Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

434 6áS. országos ülés 1916 Julius Id-én, pénteken. illetékek fejlesztését figyelmen kivül hagyni nem volna helyes dolog. Midőn a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, ez természetesen engem sem ment fel a bírálat azon kötelessége alól, hogy a javaslat hibáira a t. ház figyelmét felhivjam. Ezek tekintetében teljes mértékben magamévá teszem mindazokat a kifogásokat, amelyeket Csermák Ernő t. képviselőtársam itt tegnap kifejezésre juttatott, sőt tovább megyek: nem állok ellentétben azokkal a kifogásokkal sem, amelyeket Madarassy-Beck Gyulát, képviselőtársam hangoztatott. E kifogások között, szerintem, első helyen áll az, hogy értékmegállapitások szabályozásánál ez a törvényjavaslat egy kissé aránytalanul magas értékemeléseket tartalmaz az 1901: X. t.-ozikkben foglalt rendelkezésekkel szemben, amikor pl. odáig megy, hogy a házosztályadó alá eső ingatlanoknál a régi hatvanszoros érték helyett azok kétszázszorosát veszi adó alá. Egyáltalán az az aggodalmam, hogy különösen a városi lakossággal szemben itt óriási teheremelés foglaltatik, amely városi lakosság pedig a háború terheiből aránytalanul kiveszi a maga részét. És ez nemcsak arra áll, amit álláspontja indokolására Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam felhozott, aki csak a budapesti viszonyokat tartotta szem előtt, hanem áll a vidéknek nagyobb czentrumaira is. (Ugy van! balfelól.) A közszolgálati alkalmazottak háborús segélyéről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával már bátor voltam egy ehhez hasonló momentumra rámutatni, mikor kértem a t. pénzügyminister urat. hogy mivel ugy is kikerülhetetlen lesz a békekötés után a köztisztviselők általános fizetésrendezése, mint a törvényhozás egyik legsürgősebb feladata, már most tegye tanulmány tárgyává azokat a nézetem szerint kikerülhetetlen u] alapokat, amelyekre majd ezt a fizetésrendezést fektetni kell. Ezek között voltam bátor rámutatni a lakbérosztályok sürgős revíziójára. Itt ismételnem kell, hogy olyan sajátságos jelenség az, hogy noha a háború folytán nagyon sok lakás maradt üresen, ennek a lakbérek alászállásában nyilvánuló hatása egyáltalában sem a fővárosban, sem a vidék nagyobb városaiban nem mutatkozik és hogy itt oly eltolódások mutatkoztak már előbb, de különösen a háború alatt is, amelyek magukban is nagyon indokolttá teszik a lakbérosztályok általam sürgetett revizióját. Senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy az e törvényjavaslat által kontemplált értékmegállapitás uj, aránytalanul nagy terheket ró a háztulajdonosokra és pedig nemcsak a fővárosban, hanem, mondom, a vidék nagyobb városaiban is. A teheremelkedésnek természetes következménye a teher áthárítására való törekvés, mert hiszen azoknak a háztulajdonosoknak, akik, el kell ismernem, a háború folytán amúgy is szintén nagyon sokat szenvedtek, a hadba vonultak házbérének be nem folyása következtében, mig az ő terheik egyáltalán semmivel sem csökkentek, sőt egyéb téren emelkedtek is, mondom, természetes, hogy ezt a tehertöbbletet valahonnan fedezniök kell, és mint legközelebb fekvő forrás, rájuk nézve természetesen a lakbéremelés kínálkozik, ngy hogy a városi lakosságra, elsősorban a középosztályra, a tisztviselőkre, azután a munkások nagy tömegére fog ez a teher áthárulni s ennélfogva lehetetlen figyelmen kivül hagynom ennek az intézkedésnek nagy szocziális hátrányát. Ide tartozik még a törvényjavaslatnak az az intézkedése is, amelyet Csermák Ernő t. barátom már tegnap szives volt szóvátenni, hogy t. i. különböző értékmegállapitások esetén a törvényjavaslat kontemplálja a szakértői becslést is, de tulajdonképen csak mint figyelembe esetleg nem is veendő kisegítő eszközt. Hiszen a törvényjavaslat 5. §-ában világosan ki van mondva, hogy a szakértői becslés tulajdonképen egy egészen felesleges mivelet, mert ha kisebb értékeket is állapit az meg a törvényszerű legkisebb érték megállapítására vonatkozó rendelkezések eredményénél, mégis mindig a legnagyobb becsérték veendő az adókivetés alapjául, ugy hogy ennek folytán ez a szakértői becslés tulaj donképen nem lesz egyéb, mint egy szintén drágító elem, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) s egy felesleges költségekkel járó rendelkezés. Áttérek a törvényjavaslat egy olyan rendelkezésére, amelyet a benne rejlő humánus és szocziális elv folytán szintén örömmel "üvözlök. Ez pedig a háborúban elesettek, vagy az ott szerzett betegségek következtében elhaltak hagyatékára vonatkozólag megadott kedvezményeknek kérdése, örömmel fogadom ezeket a rendelkezéseket, hiszen, ha már a t. kormány elzárkózik az elől, hogy a katonáknak választójogot adjon, mégis katonáink hősi viselkedésének legalább ennyi figyelembevételét tanúsítja. Igaz, hogy e kedvezmény megadását oly klauzulához köti, amely sok esetben illuzóriussá teheti, nevezetesen a 11. §. azt kívánja a kedvezmény érvényesithetéséhez, hogy a halál a békekötéstől számítandó hat hónap alatt következzék be. Azokra nézve, akik a háborúban elestek, ez természetesen nem jön tekintetbe, mert az elpusztulásuk nagyon egyszerűen, könnyen igazolható, de ha e kedvezmény alapja a háborúban szerzett gyógyíthatatlan betegség figyelembevétele, akkor az ily prekluziv terminust úgyszólván a kedvezménytől megfosztó rendelkezésnek kell tekintenem igen sok esetben, amely igen sok esetben teljesen illuzóriussá teszi a különben csak helyeselhető és örvendetes rendelkezést. Vagyok annyira lelkiismeretes ember, hogy nem elégedtem meg a magam aggodalmával, hanem azt bírálat tárgyává tettem hozzáértő szakemberek részéről és nem sajnáltam a fáradságot, hogy neves orvosokkal, konzultál jak e kérdésben és ez érintkezés eredményeképen megállapíthatom, hogy ez a rendelkezés teljesen sérelmes. Nevezetesen a harcztéren szerzett betegségek egész