Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

639. országos ülés 19l6 július 4-én, kedden. 161 ditó intézmények létesítésére, fejlesztésére és támogatására fordítandó. Tehát maga a törvény kijelöli, hogy ez az alap erre a czélra fordíttassák. Van itt azután egy sokkal hatalmasabb intézmény, mely alkalmas volna ezen kérdés megoldására, ez a Pénzintézeti Központ. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A pénzügyminister ur ezen kedvencz intézményének az volt a ezélja, hogy a háborúban a bankoknak segítséget adjon és pedig azoknak a bankoknak, amelyek most a leggyönyörűbb mérleget terjesztik elő. A háború kezdetén még lehetett azt hinni, hogy ezeknek a pénzintézeteknek egyrésze összeroppan, most azonban azt látjuk, hogy a pénzintézetek jóléte és felvirágzása soha nem remélt fokra emelkedett és olyan osztalékokat fizetnek, amilyeneket nem is lehetett elképzelni. (Igás! TJgy van! a baloldalon.) Ha a t. pénzügyminister ur ezeknek a jó állapotban lévő bankoknak segítségére 100 millió koronát tudott adni és pedig 25 millió koronát a veszteségi alapra, 100 millió koronát pedig ugy, hogy az állam osztalékban csak a többi üzletrészek kamatozása után részesedik, ha ezeknek a szegény bankoknak megmentésére lehetett 100 millió koronát fordítani, akkor azt hiszem ez érv amellett, hogy a valóban szegény köztisztviselők hitelügyének megoldására szintén lehet áldozatot hozni. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben az álláspontomban épen a Pénzintézeti Központ felállításának és alapításának története erősít meg. Köztudomású, hogy a Pénzintézeti Központ már sokkal régebben kisért, s a t. pénzügyminister ur annyira ragaszkodott hozzá, hogy az egyszer eltemetett javaslat Phönixként újra feltámadt és való intézmény lett belőle. Kívánatos, hogy a t. minister ur mindazokat a reményeket, amelyeket hozzáfűzött, megvalósítva is lássa. En nem beszélek a Pénzintézeti Központ ellen, én csak azt mondom, hogyha a Pénzintézeti Központ felhasználásával lehetett a bankokon segíteni, akkor viszont a háború alatt a tisztviselők hitelügyének rendezésére is vállalkozhatik az állam a maga nagy szervezetével és tőkéjével. Ezekben körvonaloztam azokat a kérdéseket, amelyeket a köztisztviselői ügy alkalmából felemlíteni szükségesnek tartottam, bár elismerem, hogy ez a kérdés nem egyszerű, hanem komplikált és sokrétű, s hogy nem elégmaga a drágasági segély, hanem hogy az élelmezés, az ellátás, a hiteligények kérdését is el kell intézni. Mindezekből az következik, hogy valamennyiünkben pártkülönbség nélkül meg kell lenni annak a hangulatnak és annak a véleménynek, amely a köztisztviselői kérdés alapos és gyökeres megoldására hajlandó és alkalmas, (Ugy van! balfelöl.) mert nekünk Magyarországon a köztisztviselői kar egy nemzeti kincsünk, nekünk ezt óvnunk kell a veszedelmektől KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. és a kísértésektől, amelyek körülötte jelenleg lebegnek. Magyar nemzeti közérdek az, hogy ez a köztisztviselői kar érintetlenül és intakt kerüljön ki abból a válságból, amelybe belejutott; (Ugy van ! balfelöl.) nemzeti közérdek és emberi érzés jjarancsolja egyaránt, hogy ezek a köztisztviselők emberi módon éljenek, hogy ez a köztisztviselői kar ebben az országban megtalálja a maga ekszisztencziáját és a maga boldogulását. (Ugy van! balfelöl.) A magyar állam nem arra való, hogy mártírokat neveljen, nem arra való, hogyha az a tisztviselő letette az ő szegénységi fogadalmát, akkor még éhenhalási fogadalmat is tegyen. Nekünk nem mártírokra és nem apostolokra van szükségünk, hanem szükségünk van munkaképes emberekre, munkaképes tisztviselőkre, akik lelkük javát, képességeik teljességét, munkaszeretetük makszimumát odaadják annak a czélnak szolgálatára, amelyre rendeltettek: a magyar államigazgatás közérdekének szolgálatára. (Élénk helyeslés balfelöl.) Miután ebben a törvényjavaslatban a mértéket megfelelőnek nem találom és a segélyt keveslem, nem fogadom el a javaslatot. (Élénk éljenzés bal felöl.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyuta : T. képviselőház ! Azzal kezdem felszólalásomat, hogy elismerem, hogy azok a propozicziók, amelyet a t. pénzügyminister ur ma délelőtt a vita megkezdése előtt előterjesztett és amelyeket gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam mint megállapodásokat jellemzett, a javaslat eredeti tartalmával szemben lényeges haladást, lényeges javítást jelentenek. Mindennek daczára nem tartom azokat teljesen kielégítőknek, mert azokon a nagy bajokon, azokon a nehéz megélhetési viszonyokon, amelyekben a közalkalmazottak szenvednek, teljes mértékben nem segítenek. De tekintettel arra, hogy mégis nevezetesebb könnyítést eszközölnek a tisztviselők megélhetése tekintetében, a javaslatot általánosságban elfogadhatóvá teszik és a magam részéről ezen oknál fogva ezt a javaslatot általánosságban hajlandó is vagyok elfogadni a részletes tárgyalás alapjául. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mi e téren messzebbmenő, a jelzett megállapodásokon túlterjedő kívánalmakkal, követelményekkel fel ne lépjünk, sőt majd lesz szerencsém beszédem végén a párt nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, olyan határozati javaslatot előterjeszteni, amely ezen segélyezések körét tágítani, más, ezen javaslatban nem említett vagy azokban mellőzött kategóriákra is kiterjeszteni törekszik, mert mi ebben a t. kormány részéről mulasztást látunk, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és a javaslatban magában egy lényeges hézagot, amely kiegészítésre szorul és ezt a kiegészítést mi eszközölni is óhajtjuk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) 21