, hogy annak idején olyan intézkedések és megállapodások fognak létrejönni, amelyek pénzügyi téren minden félreértést kiküszöbölni alkalmasak lesznek. Mindezen törvényjavaslatokban olyan határozatok is vannak, amelyek majdnem kizárólagosan horvát-szlavonországi viszonyokra vonatkoznak, amilyenek pl. a házközösségek, a vagyonközösségek, valamint a kis szeszfőzdék ügyei. Ezen ránk nézve életbevágó intézkedések fontosságát szem előtt tartva, reméljük, hogy e tekintetben kifejezett aggályaink méltányoltatni fognak, nehogy azokból félreértések származhassanak. Midőn ezen, egyes törvényjavaslatokra vonatkozó elvi álláspontunknak ezekben kifejezést adtunk, van szerencsém kijelenteni, hogy azokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk, hogy igy az államháztartást egészséges alapra fektetve, a nemzeti jólétet ezzel is előmozdíthassuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Nóvák János! Nóvák János: Mélyen tisztelt ház ! Az idő előrehaladottságára való tekintettel, valamint arra, hogy előttem szóló t. képviselőtársaim ezen illetékjavaslat minden részét a legszélesebb mederben tárgyalták, én nagyon röviden szólok hozzá és csupán aggályaimat és megjegyzéseimet adom elő. Nem czélom, hogy a t. házat ok nélkül untassam, s hogy a tárgyalás húzódjék, hanem hogy mielőbb keresztüleshessünk a tárgyalás medrén, amennyiben ugy tudom, a t. kormányra is ugy volna jó, ha ma folyna be ez a pénz és nem holnap. A bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok ezen javaslatban olykép módosíttatnak, hogy az első fokozatban a t. kormány ezentúl kétszeres összegeket fog szedni, s ezt azért kifogásolom, mert ezzel különösen az adósok lesznek nyúzva és béklyóba verve. A bélyegilleték első fokozata különösen a váltótartozásokra vonatkozik. Az a szegény ember egy 150 koronás váltónál eddig 10 fillért fizetett, a jövőben fog 20 fillért fizetni. Ha a 300 koronánál eddig használt 20 filléres váltót, a jövőben használnia kell 40fillérest. Amit a kincstár zsebébe kell adni, azt fizessék a tőkeerősek, ne pedig a szegények. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én igen szerettem volna, ha a pénzügyminister ur figyelembe vette volna azt a szegény néposztályt, amelynek fiai künn szenvednek a harcztéren, és annak családja, amelyik otthon van szegénysorsban, meg lenne mentve * dupla kiadástól. A skálát ugy kellett volna meghatározni, hogy 5000 koronáig az egyszeresét, 5000 koronán felül pedig a kétszeresét fizessék. Hát legyen a kétszerese, mert az erősebb elbírja, de hogy az a gyenge osztály, amelynek itthon szegénység a sorsa, a gazda pedig a háborúban életét és vérét áldozta, arra legyen kárhoztatva,
