Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

6áá. országos ülés 1916 j háborúra alakulnak az ekszisztencziák. Talán még nagyobb sulylyal esik latba a hadinyereségadó azoknál az esetleges ekszisztencziáknál, akik most szeretnének adóalanyokká válni és akiket alapo­san megnyomorít ez a törvényjavaslat, mint azok­nál a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok­nál, amelyeknek a háború révén semmit sem volna szabad nyerniök. (TJgy van ! halj elöl.) mert gazda­sági rendeltetésük az volna, hogy elégedjenek meg a békeévek normális nyereségével. Én a nyilvános számadásra kötelezett vál­lalatokat nemcsak, hogy nem becsülöm alá, de ellenkezőleg közintézményeknek tekintem azokat. Mást várok tőlük, mint az egyes egyénektől és mert ilyen követelésekkel állok elő velük szem­ben és mert e nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat bizonyos tekintetben nemcsak gaz­dasági, de ethikai kötelezettségüeknek is tekintem, (Helyeslés balfelől.) még azt is jogosultnak tarta­nám, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalat, ha egyszer megkapja a saját tőkéjének meghatározott perczentuaczióját, egyáltalán hadi­nyereségre egy fillérre se tarthasson igényt; ezt is jogosnak tartanám, amit fizikai személynél nem tartanék jogosnak. Kern gyűlöletből és alá­becsülésből, mert én á nyilvános számadásra köte­lezett vállalatokat egyáltalán nem tekintem egy osztály megnyilatkozásának vagy szervezkedésének. Már más alkalommal volt szerencsém ki­fejezni, hogy én a megkülönböztetést, amelyet Haller István t. képviselőtársam hangoztatott ingó és ingatlan tőke közt, anachronizmusnak tartom. Hogy a bankok tőkéjében, a részvény­társaságokban kinek a jövedelme, kinek a va­gyona van, azt nem tudhatom a részvények anonimitásánál fogva és különben is ma már ingó és ingatlan tőke közt nincsenek azok a differencziák, mint voltak régebben, nagyon gyors a felcserélése az ingatlannak ingóra és az ingónak ingatlanra, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a megkülönböztetést egyáltalán nem teszem magamévá. Engem a felszólalásban és annak kutatásában, hogy a két kulcs közt mily arány­talanság van, nem vezetett semmiféle animozitás a nyüvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben, én a jogegyenlőség követelményeinek tartom, hogy ott, ahol legnagyobb, legszervezet­tebb és leghatalmasabb a tőke, ott ne alacsonyabb kulcsot alkalmazzunk, mint ott, ahol csak mo­mentán, a háború következtében felkapaszkodott ekszisztencziák megadóztatásáról van szó. Már most a t. pénzügyminister ur hivatko­zott ezzel szemben arra, hogy nem vádolhatjuk azzal, hogy favorizálja a részvénytársaságokat, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, ami­kor a javaslat nagy megterhelést jelent a nyilvá­nos számadásra kötelezett vállalatokkal szemben. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára czéloz. Itt is, hogy a mérleget helyesen állapitsuk meg, a dolog ugy áll, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adó­ját igenis felemeli a pénzügyiminister ur, de ugyan­űius 13-án, csütörtökön. 405 akkor, amikor azok adóját fölemeli, fölemeli a fizikai személyek adóját is. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, a jövedelmi adó az összes fönnálló adók mel­lett terveztetik ; az összes adók ugy, ahogy vannak, megmaradnak, ezek mellé jő a jövedelmi adó és e mellé a vagyonadó. A nyilvános számadásra kö­telezett vállalat jövedelmi adót, vagyoni adót nem fizet. (Mozgás.) Most, ha méltóztatik szembe­helyezni a felemelést, amelyben a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok részesülnek, azzal a felemeléssel, amelylyel a fizikai személyek terhel­tetnek a vagyoni adóban, a jövedelmi adóban, akkor a helyzet tökéletesen ugyanaz lesz, ami volt a háború előtt. A mérleg helyességének szem­pontjából állitsuk ezt helyre. Ezért elvesztenek egy privilégiumot. Mikor? Akkor vesztik el a pri­vilégiumot, amikor a fizikai személyek adója is legalább 100%-kal felemeltetik, azoknál, akik a jövedelmi adó és vagyoni adó alá esnek. Ez a valóság. Már most Haller István t. képviselő ur hivat­kozott az osztrák adatra. Hivatkozom én is egy osztrák adatra, amely szembeszökően mutatja, hogy az osztrák kereseti adó, a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok kereseti adója meny­nyire nem favorizálja a nyilvános számadásra kö­telezett vállalatokat szemben a mi törvényünkkel. Az 1908-diki eredmények szerint Ausztriában 1908-ban a nyilvános számadásra kötelezett vál­lalatok kereseti adójának eredménye volt 69,326.000 korona. Az egész jövedelmi adó Ausztriában, amely az összes fizikai személyekre kiterjedt, kivéve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, amelyek ott sem esnek jövedelmi adó alá, volt 69,326.000 korona. A kettő teljesen ugyanaz. Az ausztriai részvénytársaságok és nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok 1908-ban, — más adat nem állott rendelkezésemre •— ugyanannyi adót fizettek, mint jövedelmi adóban Ausztria összes fizikai személyei együttvéve. Ez, azt hiszem, szemben azzal a számmal, amely ez esztendőre vonatkozólag Magyarországon éretett el, hogy ez esztendőben 14,328.000 koronát fizettek a mi nyil­vános számadásra kötelezett vállalataink, nagyon szép fogalmat nyújt arról, hogy mily kevéssé adóztak a nyilvános számadásra kötelezett válla­latok Magyarországon és ez a csekély adózás nem­csak az államnak vált kárára, de a községeknek is, amelyek elől a kereseti adóalapot vonták el. Már most, ha azt méltóztatik mondani a pénz­ügyminister urnak, hogy felemeli ezek adóját, ezzel szemben kell hogy viszont felemeli jöve­delmi adóban mindnyájunk adóját és felemeli a vagyoni adóban mindnyájunk adóját, a jöve­delemadó felemelése mit jelent? Épen az osztrák jövedelmi adó statisztikája mutatja legjobban, mert hiszen a pénzügyminister ur 35.000 K-ra kontemplálja az eredményt, amely a jövedelmi adóból be fog folyni. Azt hiszem, hogy ebben ismét oly pesszimisztikus, mint amikor a 20.000 K-t felülhaladó jövedelemnél 12 millió vagy 15 millió koronára kontemplálta annak a jövedelme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom