Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644. országos ülés l9l6 Julius 13-án, csütörtökön. 417 Következik a törvényjavaslat 7. §-a. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a 7. §4). Elnök: A szakasz nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 8. §. Kostyál Miklős jegyző (olvassa a 8. §4). Elnök: Ki kivan szólni ? Vermes Zoltán jegyző: Haller István! (Nincs itt!) Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. képviselőház! A javaslat általános vitája alkalmával elfoglalt álláspontomhoz képest ennek a szakasznak kihagyását, törlését indítványozom. Ebben a szakaszban van ugyanis szó az u. n. leányvállalatokról, azokról a vállalatokról, amelyek valamely más hadinyereségadó alá eső nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet összes részvényeinek vagy üzletrészeinek több mint egyötödét birják tulajdonul. Ez magyarul és lefordítva jelenti azokat a leányvállalatokat, amelyeknek mérlegeiről olyan érdekes kimutatásokat terjesztettünk a képviselőház elé. Azokról a vállalatokról van itt szó, amelyek olyan fényes mérlegekben számoltak be üzleti nyereségeikről, azokról a vállalatoknak, amelyek mindenféle üzleti czikket magukban foglalnak, mint a malom, bőr, vasbánya stb. Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden visszatérjek a pénzügyminister ur nyilatkozataira, amelyeket a kettős megadóztatás szempontjából tett, mert ezek ennél a kérdésnél szintén igen fontosak és előrekivánkoznak. Én azt állítom, — továbbmenve még, mint Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársam — hogy nem létezik az, hogy egy részvényes egyáltalán a hadinyereségadó alá kerülhessen ezen törvény sztrukturája alapján. T. i. már az általános vita alkalmával is kifejtettem, hogy a pénzügyminister rendeletileg megtiltotta az osztalékok kifizetését. Ezen törvényjavaslat alapján szintén nem lehet az osztalékokat a részvényeseknek kifizetni, ugy hogy a részvényes nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy hadinyereségadó alá jusson. A részvényessel legföljebb az történhetik meg, hogy jövedelemadót fog kelleni fizetnie, de jövedelemadót mindenkinek kell fizetnie, egy fizikai személynek is. Akinek hadinyereségadót is kellett már fizetnie, annak még jövedelemadót, keresetadót, esetleg vagyonadót is kell még fizetnie. A részvényesnek tehát a nála levő részvények és részvényekből befolyt jövedelemtöbblet alapján kell jövedelemadót fizetnie, azonban hadinyereségadót neki fizetnie nem kell. Már most a t. pénzügyminister azt mondta felszólalásában,épen reám vonatkoztatva (olvassa): »Ha áll ez a tézise, — t. i. hogy a részvényes nem fog hadinyereséghez hozzájutni — akkor nem értem, miért támadják ugy ő, mint elvbarátai azt a rendelkezést, hogy a részvénytársaságok nyereségéből a más részvénytársaságok részvényeire eső hadinyereség levonható ?« Azért KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. támadtam, mert ez közvetlen összeköttetésben és összefüggésben áll azzal, amit az előbb voltam bátor mondani. A nagy részvénytársaságok, az anyavállalatok a fiókvállalatok jövedelmeiből eredő bevételi többletet akkor fogják levonni, amikor megállapíttatik ugy az ő mérlegük, mint ezeknek a mérlege, egyidőben, mert egyidőben fog ez kivettetni, hiszen a törvény rendelkezése szerint: »a hadinyereségadó rendszerint az 1917. évre kivetendő vállalati adó, bányaadó, illetve jövedelemadó kivetésével egyszerre vetendő ki.« Miután a törvény ezt megállapítja, a kivetés egyszerre fog történni az anyavállalat és ugyanakkor a fiókvállalat szempontjából, tehát az anyavállalatnak módja lesz az irányban intézkedni, hogy ő a fiók vállalatnál lévő részvényeiből a bevételi többletet magának levonja. Ez az, ami ellen mi kifogást emeltünk. Kifogást emeltünk t. i. az ellen, hogy ez a kedvezményezés a részvények egyötödéhez köttessék. Ha valakinek kevesebb részvénye van és ilyen módon kedvezményeztetni akarná magát, ez nem lehetséges; csakis akkor lehetséges, ha a részvények egyötödének birtokában van. Világos tehát, hogy ez megint a 'nagytőke favorizálása, egyenesen a nagytőke számára készült szakasz, mert igenis a nagytőke van abban a helyzetben, hogy ilyen leányvállalatokat tartson fenn, amelyek neki ilyen gyümölcsöző kamatokat hoznak. Miután itt valamennyien erősen az objektivitás határain járunk, (Derültség jobbfelöl.) bevallom őszintén, hogy reám a pénzügyminister ur előbbi felszólalásának egyik érve meggyőző hatással volt, t. i. az, amely politikai szempontból talán legkevésbbé volna erre alkalmas, az Ausztriára vonatkozó érv. A pénzügyminister ur meggyőzött engem arról, hogy a jelenlegi helyzetben, mikor az az osztrák rendelet ki van bocsátva és tényleg életbelépett, ő nem hozhatja a magyar ipart, kereskedelmet és a magyar vállalatokat hátrányosabb helyzetbe. Most oly világos volt a pénzügyminister ur nyilatkozata, hogy engem kapaczitált ebben az irányban. De méltóztassék, igen t. pénzügyminister ur, azzal az őszinteséggel, amelyet ezt elismerem, viszont engem meghallgatni ebben az irányban, amit ezzel kapcsolatban mondok. Méltóztassék elképzelni, hogy ha a pénzügyminister ur abban a helyzetben lett volna, minfc az osztrák kormány, hogy nem kellett volna számolnia egy parlamenttel, vájjon milyen adójavaslatot csinált volna. Azt hiszem, egészen mást, mint aminőt most csinált, mert az a parlament mégis az ellenőrzésnek és a kritikának fogalmát és tényét jelenti. Egy kormány amelynek nem kell számolnia egy parlamenttel, egészen máskép dolgozik, mint egy kormány, amelynek számolnia kell egy parlamenttel, ahol a kritika és az ellenőrzés joga meg fog nyilatkozni. Mi nem állítjuk és én sem állítom azt, 53