Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

164 639. országos ülés 1916 Julius i-én, kedden. hivatást teljesítenek a harcztéren is és idehaza is. Idehaza lelkesítik, hazafiságra, áldozatkészségre buzdítják nemzetünket; a harcztéren pedig lelki vigaszszal látják el hőseinket, amely szívósságukat, vitézségüket hathatósan fokozza. Ezekről megfeledkezni nem szabad. Ezeket egyszerűen — amint Molnár János t. képviselőtársam is kifejezte •— azon sokszor lealázó helyzetbe szorítani nem szabad, hogy csak külön folyamodásukra adjon a hadsegitő-bizofctság nekik segélyt. Ezt én csak kivételesen — majd megmondom, hogy mikor — tartom megengedhetőnek. Hiszen, t. ház, aki kongrua-segélyben részesül, annak úgyis csekély a fizetése, abból megélni nem tud. Ezekre tehát ugyanazon elveket kellene alkalmazni, mint más közalkalmazottakra, vagy külön oly intézkedést kellene rájuk nézve tenni, hogy a megfelelő segély hivatalból utaltassák ki részükre. Megengedem, hogy a kongrua-kiegészitésben nem részesülő lelkészek között is lehetnek és vannak is olyanok, akik rászorulnak a segélyre. Ezekkel szemben nem tartom diffikultálhatónak, hogyha az országos hadi bizottsághoz utasíttatnak, vagy pedig hogyha ez a bizottság — amint részben most is eszközölte — bizonyos összeget utalványoz ki az illető egyházi hatóságnak, ezek közt való szétosztás végett. Általános szabályt azonban itt felállítani nem lehet, s itt az utóbbiakra nézve a különbségtétel bizonyos jogosultsággal bir. Megemlítem még, hogy eredetileg ugyan pártom részéről azt kontempláltuk, hogy a polgári, a középiskolai s a főiskolai tanárokra is kérjünk intézkedést a t. kormánytól; azonban ugy vagyok értesülve, hogy a közéjnskolai tanárok már mind részesültek fizetéskiegészitésben, tehát őket eo ipso megilleti a háborús államsegély is. A polgári iskoláknál csak kevés ilyen van, a főiskoláknál azonban a jogakadémiai tanárok, ugyan élveznek fizetés-kiegészítést, de a teológiai tanárok eddig még nem, de ugy értesültem, hogy a fizetés-kiegészítés ezekre nézve is tervben van. Ha igy áll, ami helyes lenne, akkor nincs szükség külön intézkedésre, de mégis felhívom a minister ur figyelmét, hogy először is legyen szíves ezt mennél előbb keresztülvinni, másodszor pedig, hogy amennyiben nem történnék meg idejében ezen intézkedés, vagy maradnának még ilyen, bár csak kevés számú tanárok, kik ezen segélyzésből kimaradnának, keressen módot, hogy a háborús segélyben ezek is részesittessenek, ami különben sem jelent nagyobb mérvű financziális megterheltetést. Lehet, hogy némely iskolánál a fentartót is lehet erre szorítani, másutt lehet, hogy az államnak kell segitőkezével közreműködni. A határozati javaslatban eltekintettünk erre vonatkozó intézkedések felvételétől, de egyébként is nem oly nagymérvű a szükséglet és a t. pénzügyminister ur talán lesz szíves ezen figyelmeztetés alapján is erről gondoskodni. Abban az irányban is támogatni kívánom grőf Batthyány Tivadar tisztelt képviselőtársam kérelmét, hogy a beszerzési előlegek feltétlenül augusztus végével, vagy legkésőbb szeptember 1-én kiutaltassanak, mert ha későbbre halasztják a kiutalást, akkor semmit sem nyernek vele a tisztviselők. Evvel bővebben nem kívánok foglalkozni, mert gróf Batthyány t. képviselőtársam részletesen kifejtette már. Egyébként van egy pontja a határozati javaslatomnak, amely ha elfogad tátik, sokkal nagyobb mértékben és alaposabban segítheti elő a köztisztviselők élelmezési és általában elsőrangú életszükségleteik fedezését, ha t. i. egy központi beszerzési osztály állíttatik fel a belügymimsteriumban. Ezek után bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni: »Határozati javaslat. Utasittatik a kormány, hogy 1. a nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak, valamint a közszolgálati alkalmazottak özvegyei és árvái részére a szolgálatban lévőkkel arányos háborús segélyt állapítson meg, az 1912. év előtt nyugdíjazottaknak pedig megfelelő nyugdijlakbért engedélyezzen.* Azt hiszem, ez is teljesen jogosult kívánalom, mert az a véletlen, hogy valakit 1912 előtt nyugdijaztak, nem eshetik az ő rovására különösen a mai drágasági viszonyok között; erre a csekélységre ép ugy rá vannak szorulva, mint a többiek. »2. Az állami és államilag segélyezett népiskoláknál működő tanítókon kivül minden egyéb nyilvánossági joggal működő népiskoláknál alkalmazott néptanítónak, valamint a nyugdíjas néptanítóknak és a néptanítók özvegyei és árváinak amazokéhoz hasonló mérvű segélyezéséről gondoskodjék. « Azért formuláztuk általánosságban ezt a pontot, mert itt lehetnek esetek, amikor a ministernek és a kormánynak módjában lesz a fentartókat szorítani a segélyezésre, ahol azonban ennek nincs meg a lehetősége, ott mégis magának az államnak kell segíteni. »3. A kongrua-kiegészítésben részesülő lelkészek felekezeti különbség nélkül megfelelő segélyben részesittessenek. Az ezeken kivül is esetleg segélyre szoruló lelkészek segítéséről pedig az Országos Hadsegélyző Bizottság utján történjék gondoskodás.* Ez is általánosságban van formulázva, minthogy esetleg az a mód lehet czélszerübb, amelyet most utóbb választott a Hadsegélyző Bizottság. »Végül 4. A köztisztviselők élelmi és elsőrendű életszükségleteinek olcsóbb elláthatása czéljából szerveztessék a belügyministeriumban a háború tartamára külön központi beszerzési osztály.« Ezt tapasztalatból merem ajánlani; láttam magam, hogy az ilyen nem kereskedelmi, hanem