Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-637

126 637. országos ülés 1Ö16 június 16-án, pénteken. »Az 1914. évi XLVI. t.-cz. által a hadsegélyezés czéljaira behozott jövedelmi adó ezen törvényczikk 2. §-ától eltérőleg a törvényhatóságok, a községek stb. mezőgazdasági mivelésre alkalmas ingatlanai jövedelmének megadóztatása tekintetében életbelép s amennyiben az adókivetés alapján megállapított és megadóztatott ezen jövedelmek megfelelő kautélák között kisebbnek találtatnának, mint az illető törvényhatóság, vagy község területén lévő hasonló ingatlanok megállapítandó tiszta hozama, az államkincstár fel van jogosítva, hogy az illető ingatlant a mindenkori hivatalos kamatlábon való tőkésítés mellett vinkulált állami kötvényekkel megválthassa. Az így megváltott ingatlanok telepítésre használandók.« T. ház ! Ezen megoldási tervek közül, amelyek konkrét propozicziót nem képezhetnek, de még más, a douce violence alkalmas, bár sikerrel nem kecsegtető adótervek is vannak, amelyek között ott van Lloyd George ismert eszméje, amely azt mondja, hogy a parlagon heverő vagy nem kellően megmunkált földbirtoknál az elmulasztott termést kell megadóztatni. Gondolni lehetne az 1910-iki Lloyd George-féle fináncé act értékemelkedési adójára, mely, hogy 20% értékemelkedési adóval ró meg minden latifundiumot, minden birtokot annak eladásánál, vagy huzamosabb időre való bérbeadásánál, vagy örökösödési átszállásánál, jogi személyek tulajdonában lévő birtokoknál pedig 15—15 évre szóló becslésnél, amely becslésre az eredeti és a tiszta földérték közötti különbözetet kell felhasználni, tiszta földérték alatt értvén eladásnál a vételárat. T. ház ! A főozél itt, békés utón, ha lehet és ahol makacs ellentállásra találunk, az államnak a közérdekre irányuló hatalmi fegyverével, megmozgatni azt a földet, amelyre a magyar kisgazdának szüksége van. De ez a megmozgatás még nem elég. A föld megszerzése, egészséges kisbirtokok létesítése és telepesek ada való beállítása magában véve még nem lehet elegendő. Mert nem elég arra, hogy meg is tudjuk tartani azokat a birtokokat. Nem vagyok annyira elfogult, hogy azt hirdessem, hogy konszolidált, bizonyos értelemben óriási értékeket jelentő latifundiumokat meg kell mozgatni és fel kell bontani, azért, hogy azok azután egy más végletbe essenek és egészségtelen szétporlódás utján legfőbb törekvésünket, a többtermelést és egészséges kis gazdasági egységek létesítését ne szolgálják. Felbontani ezen latifundiumokat azért, hogy egészségtelen szétporlódásra vezessenek, vagy, amint a múlt század gazdasági liberalizmusa mutatta, a másik végletbe szorítsák az államot, amely ugy állampolitikai, nemzeti és gazdasági szempontból nem kívánatos ujabb birtoktömörüléshez vezetne : ez ép oly kevéssé nyújtana garancziát nekünk egy egészségesebb fejlődésre, mint amily kevés garancziát nyújthat a mai birtokállapot a mi számunkra. Azok közül a bástyák közül, amelyekkel körül kellene építeni ezen intézményünket, itt van elsősorban •— és csak per tangentem érintem — a járadékbirtok. Elmondhatom, hogy egy évtizednél régebb idő óta hirdetem ennek szükségességét ebben a teremben. Ha valami bevált Poroszországban, akkor ép a járadékbirtok intézménye az. Azzal a ténynyel, hogy egy járadékbank — és erre a mi államilag megszervezett községi földhitelintézeteink szövetsége esetleg alkalmas volna •— mintegy beleékelődik az eladó és a vevő közé azáltal, hogy a részletek fizetését megkönnyíti, a kisembert meglevő készpénzéből nem fosztja ki, hanem annak egy részét meghagyja invesztáczióra és a gazdaság továbbfolytatására. Nagy előnye az is, hogy az egyes részletek esedékessé válásával nem ugy, mint a tőkeadósságnál, egyszerre az egész tőke válik esedékessé, hanem csak a járadékhátralék, ezzel oly óriási előnye van a járadékbirtok-rendszernek más rendszerek felett, hogy ez a létesítendő kisbirtokok fenmaradásának egyik jelentős garancziája lehet, s ha még utalok a mezőgazdasági hitel annyira hátramaradott voltára, ha utalok az ingó hitel behozatalának feltétlen szükségére, ha utalok a cash-credit behozatalának szükségére, szóval mindarra, amivel — hogy ezt a nem nagyon magyar kifejezést használjam — hóna alá nyúlhatnánk a kisgazdának azért, hogy ne legyen elhagyatva abban a pillanatban, amikor az állam támogatására leginkább" szüksége van, t. i. a gazdálkodás első idejében, mondom, ha ezeket a biztosítékokat meg tudjuk teremteni, akkor garancziáit teremtjük meg annak, hogy azok a megtelepített birtokosok nem fognak elpusztulni és vándorbotot venni a kezükbe. T. képviselőház! Ekkép bontakozik ki napsütéses perspektívája nemzetünk jövőjének. És az nem lehet többé csak a jövő álma. A jelennek rideg számító kényszerűsége mellett nagyszerű etikai erők is ennek megvalósítására hajtanak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A háború egyik legnagyobb erkölcsi eredménye épen az, hogy a szocziális megújhodás tempóját meggyorsította. Mert méltóztassanak csak visszaemlékezni arra ki fogadta volna be lelkébe olyan könnyen azokat a felforgatóknak mondott ideákat, amelyeket most konzervatív emberek ajkáról hallunk, ki hirdette volna ezeket a gondolatokat olyan bátran és nemesen, mint ahogy ma hirdetik azokat a radikális eszméket, a birtok kisajátítás gondolatát, még egy vagy két esztendővel a háború előtt ? Ma egy nemeslelkü püspök, egy munkapárti korifeus, a nagy latifundiumok érdekét képviselő férfiú hirdeti nyíltan és határozottan, hogy amikor lehetetlen földhöz juttatni egészséges feltételek mellett a földbirtokra alkalmas kisembert, az államnak kényszerítő kézzel kell belenyúlnia ebbe a kérdésbe. És ha nézzük Anglia példáját, meg kell-e ijednünk attól a mumusnak látszó túlradikális gondolattól, amelynek évtizedek előtt való behozatala azóta sem forgatta fel vagy renditette meg alapjaiban Angliát ? (Elénk helyeslés balfélól.) A szükségességnek ezen átérzése, a szükségességnek ez a felismerése az erkölcsi erőknek oly mér-