Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

162 639. országos ülés 19Id Julius 4-én, kedden. Mindenekelőtt diífikultálom azt, hogy a megállapodásban is csak a fizetési fokozatok arányában történik a segélyezés és nem a családi állapot tekintetbevételével. E tekintetben nagyon igaza van Molnár János t. képviselőtársamnak, aki délelőtti felszólalásában a gyakorlati életből vett példával is illusztrálta, hogy milyen nehéz a mai drágasági viszonyok között annak a szegény tisztviselőnek a megélhetés és hogy a nagyobb családu tisztviselőknél ez a segély egyáltalában nem kielégítő, mert csak igen csekély mértékben segit az ő nagy nyomorúságán. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hasonló esetet én is mondhatok saját ismeretségi körömből. Én is ismerek egy vezető járásbirót, akinek tiz élő gyermeke van és fizetésén kívül semmi egyebe nincs. Hogy ennek mikép lehetséges fizetéséből a tiz gyermeket neveltetni, ruházni, élelemmel ellátni, az igazán talány és ha mégis nem halnak meg közülök éhen, az legfeljebb az ő felesége, a háziasszony rendkívüli ügyes beosztásának és kiválóságának lehet következménye, de hogy életük csak nyomorúságos tengődés, az egészen bizonyos ós hogy ez a birói állás méltóságával sem egyeztethető össze, az is kétségtelen. Itt most ugyancsak a magam nevében, nem a párt nevében, akarok pár megjegyzést tenni épen ezzel kaj)csolatban a birói. karra vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a t. igazságügyminister ur akkor, mikor ez a javaslat a ministertanácsban kétségkívül tárgyaltatott, a bírák érdekében nem törekedett kedvezőbb helyzetet kieszközölni. A bírák, ugy hivatásuk rendkívüli fontosságánál, mint állásuk méltóságánál fogva talán megérdemeltek volna és megérdemelnének bizonjois kivételes elbánást. Vagy méltóztassék tekintetbe venni, hogy a bíró már a törvénynél fogva mindenféle mellékkeresettől el van zárva, inkompatibilis, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mig más közalkalmazottak közt egyesek mégis mellékkeresetekkel is foglalkozhatnak, tehát valamiképen könnyithetnek helyzetükön, (Ugy van ! a szélsőbdoldalon.) Ez a bíráknál ki van zárva. Nagyon sajnálom, hogy a t. igazságügyminister ur és egyáltalában a t. kormány és a t. pénzügyminister ur a bírákra nézve nem magasabb kivételes segélyt állapított meg. Azt hiszem, a bírákra nézve legalább fizetésük 50 százalékát kellett volna rendkívüli háborús segélyként megállapítani. Annak a bírónak, aki másoknak élete, vagyona felett is Ítélkezik, akinek igazán nemcsak elfogulatlannak, hanem lehetőleg gondmentesnek is kell lennie, hogy alaposan bírálhassa az elébe kerülő eseteket, legalább annyit kellene biztosítani, amennyi a maga és családja legfontosabb életszükségleteinek fedezésére szükségeltetik. (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Ha már felhoztam a bírákat, hozzáteszem, hogy — habár nem törvény szerint, de a háborús idők alatt — tényleges inkompatibilitásban vannak a vasúti, posta- és távirótisztviselők is, akik a háború folytán szintén annyira igénybe vannak véve, hogy nem űzhetnek mellékfoglalkozást. A segély tekintetében ezeknek a tisztviselőknek valamely kedvezményezése talán szintén méltányos lett volna. Ezeket én egyéni nézetemként akarom hangsúlyozni, de, azt hiszem, mégis szükséges, hogy ezirányban is szó emeltessék, mert az igazságot mindnyájunknak szolgálnunk kell és ezt óhajtom én is tenni felszólalásommal. Az igen tiszteit pénzügyminister ur délelőtti felszólalásában azt mondta, hogy azzal a segélylyel, amelyben megállapodtak gróf Batthyány Tivadarral, a magyar tisztviselőket legalább is egyenlő helyzetbe hozzák az ausztriai és németországi tisztviselőkkel. Nem tudom, milyen mérvű olt a háborús segélyezés, de nem hiszem, hogy ez az állítás teljes mértékben megadhasson a tisztviselők összes jövedelmeire vonatkozólag, mert ott a törzs fizetések sokkal magasabbak, viszont a drágaság kisebb. Csodálatos, hogy mi termelő ország vagyunk és mégis nálunk legnagyobb a drágaság. Méltóztassék összehasonlítani a budapesti és berlini megélhetési viszonyokat. Igaz, hogy ott a £eg}

?

elmezettebb nép korlátoltabb adagokat kap, de olcsóbban kapja azt, amit kap ; a beriiai vendéglők étlapjai is olcsóbbak, mint a budapestiekéi ; az iparcikkek, például a lábbeli, ruhanemüek szintén olcsóbbak. Előttem szóló igent, képviselőtársam szerint egy talpalés 15—18 korona nálunk, ez még jó, (Felkiáltások : DeJwgy jó!) hanem egy egész talpért elkérnek 40—46 koronát is, amely árért Berlinben egész cápőt lehet kapni! A tisztviselők helyzetén teljes mértékben esak fizetésük rendezésével és felemelésével lehet segíteni. Ha ezt most én nem követelem, teszem ezt egyrészt azért, amit gróf Batthyány Tivadar képviselőtársam hangsúlyozott, hogy helyesebb ezt a béke idejére hagyni, mikor már tisztábban láthatjuk a gazdasági élet jövő alakulatát, amikor minimális alajDul a most kontemplált segélylyel együttesen számított ellátás mértéke kell hogy szerepeljen. Mrsik okom az, hogy nem akarok a ház ezen oldaláról segédkezet nyújtani arra, hogy mikor a képviselőház működésének törvény alapján való meghosszabbításáról szó volt és mikor a t. ministerelnök ur maga is kijelentette, hogy ez a ház szerves intézkedéseket nem tehet, hanem csak azt végezheti el, ami közvetlenül összefüggésben van a háborúval s amire a háború folytán sürgős szüksége van, akkor a képviselőház ezzel a szemponttal szembehelyezkedjék és olyan működést gyakoroljon, amely ezen alkotmányjogi aggályba ütközhetnék. Mindazonáltal fel kell hívnom a t. minister ur figyelmét a jövőre nézve ; a béke idejében ez lesz egyik legsürgősebb feladata a törvényhozásnak, ha azt akarjuk, hogy tisztviselőink feladatuk magaslatán maradjanak. (Helyeslés balfélől.) Azt is óhajtottam volna, hogy minden közalkalmazott, igy a községi alkalmazottak, a jegy-