Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-643

643. országos ülés 1916 július 12-én, szerdán. 383 szünetnek, az üzleti zárórának szocziális jelentőségét nem kell fejtegetnem abban a házban, amely ezeket az intézkedéseket törvényesen megalkotta; az üzleti zárórának a kereskedelmi alkalmazottak számára való szocziális jelentőségét nem kell taglalnom azon minister úrral szemben, aki ezt a törvényt szükségesnek tartotta és az üzleti zárórára vonatkozó törvényt elsőnek hajtotta végre, Mindezek a rendelkezések tulajdonképen a munkaidőnek és az alkalmazott kihasználásának makszimálását jelentik és abból az államérdekből folynak, hogy senkinek munkaerejét bizonyos mértéken túl kihasználni nem szabad, hogy az alkalmazottak társadalmának meg kell adni a lehetőséget, hogy magukat testileg épségben tarthassák, másfelől kulturális és szocziális hivatásuknak is állandóan élhessenek. A záróráról való rendelkezés egy határozott előrehaladást jelent. Az alkalmazottak társadalma azonban nemcsak minálunk, hanem Ausztriában és Németországban is azokkal a fennálló rendelkezésekkel, amelyek a 8 órai zárórát mondták ki, — mindig a boltokról beszélek — nem elégedtek meg, hanem ennek bővebb kiterjesztését kívánták. Németország egyes városaiban, ahol békeidőben igen nagy az idegenforgalom, a hétórai záróra már régen életbelépett, a szomszéd Ausztriában pedig épen a háború alatt, 1916 június 3-án jelent meg az alsőausztriai helytartóság rendelete, amely a hétórai zárást mondja ki kötelezőleg Bécs város egész területére vonatkozólag. Kivételt csupán az élelmiszeriparnál tesz, amelynél fentartja a régi zárórát; kivételt tesz továbbá a szombatra vonatkozólag, ezenkivül néhány szakmára vonatkozólag, amelyeknek azonban semmi érdekük nincs; igy pl. hogy az imakönyvek árusítását a rendelet miért tartja oly fontosnak, hogy annak hét órán tűi is meg kell történni, az az osztrák helytartóság dolga. Azt hiszem itt csupán az élelmiszerkereskedelemmel foglalkozó üzletek dolga a fontos és az állami egyedárusitás czikkeit árusító üzleteké. . Nagyon jól ismerem Budapest társadalmát és főnöktestületeinek megnyilatkozását és igy megállapíthatom, hogy a budapesti főnökök legnagyobb része teljes mértékben rokonszenvez azzal a mozgalommal, amely a 8 órai záróra helyett legalább a nyári hónapokban a hét órai záróra megállapítását óhajtja. Rokonszenvez vele azért, mert világos, hogy a nyári hónapokban való korábbi záróra tulajdonképen egy olyan intézményt helyettesit, amelynek előrehaladottabb szocziális törvényhozás mellett meg kell lennie: a nyári szabadság intézményét. — A háborúban annál inkább van jogosultsága ennek a követelésnek, mert a háborúban az ittmaradottak tulajdonképen a testileg gyengébbek, továbbá nagy számmal női alkalmazottak, akik a férfialkalmazottakat helyettesitik; ezek munkaerejének megkímélése meg inkább indokolt, mint a munkaerő megkímélése normális viszonyok között. Minthogy ugy tudom, hogy Budapest kereskedőinek nagy része már közös megegyezéssel bizonyos szakmában életbeléptette nemcsak a hétórai zárórát, hanem a hatórai zárórát is és ugy tudom, hogy az, hogy ez általánosan életbelépjen, tisztán egyes főnökök makacskodásán és szocziális elmaradottságán múlt és minthogy az ilyen kötelező törvényekre, mint a záróráról és a vasárnapi munkaszünetről szólóra épen azok ellen van szükség, kik mértéken túl kívánják a munkaidőt igénybe venni vagy haszonlesésükben, kapzsiságukban határt nem ismernek, — mert hiszen rövidebb idő alatt ugyanazt a forgalmat érhetik el, ha az üzleti záróra kiterjesztetik egyformán mindenkire •— ily körülmények között nem marad más hátra, minthogy a már meglevő megegyezések hatályának biztosítását oly módon kérjem az igen t. minister úrtól, hogy méltóztassék élni azzal a rendeleti jogával, amely őt az 1913: XXXVI. t.-cz. 2. §-a alapján megilleti. Eszerint t. i. a kereskedelmi minister a kereskedelmi és iparkamara meghallgatása mellett elrendelheti, hogy a székesfővárosban, valamint a környező községekben, továbbá egyéb községekben is valamennyi vagy csak bizonyos üzletágban az egész éven át vagy az évnek csak bizonyos szakában, vagy bizonyos napjain a nyilt árusítási üzleteket az azokhoz tartozó irodai és raktárhelyiségekkel együtt, este hét órától reggel nyolcz óráig, a túlnyomólag élelmiszer- vagy egyedárusági üzleteket pedig este nyolcz órától reggel hat óráig zárva kell tartani, mely idő alatt az alkalmazottakat foglalkoztatni tilos. Tehát tisztára a kereskedelemügyi minister ur joga, hogy a hét órai zárórát, mely a jövőben amúgy is helyettesíteni fogja előhaladottabb szocziális felfogás mellett mindenütt a nyolcz órai zárórát, legalább a nyilt árusítási helyeken, az üzletekben helyileg egyelőre Budapestre s a környező községekre, időbelileg pedig a nyári hónapokra korlátozva próbaképen léptesse életbe s ezen próbától tegye azután függővé azt, hogy nem kell-e ezen a nyomon tovább haladni s a hétórai zárás intézményét általában mint szocziális intézményt életbe léptetni. Azt hiszem, ez semmiféle veszedelemmel nem járhat s ezzel a minister ur csak kiegészítené azt a szocziális gondolkozását, amelyet tanúsított a vasárnapi munkaszünet helyreállításával. Én tehát egész röviden a következő interpellácziót nyújtom be (olvassa) : Hajlandó-e a kereskedelmi minister ur az 1913: XXXVI. t.-cz. 2. §-ába biztosított joga alapján Budapesten és környékén a tűlnyomólag élelmi- vagy egyedáruságu czikkeket árusító üzletek kivételével az esti hétórai zárórát leg-