Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

639. országos ülés 1916 Julius 4-én, kedden. 153 zésének ügye ma nem tekinthető a közszolgálati alkalmazottak osztályügyének, hanem ezzel az ügygyei a közélet minden tényezőjének kell foglalkoznia, (Igaz ! Ugy van !) nagyon kérném a t. pénzügyminister urat, hogy méltóztassék itt a ház előtt ismertetni azokat az okokat, azokat a körülményeket, a melyek ennek a tervnek", amit ő a maga részéről is helyesnek tartott, meghiúsulására vezettek. Mert, t. ház, nagyon sokan vannak, akik alig tudják elképzelni azt, hogy amikor a kincstár rendelkezésére áll egy nagy mennyiségű faanyag, amikor a kormánynak tudomása van arról, hogy minden nagyobb városban városi mészárszékek vannak szervezve és amikor a búza, a gabona rekvirálva van és központi szervezet által osztatik szét az egész országban, hogy akkor mi lehet annak az oka, hogy az állami tisztviselők és egyéb közéleti alkalmazottak faszükségletei, husszükségletei és liszt- és kenyérszükségletei tekintetében nem láthatók igy el. A pénzügyminister ur volt szives a főrendiház pénzügyi bizottságában június 19-én erről a tárgyról nyilatkozni, de mégis kérném a t. minister urat, hogy itt adjon felvilágosításokat e tekintetben, hogy a közélet minden tényezője foglalkozhassak e kérdéssel és keresse a módot, amelylyel az előtte is kedves ideát megvalósíthatná. A tisztviselői kongresszusok és feliratok főleg azzal foglalkoznak, hogy a tisztviselői szövetkezeteknek vagy ad hoc szervezeteknek ily elsőrendű életszükségleti czikkek nagyobb mennyiségben bocsáttassanak rendelkezésre. Magam részéről nem habozom kifejezést adni annak a gondolatnak, hogy sok nyomatékos ok szól amellett, hogy esetleg a tisztviselők, hogy ugy mondjam, az elsŐTendü életszükségleti czikkek szempontjából konvenczionáltassanak. Jól tudom, hogy e gondolatnak nagyon sok ellenzője van. Tudom, hogy nagy nehézségekbe ütközik, sőt bizonyos mértékben talán a tisztviselők egyike-másika ezt dehonesztálónak is tekintené. Mégis azt hiszem, ha jól átgondoljuk a dolgot és ennek előnyeit, akkor mindenesetre ennek a hátrányai kisebb jelentőségűéknek fognak feltűnni. Mert az ellenargumentumok itt elsősorban azok, hogy egy nagy szervezetre van szükség, amely ezt a »naturális« kiosztást eszközölné, a másik pedig, hogy a nőtlen tisztviselőnek és -a faluhelyen élő tisztviselőnek ily in natura kiadása az elsőrendű életszükségleteknek nem felelne meg. Magától értetődően mindezeknek meg van a maguk ellenszere. Ami a szervezetet illeti, meg vagyok róla győződve, hogy most, a háború tartama alatt, bármely tisztviselő kész örömmel vállalna szerepet oly szervezetben, amely úgyszólván az ő anyagi ekszisztencziájának biztosítását czélozza, a háború után pedig minden nagyobb helyen, tisztviselői góczponton, akad egy-két olyan nyugdijas tisztviselő, aki nagyon szivesén vállal szerepet e szervezetben mindenféle ellenérték nélkül, ha biztosan tudná azt, hogy a maga nyugdijának egy része helyett maga is ily konvenczionális KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. járulékot kap. Ami pedig a nőtlen vagy a faluhelyen élő tisztviselőket illeti, vagy azokat, akiknek más szempontból is ily in natura való kiosztása az elsőrendű szükségleteknek nem konveniálna, ezekkel szemben ott van a relutálási eljárás, ők a tényleges áraknak megfelelő relutumban részesitendők. Az in natura való kiadása az elsőrendű életszükségleti czikkeknek az állami alkalmazottak bizonyos körénél már is megvan. Például a földmivelési tárcza körébe tartozó gazdasági oktatásügyi szervezetek és intézetek tisztviselői már is részben ilyen in natura való ellátást élveznek. Egy ilyen tisztviselő, ki a VIII. fizetési osztályban van, kají 8 métermázsa búzát, 4 métermázsa rozsot, 4% métermázsa árpát, 4% métermázsa tengerit, 30 köbméter tűzifát évente, naponta 3 liter tejet és 1 hold veteményes kert használatát. Ha veszszük, hogy ez a tisztviselői ekszisztenczia egy átlagekszisztenczia, aki feleségén kivül két gyermekkel és egy cseléddel bir, akkor, ha a mai ministeri rendeletek értelmében 10 kilogramm búzát használ csak fel szükségleteire, ugy 50 kilogramm búzára van szüksége, tehát a 12 métermázsa búza, illetve rozsból ő 6 métermázsát megtakarít s ha ezt makszimális árakon értékesiti, azért 200 korona készpénzt kap. Miután egy ilyen ekszisztencziának nem kell 30 köbméter tüzelőfa, hanem 20 méter teljesen elég, ha a 10 métert más tisztviselőtársának eladja, ismét 140 korona készpénzt kap. Hogyha ez az ekszisztenczia a neki kijáró tengerivel és árpával baromfit, sertést tart, akkor meg vagyok győződve, hogy ez a tisztviselő, miután • 340 korona áll rendelkezésére a többi szükségleti czikkek árdrágulásával szemben, ennek a háborúnak a nyomorát sokkal kevésbbé fogja megérezni. (Igaz ! ügy van !) Ezzel a példával csak azt akarom illusztrálni, hogy a konvencziós eljárás nem olyan abszolút lehetetlenség, amilyennek az első pillanatban látszik. T. ház ! Közvetlenül a ház ülésezése előtt Montenegróban teljesítettem katonai szolgálatot s midőn hazatértem, egy tiszt viselőbarátom megkérdezte, hogyan voltunk ellátva. Elmondtam neki, hogy mi tisztek és katonák kifogástalanul. A hadtáppénzen, ami 3 korona néhány fillér, igen jól étkeztünk a tiszti étkezdében, ezenkívül naponta 25 czigarettát vagy 5 szivart kaptunk természetben. Ez az ellátás soha akadályokba nem ütközött, daczára annak, hogy az utolsó vasúti állomástól, amely a bosnyák keleti vasúton van, 100 kilométernyire voltunk. Ez a tisztviselőbarátom belenézett az ő czigarettájának füstjébe és ezt mondotta : Látod, én nem tudok dolgozni anélkül, hogy dohányozzam. 1911-ben az a purzicsán-dohány, melyet én és tisztviselőtársaim leginkább szeretünk szivni, 1 korona 76 fillér volt; mikor a családi pótlékot megkaptuk • 1912-ben, ennek ára 2 korona 60 fillér lett ; mikor a segélynek a kiutalását a ház megszavazta, az ára 4 korona 60 fillér lett és most, hogy újra kilátás van 30—40%-nyi segélynyújtásra, 8 korona 20