Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

639. országos ülés 1916 Julius 4-én, kedden. 151 máznunk. Ezeknek fizetése : 66 K 66 fillér havonkint. Hogy ebből hogy lehessen megélni, nem keü kérdeznem. Azt kérem tehát a t. minister uraktól, hogy e szegény segédtanítókat épugy segélyezzék, mint a rendes tanítókat s ők is kapják meg az 50%-ot. Végül kérem a pénzügyminister urat, hogy a nyugdíjasokra is terjeszsze ki e törvényjavaslatot és pedig ugy a női nyugdijasokra, a szegény özvegyekre, mint a férfinyugdijasokra, különösen kik a régebbi rendszer szerint vannak nyugdíjazva s kik oly nyomorúságban vannak, melyről szólni sem lehet szánakozás vagy boszankodás nélkül, hogy még ily állapotok is lehetnek hazánkban. Mindezek után mégegyszer kijelentem, hogy a törvényjavaslatot, a néppárt nevében is, általánosságban elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Jakabfíy Elemér! Jakabffy Elemér : T. ház ! Fölöslegesen venném igénybe a szót, ha a magam részéről is csak azon mindnyájunk által vallott felfogásnak óhajtanék kifejezést adni, hogy e javaslat megszavazásával a közszolgálat alkalmazottjainak helyzetén lényegében nem javitunk, (ügy van !) hogy a most kontemplált segély kiutalása után is anyagi helyzetük meglehetősen keserves marad és közülök sokaknak nélkülözése majdnem nyomorgást jelent. Ha tehát szót kérek, teszem azért, mert kifejezést akarok adni azon felfogásomnak, hogy már most kell foglalkoznunk azon gondolatokkal, melyek alkalmasak arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak anyagi helyzetét, ha lehet, még a háború alatt, de mindenesetre a háború után alaposabban és gazdaságosabban javítsák. Mert, t. ház, nem habozom kijelenteni, hogy az az egész rendszer, melyet az utóbbi évtizedek alatt e javítás szempontjából követtünk, a jövőre nézve nem lesz fentartható. Meggyőződésem szerint bizonyos vonatkozásokban egész uj alapokra kell fektetnünk a közszolgálati alkalmazottak anyagi helyzetének javítását. Hogy ez évtizedes rendszer fonákságait a ház előtt igazoljam, méltóztassék megengedni, hogy némelyik számitásom eredményét ismertessem. Méltóztatnak tudni, hogy 1893-ban soroztattak az állami alkalmazottak fizetési osztályokba és fokozatokba s ugyanakkor állapíttatott meg az egyes osztályokban, illetve fokozatokban a fizetés. Az első fizetésrendezés 1904-ben történt; 1912-ben családi pótlék kiutalásával igyekeztünk segíteni az alkalmazottak anyagi helyzetén és a. tavaly megszavazott segélylyel ismét több jövedelemhez juttattuk őket. Számításomnál egy átlagos rangú tisztviselő ekszisztencziáját vettem tekintetbe, egy olyan tisztviselőét, aki a VIII. fizetési osztály második fokozatában van és aki nején kívül két eltartásra szoruló gyermekkel bír. Ennek a tisztviselőekszisztencziának 1893-ban a lakbéren kívül 3200 korona jövedelme volt, 1904-ben 4000, 1912-ben a családi pótlékkal 4400 korona és 1916-ban 5200 korona volt a jövedelme, vagyis ennek a tisztviselőnek 1904-ben 25%-kai jobb jövedelem állt a lakásszükségleten kivül minden egyéb szükségletének fedezésére rendelkezésre, mint 1893-ban; 1912-ben 10%-kal több, mint 1904-ben és 1916-ban ismét 18%-kal több, mint 1912-ben. Az a kérdés merült fel előttem, hogy vájjon ugyanezen időpontokban az elsőrendű élelmiszükségleti czikkek áremelkedése ugyanilyen arányt mutat-e, (Helyeslés a jobboldalon.) mint amilyen arányban ennek a tisztviselőekszisztencziának jövedelme szaporodott ? Magától értetődőleg nem figyelhettem meg minden egyes ólelmiczikk áremelkedését, hanem ezt csak a marhahús, a sertéshús, a háj, a liszt, a kenyér, a burgonya és a bab tekintetében tettem,. . H USZár Károly (sárvári) : Húst már nem is esznek ! (Halljuk l Halljuk !) Jakabffy Elemér : . . . a budapesti vásárigazgatóság, illetőleg vásárcsarnok által rendelkezésemre bocsátott^adatok alapján. És ezekből megállapítottam, hogy 1904-ben ezek az élelmi szükségleti czikkek a maguk összességében 12%-kal voltak drágábbak, mint 1893-ban ; 1912-ben 41%-kal voltak drágábbak, mint 1904-ben és 1916-ban 386%-kal drágábbak, mint 1912-ben. Ha ezeket az arányszámokat összehasonlítjuk ezen tisztviselőekszisztenczia jövedelemszaporodásának arányszámaival, akkor azt látjuk, hogy míg 1894-ben 12%-os árdrágulás mellett 25%-kal több jövedelemhez jutott ez a tisztviselőekszisztenczia, addig 1912-ben a családi pótlék kiutalásával 10%-os többjövedelemhez jutott 45%-os árdrágulás mellett, és 1916-ban 18%-kal több jövedelmet kapott 386%-os árdrágulás mellett. (Felkiáltások a baloldalon : Ugy van ! Hallatlan II) Ha azonban a számok labirintjében el nem tévedünk, akkor még egy igen érdekes momentumot találhatunk. Méltóztatnak tudni, hogy az 1904. év volt a közszolgálati alkalmazottak fizetésrendezésének éve. Ebben az esztendőben 30,696.000 koronával több terhet vállalt magára az állam, azért, hogy a különböző közszolgálati alkalmazottak fizetéseit rendezze, vagyis ennyivel jutott több az illető közszolgálati alkalmazottak kezébe. Ha már most a közvetlen utána következő 1905. évi statisztikáját tekintjük, a kicsinyben való eladás.nál, akkor azt találjuk, hogy a marhahús ára 10 ; fillérrel, a sertéshús 20 fillérrel, a háj 15 fillérrel, [ja--bab 20 fillérrel lett drágább kilónkint. Jól túli doni, hogy az áralakulás sokféle tényezőnek és körülménynek az eredménye, de én mindenesetre egyik fontos tényezőjét látom abban is, hogy a vásárló közönség egy nagyobb köre ilyen nagyobb vásárlási képességhez jutott és a kiskereskedelem ezt magától értetődőleg kihasználta. Mindezekkel a nyers és százalékszámokkal azért bátorkodtam a t. képviselő urak figyelmét igénybe venni, hogy ezek alapján két megállaj)itásomat igazoljam. Az egyik az, hogy most, a háborúí tartama alatt törvényhozás és kormány legjobb indulatával sem lehet a közszolgálati alkalmazottakat a nélkülözésektől megmenteni és minden pénzbeli juttatás csak elenyészően csekély mér-