Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-639
148 639. országos ülés ' Julius 4-én, kedden. Ráth Endre: Ugyanígy az önálló bank tisztviselőinek is ! Gr. Batthyány Tivadar: Azonkívül van egy sereg hasonló intézmény szintén állami vezetés alatt, mint pl. a győri ágyúgyár. Nem tudom, ennek tisztviselői hogyan állanak a drágasági pótlék tekintetében. Ezekre is mindenesetre lesz a kormánynak annyi befolyása, hogy részükre hasonló pótlékot kieszközöljön. Itt vannak az állami felügyelet és ellenőrzés alatt működő hajózási vállalatok. Ezek között mindenesetre a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság vezet, amely megadta a 20%-ot. csak a jóváhagyás körül egy kezelési tévedés miatt késett a kiutalás s amely élelmezési tekintetben is igen humánusan jáx el. Itt nem lesz szükség sürgetésre. Azt sem hiszem, hogy a kormány kifogást tenne a társulat által engedélyezendő drágasági pótlék ellen a kamatgaranczia szempontjából, amelynél fogva ily határozatok kormányi jóváhagyást igényelnek. Csak arra kérem a kereskedelmi minister urat, hogy ha a társulat megtette javaslatát, azt legsürgősebben elintézni méltóztassék. Egészen más szempontok alá esnek azonban az oly vállalatok, mint pl. az osztrák első cs. királyi Dunagőzhajózási társulat, amely sajnos, mind az állam, mind a Magyar Folyam- és Tengerhajózási mögött messze marad a személyzet ellátása tekintetében. Azt mondhatnák, bogy osztrák vállalat. Igaz, de alkalmazottjainak 80%-a magyar, üzletének nagy része magyar keresmény. A vállalat itt a magyar szent korona területén, magyar hajózási felügyeleti hatóságok ellenőrzése alatt áll. Beméljük és elvárjuk a társaságtól, hogy minden további nélkül elmegy a segélyezésben odáig, mint az állam ; mert azzal egészen tisztában lehetünk, bogy a hajózási vállalatok, különösen a Dunagőzhajózási, most a háború alatt olyan üzleteket csinálnak, hogy ehhez képest az állam az ő 30—35%-ával sokkal többet ad a maga pénzügyi helyzetében, mint adhatnak ezek a vállalatok. így vagyunk az u. n. Délnémet czimü osztrák vállalattal is, mely szintén Magyarországon keres; igy vagyunk a Budapesti CSL vargőzös-Vállalattal, amelynek személyzete itt Budapesten, tehát a legdrágább helyen, igazán siralmas helyzetben van. Kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, hogy a douce violán ce-t ezen vállalatokkal szemben a legerősebb módon alkalmazza. (Helyeslés balfelól.) Már beszédem elején emiitettem azon vállalatok tisztviselőinek helyzetét, amelyek nem állanak egyenesen az állam ingerencziája alatt. Én azonban azt tapasztaltam s tudjuk mindnyájan, hogy alig van vállalat az országban, mely a kormánynak bizonyos óhajt kifejező álláspontjával szemben, különösen ha azt a társadalom s a törvényhozás hangulata is támogatja, mereven elzárkóznék. Kérem a pénzügyminister urat, kisérje hogy a középiskoláknál és akadémiáknál, ahol az intézet mint olyan nem kap államsegélyt, ahol azonban, ha jól tudom, gróf Apponyi Albert ministersége óta a tanárok fizetéskiegészitést kapnak az államtól, segélyben részesüljenek. (Helyeslés.) Ugyebár ezek meg fogják kapni ? Akkor ezt megnyugvással veszszük tudomásul, mert ez is olyan kérdés, amely vita tárgyát képezhetné. Végül még ezen detailkérdések tekintetében két irányban bátorkodom a minister ur figyelmét felhívni. Az egyik vonatkozik a szerződéses postamesterekre. Ezek nem direkt állami alkalmazottak, hanem egy bizonyos fokig állami üzemi alkalmazottak. Tudomásom szerint az első drágasági pótlékban ugy részesültek, hogy a kereskedelmi minister 10%-os segélyt adott nekik 200-tól 1200 koronáig terjedhető összegben 10 hónapra. Azonkívül a kereskedelemügyi minister ur egyenként átvizsgálta a szállítási szerződéseket azok realitása érdekében. En kérem, hogy most az újonnan magasabban megállapított általános drágasági segély alkalmával és ezzel arányosan méltóztassék a postamesterek segélyét is felemelni. Még egy kérésem van az összes minister urakhoz. (Halljuk! Halljuk!) Most, midőn a megélhetés nehézségeit mindnyájan elismerjük, azt hiszem, méltányos a tisztviselők azon kívánsága, hogyha már nincs automatikus előléptetés, legalább az üresedésben lévő állásokat méltóztassék betölteni. (Helyeslés balfelól.) Nem hivatkozom egyes esetekre a ministeriumek köréből, nem keresem, nem is tudok ilyeneket ; de tudom, hogy több ministeriumban hosszabb idő óta vannak üresedésben ilyen állások s ezért nagyon kérem, méltóztassék minél előbb intézkedni, hogy ezek betöltessenek s ezzel ismét egy sereg embernek helyzetén javítsunk. (Helyeslés balfelöl.) Engedelmet kérek, hogy ezek után még visszatérjek azon vállalatok kérdésére, amelyek nem egyenesen államiak ugyan, de határozottan az állam befolyása alatt állanak. Ezek közt a sorrendben legelői áll elsősorban az osztrák-magyar bank. Nem állami intézet, részvénytársulati alapon, de erős állami vezetés alatt áll, amely — mint tudjuk az adójavaslatokból is — alighanem igen szép hadinyereségre tett szert, mert ezt a pénzügyminister ur, igen helyesen, külön törvényjavaslattal szándékozik megadóztatni. Mentül magasabb lesz ez a perczent, annál jobb. Én azonban azt hiszem, hogy az ilyen magánjellegű vagy formájú intézetek közt a legelsőtől, amely akkora anyagi erővel rendelkezik, mint az osztrák-magyar bank, a közvélemény is, a kormány is elvárhatja, hogy alkalmazottainak legalább annyit adjon, mint az állam adott. Tudtommal az osztrák-magyar bank meglehetős csekély drágasági segélyben — talán egy évre egy havi fizetésben — részesítette alkalmazottait. Kérem intézkedni, hogy amit az állam most megad a maga tisztviselőinek, az osztrákmagyar bank szintén adja meg a maga személyzetének, úgyis kevés a fizetésük. (Helyeslés balfelól)
