Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

392 644, országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. keztetést merem levonni, hogy az a sok szóbeszéd a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és a titkos tartalékokról mégsem volt egészen pusztában kiáltó szó. Mégis csak tisztázódnak e tekintetben a fogalmak, s kissé közelebb jutunk egymáshoz, mint ahogyan állottunk, mielőtt a kérdéseket itt a fórumon tárgyaltuk. De már nem oszthatom abban a nézetében, hogy azért, mert a nyilvános számadásra kötelezett vállalat, hogyha megfelelően vezeti üzletét, gondoskodni kénytelen és tartozik arról, hogy mindig megfelelő osztalékot adhasson részvényeseinek, — ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy ha a részvénytársaság, tehát közvetve a részvényes a háborúból kifolyólag több jövedelemre tesz szert, akkor ennek a többjövedelemnek a részvényessel szemben való teljes elkonfiskálása, ennek a jövedelemnek oly nagymérvű megadóztatása, amely igen nagy diszparitást jelentene azon más magánszemélyek háborús jövedelmeinek meagdóztatása tekintetében, akik nem mint valami részvénytársaság részvényesei, hanem mint magánvállalkozók, tőkések, földbirtokosok vagy nem tudom milyen más szerepből folyólag jutottak ezen magasabb jövedelmezőséghez, — hogy ez indokolt lenne. Mondom, ezt a következtetést levonni nem tudom. Áttérve már most Bakonyi t. képviselő ur felszólalására, mindenekelőtt hangsúlyozni kivánom, hogy eszemágában sincs a kereskedelmi törvényt, vagy a büntetőtörvényt ezen a hadinyereségadóról szóló törvény kapcsán inczidentaliter módosítani. És ha ig BJZ SÍ t. képviselő urnak az az álláspontja, melynek czáfolatát majd rögtön megkísérlem, hogy kereskedelmi és büntetőtörvényünk értelmében nem szabad ily titkos tartalékot tartani a részvénytársaságoknak, azaz nem szabad egy fillérrel sem kevesebbre, vagy többre értékelni vagyonukat, mint amennyit az a vagyon az értékelés pillanatában ér, mondom, ha ez igaz volna, és ha ugyanakkor az van mondva egy adótörvényben : ha azonban egy ilyen részvénytársaság mégis gyűjt ilyen titkos tartalékot, amelyet nem szabad gyűjteni, ez a titkos tartalék az ő adójának megállapításánál figyelembe veendő és megadóztató, — ez korántsem változtat a dolgon. Mert itt nem az van mondva, hogy adómentes az a titkos tartalék; ellenkezőleg, az van mondva, hogy adóköteles, illetve az adóalap megállapitásánál figyelembe veendő. Hát, bocsánatot kérek, ha egy adótörvény ezt mondja, hogy egy más törvény szempontjából illiczid eljárásból keletkezett, vagy illiczidnek mutatkozó jövedelem, vagy vagyon az adó megállapításánál figyelembe veendő, ebből azt a következtetést, hogy ez azon alaptörvényeket módosítja, hogy itt inczidentaliter az alaptörvények módosításának kísérlete forog fenn : ezt, bocsánatot kérek, az én jogászi felfogásommal összeegyeztetni egyáltalán nem tudom. Mert, t. ház, ha én biró volnék és a kereskedelmi vagy a büntetőtörvény értelmében nekem el kellene ítélnem egy részvénytársaság igazgatóságát azért, mert titkosan tartalékolt, akkor engem ezen Ítéletem meghozatalában egyáltalán nem befolyásolhat az, hogy van egy olyan adótörvény, mely azt mondja, hogy ezek a törvényellenes titkos tartalékok az adóalap megállapításánál figyelembe veendők. ítéletemet, mint bírónak, ez abszolúte nem befolyásolná és azt hiszem, a t. képviselő úrét sem; ennélfogva azt mondani, hogy itt incidentaliter a bűntető- vagy a kereskedelmi törvénykönyv módosításának kísérlete állt elő, egyáltalán nem lehet. De bocsánatot kérek, az én jogászi meggyőződésem szerint ép ily kevéssé tartható az a tézise a t. képviselő urnak, hogy a kereskedelmi törvény rendelkezései értelmében a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mérlege ugy állítandó fel, hogy abban a vagyonok a valóságos értéknek megfelelően szerepeljenek, tehát sem egy fillérrel feljebb, sem egy fillérrel lejebb értékelve. Hát én megengedem, t. képviselő ur, hogy azon törvényes rendelkezések, melyeket méltóztatott felolvasni, nevezetesen a 199. §. első pontja, hogyha nagy rabulisztikával, nagyon szó szerinti értelmezéssel akarjuk magyarázni, ily felfogást is jogosultnak tüntetnek fel, amennyiben itt az van mondva (olvassa): »A társaság vagyona azon értékben veendő fel, mely az üzleti év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel.« De itt van már a 2. pont, amely, különösen tekintve a mi kereskedelmi törvényünk sok tekintetben igen pongyola fogalmazását, világot vet az egész rendelkezésre és az egész rendelkezés intencziójára. Itt már megvan mondva (olvassa) : »Az árfolyammal biró papírok legfeljebb azon árfolyamban veendők fel, amelylyel azok az üzleti év utolsó napján bírnak.* Nincs tehát megmondva, hogy ettől az első pont alatti rendelkezéstől kivétel tétetik az árfolyammal biró papírok tekintetében, amennyiben megengedtetik, hogy értéken alul is legyenek értékelve, csak az nincs megengedve, hogy értéken felül legyenek értékelve. Ez nincs kimondva, ugy hogy ez a 2. pont nem az 1. pont alóli kivételnek tekintendő olyan értelemben, hogy a 2. pont alá eső értékeknél csak a makszimális határt kell betartani, de a makszimális határon alul lehet menni, az 1. pont alá eső értékeknél azonban nem. Nem ebből a szemponbtól képez kivételt és ez természetes is, mert különben hol volna a ratio legis. Milyen volna annak a törvényhozónak a logikája, aki egy és ugyanazon §-ban, egy és ugyanazon mondatban egy lélekzet alatt azt állítja fel általános elvül, hogy az értékek nem állíthatók be a mérlegbe a valóságnál sem magasabban, sem alacsonyabban, ugyanakkor azonban azt mondja, hogy az értékpapíroknál lehet lejebb menni, csak feljebb nem ? Hol volna itt a ratio legis, különösen akkor, mikor a valódi értéket, ha azzal a juris fixióval élünk, hogy a tőzsdén jegyzett papírok valódi értékét a tőzsdei jegyzés jelképezi, — amely juris fixióval élünk általánosságban — a valódi értéket tényleg a vagyonnak épen ennél a kategóriájánál egészen pontosan