Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

Ő3§. országos ülés 19 hogy ezt a kérdést üj konszideráczió tárgyává tegye és lehetőleg már augusztusban, legkésőbb szeptember elején utalványozza a segélyt, t. i. nemcsak papíron, hanem de facto. Mert mire szolgál a beszerzési előleg ? Arra, hogy használják fel akkor, amikor aránylag sok áru van rendelkezésre és azt aránylag könnyebben lehet beszerezni, ha nem is olcsóbban. Nyáron, aratás után, cséplés idején, amikor lisztet stb. lehet kapni, olyankor kell a beszerzési előleget kiutalványozni. Mert ha most megigérik novemberre, őszre, akkor lesz belőle tél és mikor kiutalványozzák, igazán elveszti teljesen az értékét. (Mozgás.) B. Manndorff Béla: Csak október közepéig lehet beszerezni. Gr. Batthyány Tivadar: Igen, erre is kell utalnom, hogy hiszen a napokban adatott ki a rendelet, hogy szabadon beszerezni csak október közepéig lehet. Nem lehet tehát az utolsó napra hagyni; quod erat demonstrandum, augusztusban, legfeljebb szeptember elején utalványozandó ki a segély. A beszerzési kérdéssel kapcsolatban ugy tudom, hogy t. barátom, Sághy Gyula határozati javaslatot fog beterjeszteni, amelyben bizonyos beszerzési központ létesítését fogja ajánlani. Itt figyelmébe ajánlom a t. háznak, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság, amelyet örömmel emlitek minden alkalommal, midőn szocziális dolgokról van szó, mert ez a vállalat az, amely Magyarországon mindenkor a legtöbb szocziális érzéket tanúsítja alkalmazottaival szemben, bizonyos beszerzési központot létesített a maga alkalmazottainak, igen szépen oldotta meg a kérdést, amennyiben élelmiczikkeket előlegez nekik és remélem, hogy a háború után el is engedi az előleget. (Derültség.) Csak utalok arra, hogy e kérdést egy vállalat már megoldotta és azt hiszem, túlnagy nehézségekbe nem ütköznék ennek megoldása. (Közbeszólások : Minek is !) Más intézetek is megteszik. Mondom, túlnagy nehézségekbe nem ütköznék, hogy az állam a maga alkalmazottai számára szintén megoldaná. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan azonban külön kívánom hangsúlyozni, hogy mindezeket a beszerzési központféle alakulatokat kizárólag a háború tartamára és a háború okozta drágaság enyhítésére és a közélelmezés megkönnyítésére kívánom szerveztetni. A minister ur ezt a béke idejére igéri, de ez egészen más elbírálás alá tartozik. Erre van egy törvényes bázis, amelyen el kell indulni és ennek helyes végrehajtása az, amire ez alkalommal az igen t. ház figyelmét felhívni akarom. Méltóztatnak emlékezni, hogy akkor, midőn a lakbér-nyugdij intézményét bevittük a törvénykönyvbe, a törvény megállapította azt is, hogy az állami alkalmazottak bizonyos százalékot fizetnek illetményeik után nyugdíj járulék czimén az államnak; bizonyos perczent e czélra visszatartatik a törvény értelmében. E tekintetben a t. pénzügyminister ur volt oly szives az állami tisztviselők egyesületének kérelmét meghallgatni és az állam KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. Julius 4-én, kedden. 145 lemondott ezen nyugdíjjáruléknak állami czélra való felhasználásáról és átengedte azt az állami alkalmazottak jóléti intézményeinek létesítésére. Az összes állami alkalmazottak nyugdíjjárulékai évről-évre gyűjtetnek, tőkésittetnek s mikor ezen intézmény megalakul, a járulék egy része tovább is tőkésittetik, a másik része pedig a kiadások fedezésére fog fordíttatni. Itt egy nagystílű jóléti szervezetről fog gondoskodás történni, mely az állami alkalmazottak jövőjére nagy horderejű szocziális problémák megoldását képezi. Ezen jóléti alapnak három irányban való érvényesülését óhajtják az állami tisztviselők. Az egyik rész az állami alkalmazottak gyermekeinek nevelésére fordítandó, ösztöndijak, internátusok és hasonló dolgok létesítésére, (Helyeslés a baloldalon.) hogy gyermekeiket illő módon nevelhessék. A másik részt a betegsegélyezésre óhajtják fordítani. Ennek különböző módja van. Az egyik pl. szanatóriumok létesítése. Tudjuk, hogy hazánkban a legnagyobb mortalitási perczent a tüdőbajoknál van, amelyek az aránylag gyengén táplálkozó u. n. szegényebb intelligenczia körében nagy mértékben pusztítanak. Ezen derék magyar családok gyermekeinek megmentése, ápolásának, gondozásának könnyítése képezné a jóléti intézmény második csoportját. A harmadik volna a közélelmezés és ruházkodás stb. megkönnyítése fogyasztási szövetkezetekkel és hasonló olcsó beszerzési szervezetekkel. Nem szeretném, ha a most alakuló dolgok bármiképen is befolyásolnák a béke feladatát képező ezen nagy alkotások helyes megoldását. És itt igazán nem hazabeszélek, ha óva intek mindenkit pártkülönbség és társadalmi álláskülönbség nélkül attól, (Halljuk! Halljuk!) ne is számítson arra senki, hogy ezen nyugdíjjárulékok magán vállalati, vagy magán társadalmi szervezetek kezébe kerüljenek. Ezen jóléti intézmény feltétlenül egy dualisztikus szervezet kezébe kell hogy kerüljön. Aláhúzom, hogy itt csak állami alkalmazottakról van szó. Más mint állami alkalmazott ennek bénéjéből tehát nem részesülhet, mert ezen összeg az állami alkalmazottak keservesen megkeresett fizetéséből vonatott le. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ezen szervezet vezetése dualisztikus kell hogy legyen abban az értelemben, hogy egyrészt az állam, mint aki a fizetést adja, részt vegyen a vezetésben, de legalább paritásos alapon maguk az állami alkalmazottak is. Én ugy képzelem ezen intézmény szervezetét, hogy ennek vezetése, elnöksége a ministerelnökség kebeléből kerüljön ki, mert ennek ki kell terjednie Horvátországra is, hogy továbbá képviselve legyenek benne az összes ministeriumok, de vagy két harmadrészben, vagy legalább a teljes paritás alapján az állami alkalmazottak is. (Helyeslés a baloldalon.) A magánvállalkozásnak és nyerészkedésnek különösen a fogyasztási és ruházati czikkek beszerzése tekintetében ezen nyugdíjjárulékokból érvényesülnie nem szabad. (Helyeslés.) Az állami alkalmazottak, mint jól méltóz19