Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-634

u 634, országos ülés 1Ö16 június Ú-én, pénteken. közgazdasági helyzetének terén most oly rendkívüli bizonytalanság uralkodik, ma annyira nem láthatja senki előre, (Igazi Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a háború befejezése után a helyzet mi lesz, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy valósággal vakmerőségnek tartanám ily körülmények közt közgazdasági természetű megállapodásokat hosszabb időtartamra létesíteni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Egészen más a helyzete azoknak az államoknak, — ha ilyenek vannak — amelyek közgazdasági ügyeiket minden tekintet nélkül más államokra akarják rendezni, amelyek teljesen autonóm hatáskörben intézkednek, ahol nem szerződéskötésről, hanem önálló intézkedésről van szó. Ilyenekben esetleg lehet ezt megtenni, mert ugyanaz a törvényhozás, mely azokat megtette, ha azután meggyőződik hibás voltukról, rövidesen segithet rajta és módosíthat ja azokat. (Igaz! TJgy van ! a baloldalon.) De szerződéses megállapodásokat létesíteni, melyektől csak a szerződésben résztvett öszszes tényezőknek beleegyezésével lehet szabadulni, melyek gyakorlatilag véve a változhatlanság jellegével bírnak, és pedig olyan kérdésekre nézve, amelyeknek előfeltételeiről, mikénti kialakulásáról még csak sejtelmek, vagy esak többé-kevésbbé megalapozott előrelátások lehetnek, amely előrelátásokban, még ha a legbölcsebb férfiaktól származnak is, már csak azért sincs bizalmam, mert a tapasztalás mutatja, hogy a világháború legtudományosabban megalapozott összes előrelátásai a tények által meghazudtoltattak, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy hogy alapos a gyanú, hogy ugyanez fog beállani a világháború után bekövetkező helyzetre nézve, is ; mondom, ilyen szerződéses, tehát gyakorlatilag megváltozhatatlan megállapodásokat ma létesíteni a teljes bizonytalanságban, az adatbeli megalapozás minden lehetősége nélkül, ezt tisztán közgazdasági szempontból is vakmerőségnek tartanám. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak egy példát vegyünk. Hogy akar ma valaki vámtarifát csinálni % Ha súly szerint vettetik is ki a vám, az értékvám mégis csak a bevitt vagy kivitt áru értéke egy bizonyos perczentjenek prohibitiv vagy védelmi, vagy pénzügyi szempontból való rátevése. Hogy a vámtételt lehessen megállapítani, ismerni kell legalább hozzávetőleg az illető árunak értékét pénzben. Ki képes ma megállapítani azt, hogy bármely árunak a háború után csak hozzávetőlegesen, a stabilitás bármily mértékével mi lesz az ára. En tehát tisztán közgazdasági szempontból is igen nagy vakmerőségnek tartanám a mai közgazdasági helyzetben ily részletes megállapodásokba belemenni, mikor a közgazdasági helyzet teljesen bizonytalan, mikor azokat az adatokat, amelyek alapján egyedül lehet a közgazdasági kérdéseket megoldani, ma senki még hozzávetőleg sem ismerheti a háború után való kialakulásukban. Azt mondják, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldása más szempontokból szükséges, még a háború alatt. Különösen szükséges a Németországgal és egyáltalában a mostani szövetséges államokkal létesítendő közgazdasági közeledés szempontjából. En nem tagadom, hogy a kérdésnek ez az oldala is létezik és igen komoly figyelmet érdemel. En nem tagadom, hogy a mi szövetségeseink és magunk is nagyon nagy mértékben érdekelve vagyunk abban, hogy hozzávetőleg tudjuk, hogy egymáshoz miként fogunk állani, és hogy ennek tudása a béketárgyalások alatt egy bizonyos erőt képvisel majd ellenségeinkkel szemben. De én azt hiszem, hogy ezt a két szempontot össze lehet egyeztetni. Akármilyen nyomatékos legyen is ez a szempont, nem lehet elég nyomatékos arra, hogy abból kifolyólag lehetetlen dolgot csináljunk. Pedig, amint előbb, ugy vélem kimutattam, a részletes közgazdasági megállapodások közgazdasági szempontból egyelőre lehetetlenséget képeznek. Az én szempontomból, ki a szövetséges államok közt való politikai és közgazdasági közeledésnek meleg híve vagyok, ma nem lehet mást tenni, mint, amit egyszóval ugy mondanék : egy pactum de paciscendót megkötni, amelyben egymás közt megállapodunk abban, hogy akkor, amikor a közgazdasági kérdések végleges és alapos megoldásának előfeltétele és lehetősége meglesz, akkor a most szövetséges államok egymásnak mindazokat a külön kedvezményeket meg fogják adni, amelyek saját érdekeikkel és a velük szövetségben álló államokkal szemben végre mégis megindítandó kereskedésnek lehetőségével összeférnek. Ez a megállapodás létesíthető most is, ez a megállapodás kölcsönös biztosítása annak, hogy kereskedelmi politikánk irányításában egymásra tekintettel leszünk, amennyiben saját életérdekeink ezt engedik, mert ezen életérdekek közé tartozik különösen a német birodalom szempontjából a velünk most szövetségben nem levő államokkal való kereskedelmi érintkezés lehetőségének fentartása, ez a megállapodás szerintem megfelel annak, amit a helyzetnek politikai és közgazdasági szempontból való megszilárdulása követel, ennél tovább menni, ha kívánatos is volna, szerintem teljesen lehetetlen. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ha ez a dolog így áll, ha a kiegyezési és a láegyezéssel kapcsolatos kérdéseknek végleges, t. i. hosszabb időre való uj rendezése szerintem közgazdasági szempontból is ma alig lehetséges, még lehetetlenebbnek tűnik fel, ha a kérdést közjogi szempontból vizsgálom. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ne feledjük el, hogy mi egymást képviselőháznak szólítjuk ugyan, de hogy népképviseletünk most nincs. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mi mandátumunk lejárt, nemsokára egy éve, 1915 június 21-én. Mi a kényszerhelyzet hatása alatt alkottuk a törvényt, amelylyel a törvényhozás szükségszerű funkezióinak ellátását reábíztuk arra a testületre, amely 1915 június 21-éig valóban képviselőház volt. Most egy ad hoc külön törvény által azzá alakított törvényhozó testület, de a