Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-639
639 országos ülés 1916 Julius i-én, kedden. 165 hivatali központok milyen alaposan és mennyivel olcsóbban működnek. Némely czikkeket 100%-kal olcsóbban képesek beszerezni, mint ahogy a közforgalomban kaphatók, de az árak átlag 40—50%-kal olcsóbbak. Ez még a beszerzési előlegnél is sokkal többet segítene a köztisztviselőkön és amellett rövid néhány hét alatt meg lehetne szervezni. Azért nagyon melegen ajánlom a határozati javaslat ezen pontjának is az elfogadását. Befejezésül még csak azt óhajtom megjegyezni, hogy ennél a törvényjavaslatnál is azon általános tapasztalattal találkozunk, hogy a törvényjavaslatok minő pongyola szerkezetben kerülnek a ház elé. A t. minister ur többi javaslatánál is ez az észleletünk, kivéve egyet, a szeszadóról szóló törvényjavaslatot, amely nagyszerűen van megszerkesztve. TJgy látszik, azt az ő keze irányította, ami kitűnik a szerkezet preczizitásából. Ennél a javaslatnál pl. a második szakaszban hivatkozás történik a segélyezés mérvére vonatkozólag az 1915 : XXII. t.-cz.-re, de az 1. §-ban azonban erre semmi hivatkozás nem történik, ugy hogy a közalkalmazottak általános értelmezése szűkebben is, tágabban is vehető. Azért előre bejelentem a t. minister urnak, hogy leszek bátor a részletes tárgyalásnál egy módosítást beterjeszteni a szerkezet preczizitása érdekében, t. i. beszúrását ennek a kitételnek: »az 1915 : XXII. t.-cz. 1. §-ában felsorolt azon közszolgálati alkalmazottaknak« stb. Akkor tudjuk, hogy mindazokra kiterjed, akikre az a törvényczikk kiterjeszkedett. Ennek megjegyzésével újból nagyon melegen ajánlom a pártom megbízásából és nevében benyújtott és előbb felolvasott határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! A t. pénzminister azon ritka pénzügyi ministerek közé tartozik, akiknek a szerencse igen kedvez. 0 abba a helyzetben jutott, hogy két törvényjavaslatot beterjeszthetett, az egyik egy adótörvényjavaslat, amely általános rokonszenvvel találkoznék, a másik a tisztviselők helyzetének megkönnyítéséről szól és szintén általános tetszéssel és örömmel fogadtatnék, ha a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelnének. Ha nem ismerném a t. pénzügyministert jólelkű, pontos, alapos hivatalnoknak, hanem átolvasnám ezt a törvényjavaslatot és átolvasnám a beterjesztett kérvényeket, akkor azt mondanám, hogy a t. pénzügyminister ur a legkegyetlenebb szfinksz. 0 ezeket a szegény állami tisztviselőket továbbra is annak a rejtélynek a megoldásával akarja foglalkoztatni, hogy mikép lehet szegényes, rossz fizetés mellett megküzködni az éhhalállal. Ha a t. pénzügyminister ur csak egy kis lépéssel tovább ment volna, akkor módjában állott volna a legszegényebb és legkisebb fizetési osztályban lévő tisztviselők kívánalmait az ő kérvényeik alapján teljesen kielégíteni. A t. pénzügyminister ur ezzel szemben igen könnyen védekezik és ezzel a könnyű védekezési módszerrel nagyon gyakran találkozunk, ha egyik vagy másik intézkedését kritika tárgyává teszszük. A pénzügyminister ur egyszerűen azt feleli: az állam teherviselési képessége nem engedi. Értem, hogy a t. túloldal, mely támogatja a kormányt, ezzel minden bizonyíték hijján is beéri. De egészen másképen állunk mi itt az ellenzéken, akik már három év óta nem látunk budgettet. (Helyeslés balról.) Nem ismerjük az államháztartás állapotát s igy nem is tudjuk megítélni, vájjon csakugyan megbillenne-e az a teherviselési képesség, ha eleget tennénk e kívánalmaknak. Budget hijján egyszerűen azt állítani és nem bizonyítani, hogy a követelmények teljesithetlenek, igen könnyű dolog. Nekem is igen könnyű azonban ellenbizonyitékot felhoznom. Ha itt volna a budget, nem egy tételt kifogásolhatnánk benne. Megmondanék: itt meg itt megtakarításokat lehet eszközölni és már talán e réven is kihozhatnék a budget keretén belül az ez igények kielégítésére szükséges, minimális összegeket. Csak egy kérdést intézek pl. a t. minister úrhoz: mi van a hajóstársaságok szubvencziójával? Az Adria szubvencziójával? Tudtommal ezek ellenszolgáltatások fejében adattak, hogy bizonyos járatokat bizonyos gyorsaság mellett le kell bonyolitaniok. Vájjon betartják-e e járatokat? (Derültség.) Ahogy én tudom, az állam teherviselési képességét legkevésbbé sem alterálta, hogy Lánczy Leó ur Adriája a 3,066.000 korona állami szubvcnczióját továbbra is élvezi. Ahogy tudom, az összes hajóstársaságok most 6,083.000 korona szubvencziót kapnak, az egész szubvenczió kétharmadát, anélkül hogy egyetlen hajót indítanának, egyetlen darab szenet használnának fel a kazánok fűtésére. Hanem mikor itt az élet legnehezebb megpróbáltatásaival küzdő, éhező tisztviselőkről van szó, akkor az államháztartás nem birja el azt a megterheltetést, mely tulajdonképen csak 15°/Vot tesz, mert hiszen a minister ur is 35°/o-ben állapítja meg az alsó fizetési osztályok drágasági segélyét, ők pedig memorandumukban 50%-et kérnek. Erre nincs pénz, de hatalmas, gazdag vállalatok számára odadobni 6,083.000 koronát: erről az államháztartás keretében ugy-e lehet gondoskodni! Nem egy, ily esetre bukkanhattunk volna a budgetben. Én nekem, aki e társaságok működését évtizedek óta szeretetteljes figyelemmel kisérem, {Derültség.) ez tűnt fel. Meg vagyok győződve, ha vannak amatőrök más téren, ők is hasonló dolgokat találnának más téren. Ismétlem, nagyon erős kritikát hiv ki az az eljárás, hogy mikor nagy közszükségletek kielégítéséről van szó, itt az állam teherviselő képességére
