Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-634

634. országos ülés 1916 június 9-én, pénteken.'

1 13 terhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot tűzze ki. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni ezen javaslatomhoz ? (Igen !) Akkor elfogadottnak jelentem ki. Az ujabban bejegyzett interpellácziókra ugyané napon, vagy a napirend letárgyalása után, vagy este 8 órakor fog sor kerülni. (Helyeslés.) Következik gróf Apponyi Albert ur sürgős interpellácziója. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! Mielőtt interpelláczióm megindokolására térnék át, legyen szabad néhány általános természetű megjegyzést tennem, amely interpellácziómra vonatkozik ugyan, de annak inkább előzményeit és külső körülményeit érinti, mint tartalmát. Először is megjegyzem, hogy, bár az interpelláczió megtételére saját elhatározásom alapján szántam magamat rá, mégis az interpellácziót politikai elvbarátaim helyeslésével terjesztem elő (Ugy van ! bal felől.) és végkonkluzióival a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, egyetért, ami természetesen nem zárja ki, hogy a megindokolás azután teljesen egyéni legyen. Ezt azért jegyzem meg, nehogy minden egyes érvem és kijelentésem olyannak tekintessék, mint amely a párt nevében történik. De tévedés volna ebből a körülményből azt a következtetést vonni, mintha azoknál a pontoknál, ahol netalán igen határozott álláspontot kell el, foglalnom, e határozott kijelentéseknél enyhébb álláspont is volna pártunkban. (Ugy van! balfelől.) Ha itt a nüánszokban eltérés van, ez legfeljebb abban az irányban foroghat talán fenn, ha egyik-másik elvbarátom az enyémnél még határozottabb álláspontot óhajt az érintendő kérdésekben elfoglalni. A második kijelentés, amelyet tenni óhajtok, az, hogy interpelláczióm, bár a kiegyezési ügyekkel kapcsolatos, nem vonatkozik azokra az elvi álláspontokra, amelyek e tekintetben a pártokat elválasztják. Amint ismeretes, a ház ezen oldala az önálló gazdasági berendezkedés és a külön vámterület alapján áll elvileg és ehhez ragaszkodik, holott más pártokhoz tartozó képviselőtársaim legalább előnyben részesitik a vámközösség alapján való kiegyezést. Ezt a kérdést én ma nem akarom szóvá tenni, efelett nem akarok vitát inditani, ennek majd megjön az ideje. Amit én ma érinteni akarok, az csak két kérdés : az egyik az, hogy egyáltalán időszerü-e, (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) lehetséges-e ugy közgazdasági, mint közjogi szempontból a kiegyezés gyűjtőneve alatt foglalt kérdéskomplekszust ma véglegesen megoldani, a második pedig az, hogy állást kívánok foglalni azzal a gondolattal szemben, amely most már az osztrák közgazdasági körök egy hivatalos képviseletének emlékiratában nyilt kifejezést nyert: t. i. az eddig szokásos tiz évnél hosszabb, husz-harmincz esztendőre kiterjedő kiegyezés gondolatával szemben. Ez az a két tárgy 3 amelyre interpelláczióm vonatkozik, nem érintve egyelőre azokat az elvi eltéréseket, amelyek a kiegyezés megkötésének mikéntjére nézve köztünk fennállanak és amelyekről, mondom, a csatát, az ütközetet annak idején el fogjuk fogadni, de ma provokálni én legalább nem szándékszom. Meg akarom indokolni azt is, hogy interpellácziómat miért kértem sürgősen beadhatni. Nem egyéni fontoskodásból, hanem csupán azért, mert annyira erős a hitem mind a két irányban, amelyet kifejteni szándékozom : először a tekintetben, hogy a mostani közgazdasági és közjogi helyzet nem alkalmas a kiegyezési kérdések egész komplekszusának megoldására, (Ugy van! balfelól.) másodszor a tekintetben, hogy a vámközösségre helyezett, az eddiginél hosszabb, mondjuk: 20 vagy 30 éves kiegyezés minden körülmények között perhorreszkálandó, hogy ennek a meggyőződésnek a magyar parlament találkozásának lehetőleg első napján óhajtottam már kifejezést adni (Elénk helyeslés balfelól.), óhajtottam kifejezést adni nemcsak ennek a hasnak, nemcsak a kormánynak helyzete miatt, hanem óhajtottam a kötelességszerű őszinteség czimén kifejezést adni az osztrák közvéleményre való tekintettel is. (Helyeslés a balés szélsőbaloldalon.) Én, mélyen t. ház, részt vettem és részt venni szándékozom -ezentúl is oly magánbeszélgetésekben osztrák politikai tényezőkkel, melyeknek czélja a két állam közt hosszú évszázadokon át mindig újból és újból felmerült és soha gyökeresen meg nem oldott félreértések kiküszöbölése és ezzel a mi állami önállóságunk teljes elismerése alapján a két állam közti erkölcsi kohézió megerősitése. Kötelességem ennek folytán erről a helyről, ahonnan elhallatszik a szó mindenüvé, figyelmeztetni azokat a lajtántuli barátainkat, akik bona üde közreműködni akarnak erre, hogy ennek mik az előfeltételei, hogy ennek mik lehetnek az akadályai ; figyelmeztetni kellő időben, s ezzel, azt hiszem, nemcsak hazánk ügyét szolgálom, hanem mindazok törekvéseit is, kik őszintén akarják, hogy általunk elfogadható alapon létesüljön a a benső megértés, a kohézió a két állam közt, mely egy uralkodó alatt áll és a kölcsönös védelmi kötelezettség által van egymáshoz kapcsolva. Ezek azok az indokok, amelyek miatt én ezen interpellácziómat sürgősen óhajtottam megtenni. Amint jeleztem, az interpelláczió megokolása két részre oszlik. Először szólni akarok arról, hogy vájjon egyáltalában alkalmas-e a helyzet és a parlament arra, hogy a kiegyezési kérdésnek komplekszumát megoldja, másodszor szólni akarok az eddiginél hosszabb, húsz vagy huszonöt éves kiegyezés kérdéséről. (Halljuk ! Halljuk !) Ami az elsőt illeti, nekem az a meggyőződésem, hogy a mai időpont még közgazdasági szempontból sem alkalmas arra, hogy a kiegyezési komplekszumba tartozó közgazdasági kérdések a véglegesség jellegével, tehát hosszabb időre újból rendeztessenek, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert minden állam és minden nemzet közgazdasági és pénzügyi helyzetének terén, egész Európának, sőt lehet mondani, az egész világ