Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

144 639. országos ülés 1916 Julius é-én, kedden. fizetést adnunk, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem arra az áUáspontra kell helyezkednünk, hogy aki tisztviselő, akinek megvan a megkívánt kvalifikácziója és ugyanazt a munkakört tölti be, az tekintet nélkül a nemére, ugyanazt az illetéket kapja is meg. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Épen most, a háború alatt mutatják meg a nők, hogy a férfiak helyét milyen fényesen töltik be. (Igaz! Ugy van! baljelöl.) Látjuk ezt az adóhivatalnál, a postánál, a villamos üzemeknél, (Felkiáltások balfelől: A ministeriumokban!) szóval mindenütt látjuk a nőt. Látjuk ezt a gazdaságokban is, tudok gazdaságot, amelyet egész jól elvezet a gazdatiszt neje, anélkül, hogy a legkisebb zökkenés történnék. A magyar nők bebizonyították a komoly munkára, a komoly szolgálati ágak ellátására való alkalmasságukat, (ügy van ! Ugy van ! balfelől.) tehát szűnjék meg ez a degradácziójnk. A drágasági pótlék kérdésének megoldása terén még az életbeléptetés időpontjának kérdése képez kontroverziát. Hangsúlyozom, nem köztem és a minister ur közt, hanem a tisztviselők igényei, egyesek kívánságai tekintetében kontroverz kérdés az életbeléptetés idejének kérdése. Igen sokan vannak, akik — és semmi szin alatt sem illogikusan — ugy argumentálnak, hogy időközben minden czikk ára olyan óriási mértékben emelkedett, hogy méltányos lenne a segélyt már most, a nyár folyamán, — a legtöbben Julius 1-ére kérték, — életbeléptetni. Ezzel szemben én belenyugszom abba, megállapodásunk értelmében, hogy ez az egész uj drágasági pótlék november l-étől számittassék. Ennek indokolására bátorkodom a következőket előadni. A közalkalmazottak megnyugtatására és mindenesetre felvilágosítására ugyanis legyen szabad ennek a kérdésnek idevonatkozó részét kissé megvilágítani. (Halljuk ! Halljuk !) Egy kicsit tudniillik én is oka vagyok annak, hogy a drágasági segélyt a t. ház már most tárgyalja. En ugyanis állásomból folyó kötelességem szerint hónapokkal ezelőtt kérdést intéztem a pénzügyministeriumban, hogy gondolnak-e arra, hogy a drágasági segélyt már most, a nyári szesszió alatt tárgyalják, avagy van-e garanczia arra, hogy a képviselőház az őszszel, október elejére, össze lesz hiva, mert ha nem hívnák össze október elejére, hanem csak október végére, akkor mindenesetre kifogynánk az időből és nem lenne elég időnk és alkalmunk arra, hogy a kormány által előterjesztendő törvényjavaslathoz hozzászóljunk, és hogy a szükséges javítások érdekében akcziót folytassunk. Ha pedig, amint tavaly volt, csak november folyamán hívnák össze a képviselőházat, akkor igen természetesen kifogynánk az időből, lejár a drágasági segélyre vonatkozó törvényes intézkedés, és az alkalmazottak vagy nem kapnának átmenetileg semmit, vagy a ministerium, egészen bizonyosan, saját felelősségére nem adna magasabbat, hanem a meglevőt adná folytatólag és igy az alkalmazottak határozottan sérelmet szenvednének. Mert ha novemberben ül össze a ház, egészen bizonyos, hogy a magasabb segélyt csak jövő évre, január l-étől kaphatnák. Kértem tehát, hogy idejekorán terjeszszék ide a javaslatot. Akkor, amikor honorálták a ministeriumban ebbeli kérésemet és már júniusban hozták ide a javaslatot, nem merem és nem érzem magamat feljogosítottnak arra, hogy most azt követeljem, hogy a törvény előbb lépjen életbe és ezért magam részéről a november elsejei életbeléptetéshez szintén kénytelen vagyok e szempontból hozzájárulni, noha megvallom, hogy rászlogálnának az áremelkedések folytán korábbi, magasabb segélyre. Másik kérdése e nagy problémának a következő. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ennyire belemélyedek a dologba, (Halljuk! Halljuk!) de azt hiszem, egy éven belül nem igen lesz alkalmunk ismét a közalkalmazottak ügyeível foglalkoznunk, ezek pedig oly témák, amelyeket jó, ha egyszer a t. ház egy-két napon behatóan megbeszél és tanácskozás és határozathozatal taTgyává tesz. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, a másik kérdés, — a pénzügyminister ur is szóbahozta, az előadó ur is említést tett róla •— a beszerzési előleg. Jól méltóztatnak tudni, hogy az első segélyezési akczió alkalmával a törvényhozás egy oly rendelkezést fogadott el, amelylyel jóváhagyta a ministerium azon intézkedését, hogy nagyobb mennyiségben való élelmiszer beszerzésére állami előleget nyújtott a közalkalmazottaknak, amit azután a drágasági segély tartamának ideje alatt levontak. Emiatt sok volt a panasz, mert tényleg azok, akik igénybe vették a beszerzési előleget, legnagyobbrészt tulaj donképen a drágasági segélyt nem élvezték tovább, mert egyszerűen a beszerzési előleg levonására fordították azt, Voltak tisztviselő-kategóriák, ilyenek, ha jól tudom, a t. ház alkalmazottai is, akik nem vették igénybe ezt a beszerzési előleget, ezek természetesen a maga egészében kapták meg a drágasági segélyt, a legtöbben azonban igénybe vették az előleget és igy a drágasági segély csak annyiban volt érvénynyel rájuk nézve, hogy ebből és nem rendes fizetésükből vonják le az előleget. Ezzel szemben a pénzügyminister ur álláspont] a, és a megbeszélések során helyeseltem ezt, és most is helyeslem, hogy megosztaná a drágasági segélyt; egyik részét, 50 százalékot, megadja annak, aki kéri, mint beszerzési előleget, amely visszafizetendő, a másik 50 százalékot meghagyja, hogy hónapról hónapra az illető tisztviselő egy bizonyos pluszt kézhez kapjon. Hiszen ismerjük az embert, különösen a szegény embert, ha nagyobb összeghez egyszerre hozzájut, az hamar elkallódik és azután egész éven át sínyli. En tehát azt, hogy 50 százalék beszerzési előleget állapítson meg a törvényhozás, teljesen helyeslem. Aggályom van azonban a beszerzési előleg utalványozásának időpontjára nézve. Azt mondja a pénzügyminister ur, az előadó ur is, hogy a nyár folyamán és őszszel lesz kiutalványozva. Kérném,