Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644, országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 399 kötelezett vállalat bizonyos jövedelmeket eltitkolhat az adó alól és semmi baja sem történik, a magánszemély pedig, ha jövedelmét eltitkolja, büntető szankczió alá esik. Bocsánatot kérek, ezt a kérdést minden egyes adó természetének megfelelően kell hogy szabályozza az illető adótörvény. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, amint tegnap volt szerencsém kifejteni, hozadékadó, amely hivatva van az egyes polgároknak és egyes egyéneknek, a részvényeseknek és üzletrésztulajdonosoknak az ezen részvényekben és üzletrészekben rejlő tőkéjében fekvő vagyonát megadóztatni. Epén olyan hozadékadó, mint a földadó, amely hivatva van a földbirtokosnak a földben rejlő vagyonát megadóztatni, mint a tőkekamatadó, amely hivatva van. a tőkésnek a tőkéjében rejlő vagyonát megadóztatni, mint a harmadosztályú kereseti adó, amely hivatva van a gyárosnak, iparosnak, kereskedőnek stb. üzletében rejlő vagyonát és keresetforrását megadóztatni. Minden hozadékadó természeténél fogva — hiszen ez a hozadékadó lényege és természete — bizonyos külső ismérvekre támaszkodik, bizonyos külső meghatározásokat tartalmaz, amelyek meghatározzák azt, mik az adózó kötelezettségei, amely kötelezettségek teljesítése esetén az adózó mentesül minden további rendelkezéstől. A földbirtokosoktól sem kívánja senki sem a földadónál, hogy bejelentse az ő jövedelmét, hanem egyszerűen megadóztatjuk egy hipotézis alapján, amelyről mindannyian tudjuk, hogy ép annyira nem a valóságos jövedelmet reprezentálja, mint ahogy mindannyian tudjuk, hogy egy jól vezetett nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak mérlege és a mérleg feleslege nem a valóságos felesleget reprezentálja, hanem annál kevesebbet. A hamadosztályu kereseti adóra nézve sem kívánunk a féltől abszolút vallomást, nem tartozik az o keresetét bevallani, hanem vannak minimális tételek, amelyeket alkalmazunk reá, ha a fél vallor mást nem ad és azt mondjuk, hogy ezzel szemben a fél kötelezettségének teljesen eleget tett. Ez nálunk a rendszer és az álláspont; ez az az álláspontja minden külföldi törvényhozának is minden hozadékadóval és hozadékadórendszerrel szemben. Most jön az adórendszereknek egy másik faja, az adóknak egy másik csoportja: a személyes adók csoportja, amely személyes adók azon alapulnak, hogy a törvényhozás nem bizonyos külső ismérvek alapján akarja valakinek adófizetési képességét megállapítani, hanem az ő valóságos jövedelme, az ő valóságos vagyona alapján. Ezeknél a személyes adóknál, ennél az adórendszernél egészen más hipotézisekből indul ki a törvényhozás, mint a hozadékadóknál és ennélfogva természetesen egészen más konklúzióra is kell hogy jusson. Itt a konklúzió, amelyre jutni kell, az, hogy törekednie kell a törvényhozásnak a személy valódi jövedelmét, a személy valódi vagyonát megállapítani, — mindig csak természetes személyekről szólva itt tulaj donképen — mert, amint ezt már több alkalommal volt szerencsém kifejtem, a jövedelem és a vagyon megadóztatása tulaj donképen a természetes személyhez kötött olyan adóztatási mód, amely nem természetes személyekre nézetem szerint helyesen nem alkalmazható. Ezeket a természetes személyeket illetőleg a titkos tartalékolásokat oly értelemben, mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál, az előbb említett elvi okoknál fogva is gyakorlati szempontból lehetetlen. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el) Gyakorlati szempontból nem azért, mert amig a nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak titkos tartaléka előkerül és előbb-utóbb megadóztatás alá esik, ugy hogy amint azt Rakovszky t. képviselő ur is beismerte, legfeljebb az interkaláris kamatok elvesztéséről van szó, — viszont azonban ezáltal az a vállalat az államnak is dolgozik, mert hogyha ma én 100.000 koronát tartalékolok titkosan és az az interkaláris kamatokkal felnő 200.000 koronára és akkor jut be az adózás körébe, akkor már nem 100.000 korona után lesz az adó kivetve, hanem 200.000 korona után, tehát az az interkaláris kamat sem veszett el a nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál, mert megvan a garanczia a nyilvános számadásra kötelezett vállalattal szemben annak természeténél fogva, hogy azok a titkos tartalékok előbbutóbb, vagy mint kiosztott nyereségek, vagy pedig mint az összjövedelmet csökkentő veszteség eliminálása okvetlenül előkerül és az állam adózó hatalma alá jut — addig a magánszemélynél nincs meg ez a garanczia, mert hagyha az a magánszemély azt a titkosan tartalékolt összeget holnapután az orfeumban elmulatja, vagy elkártyázza, avagy nem tudom milyen más személyes czélokra fordítja, akkor az az állam adóztató hatalma alól örökre elenyészik. Itt van az a különbség, amelyet az Alkotmány egy czikke nagyon helytelenül és naivul állított be a nyilvános számadásra kötelezett vállalat és a magánszemély között. Ez a czikk t. i. oda konkludál, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatot azért lehet súlyosabban megadóztatni, mert az a jövedelméből nem kénytelen étkezni, lakást tartani, ruházkodni, mig a magánszemély ilyen elsőrendű életszükségleti czikkeket is kénytelen jövedelméből fedezni; ebből az következnék, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak jövedelme nagyobb adót bír el, mint a magánszemélyé. Ebben a beállításban ez a disztinkczió nagyon helytelen, abból a szempontból azonban, amelyet én vagyok bátor előhozni, ez a disztinkcziő nagyon helyes, mert a nyilvános számadásra kötelezett vállalat nem tudja a titkos tartalékokat adó alól elvonni, a magánszemély azonban egyszerűen elhasználja a titkos tartalékokat, ennélfogva természetesen nem lehet a magánszemélyek titkos tartalékolása tekintetében ugyan-