Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-644
398 644. országos ülés 1916 tétében, tényleg nagyon sajnálom, hogy a tegnapi napon az időm nagyon kifogyott, nem akartam . beszédemmel, az interpelláló képviselő urak idejét elvenni, azért siettem beszédemet befejezni és több kérdésre nem válaszoltam. Nagyon hálás leszek, hogyha a t. képviselő urak a részletes vita során nyújtanak nékem alkalmat, hogy azokra a kérdésekre, amelyekre az előbb emiitett okból nem válaszoltam, reflektálhassak. Ami az egyenlő adókulcsot illeti, e tekintetben elvileg teljesen a t. képviselő ur nézetén vagyok. En ebben a törvényben két diszparitást látok. Az egyik az, hogy egyenlő adókulcsosai sújtunk nem egyforma természetű jövedelmeket, a másik az, hogy nem egyforma adókulcscsal sújtunk egyforma természetű jövedelmeket. Amennyire a második kifogást nem tudom osztani, — erre vonatkozólag tegnap részletesen kifejtettem álláspontomat — annyira érzem az első kifogásnak elméleti és elvi helyességét. Hogyha lehetséges volna a háború alatt elért jövedelmek természetében disztingválni, azoknak a háború szempontjából való indokolt vagy indokolatlan voltát, a háború czéljait előmozdító vagy azokat hátráltató voltát megállapítani — mert vannak olyan háborús nyereségek, melyek a háború czélját előmozdítják és vannak olyanok, melyek, mint az indokolatlan árdrágítások, a háború czéljainak ellenére működnek — (Igaz ! Ugy van !) méltóztassanak elhinni, a legnagyobb örömmel tettem volna meg ezt, mert az én jogérzetem ép ugy tiltakozik az ellen, hogy egyforma elbánásban részesüljenek ilyen különböző természetű jövedelmek. Azonban ezeknek különböző bánásmód alá vonása olyan kérdés, mely nézetem szerint adótörvényekkel nem oldható meg, mert ezzel az adótörvények természetén túlmenő olyan követelményt állitanánk fel, amelynek az adótörvény és az adóadminisztráczió természeténél fogva megfelelni képtelen, ha ilyen szocziális szempontból igen értékes és igen jogos disztinkcziókat akarnánk az adótörvényekbe belevinni. Ez lehetetlen, nem tudta megoldani egyetlenegy törvényhozás sem, nem vállalkozhattam én sem olyan törvényjavaslatnak kidolgozására, amely ezt a feladatot megoldja s e tekintetben csak arra hivatkozhatom, amit tegnap voltam bátor mondani, hogy ezen illegitim hasznok elleni küzdelmet tulaj donképen más téren kell megvívni, —• annyira, amennyire ez megvívható — nem pedig az adótörvényhozás terén. Meg kell vivni elsősorban a kihágási és büntetőjogi törvényhozás terén. Igyekeztünk e tekintetben megtenni amit lehet, ugy a törvényhozás, mint a végrehajtás terén. Természetesen emberek vagyunk, teljesen lehetetlen 'e tekintetben minden követelménynek megfelelni. A másik szempontból pedig nézetem szerint meg kell vivni és meg fogjuk vivni társadalmi téren, ahol, igenis, lehet olyan disztinkcziókat érvényesíteni, amelyek nem érvényesíthetők egy adótörvényhozás terén. Ami a t. képviselő urnak azt a másik hivat koüius 13-án, csütörtökön. zását illeti, amivel részben indokolta a második javaslatát, hogy a honvédelmi minister ur azt mondta, hogy bizonyos vállalatoknál semmiféle leirás és veszély nincsen, e tekintetben nem emlékszem t. barátomnak erre a nyilatkozatára, nem tudom, mikor, milyen alkalommal mondta, de azt hiszem mindenesetre, hogy e tekintetben nagyon disztingválni kell az illető vállalat természetéhez képest és nem tudnám elfogadni — és csak azért szólalok fel, nehogy e tekintetben félreértés legyen — czinozurának a vállalat nagyságát. Gr. Esterházy Móricz: Szerződés esetében ! Teleszky János pénziigyminister: Megengedem, hogy bizonyos természetű vállalatoknál a vállalat nagyságának arányában kisebbedik a leírások szüksége és a rizikó. Azonban vannak viszont igen nagy vállalatok, amelyek a háborús ipar terén igen nagyielentőségüek, amelyeknek igen nagy ad hoc befektetésekkel kell számolniok, amelyeknél tehát a leírásoknak igen nagy szerepük van. Csak ezt akartam megjegyezni. Azonban a t. képviselő ur javaslata, amely épen szakértői becsüt tesz lehetővé annak megítélésénél, hogy a leírások mennyire indokoltak vagy sem, azt hiszem, igen alkalmas arra, hogy ezt a dolog természetében rejlő különböző elbánást megfelelően biztosítsa. Ami mind a két felszólaló urnak különböző módon felvetett, de tulajdönképen ugyanarra a kéroésre vonackozó fejtegetéseit illeti, hogy a magánszemélyek titkos tartalékolása hogyan áll, Simonyi-Semadam t. képviselő urnak arra a íavaslatára, hogy a törvénybe mondjuk ki, mely jövedelmek azok, amelyek az adó szempontjából figyelembe nem vehetők, ezt azonban egyformán alkalmazzuk ugy a természetes személyekre, mint a jogi személyekre, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra, bátorkodom megjegyezni, hogy törvényeink ma már megmondják, melyek azok a jövedelmek, melyek az adózás szempontjából figyelembe veendők és melyek azok, amelyek figyelembe nem veendők és különösen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek tekintetében az 1909 : VIII. t.-cz., amelynek életbeléptetése iránt most javaslatot tettem a t. háznak, e tekintetben igen plasztikusan, igen tisztán, igen világosan rendelkezik. A követelménynek ez a része tehát teljesíttetik. A követelménynek másik része, hogy ugyanezek a mentességek állapíttassanak meg a magánszemélyeket illetőleg is, természetesen nem teljesíthető ilyen módon, mert itt két egészen különböző természetű fogalom van összezavarva. Ugy nem áll a tézis, amint azt Simonyi-Semadam t. képviselő ur felállította és ezek azok a kis nüanszok, — bocsánatot kérek — amelyeknek figyelmen kívül hagyása igazán olyan agitáczió jellegével bir kifelé, — tudom, akaratlanul — amely olyan eredményeket fog előidézni, aminőket, azt hiszem, a t. képviselő urak maguk sem kivannak. Azt méltóztatott oda állítani, micsoda igazságtalanság az, hogy a nyilvános számadásra
