Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
108 636. országos ülés 1916 j dásra ajánlotta ás amely indokolás alapján, felteszem, az ellenzék heves ellenzése daczára, a többség ezt elfogadta, a bekövetkezett események által megczáfoltatott. Mert amikor az osztálysorsjáték szabadalma egy magántársulat konczessziójaként kezeltetett, az a felfogás merült fel, hogy ez teljesen helytelen és téves eljárás, mert hiszen Poroszországban már 1794-ben léptették életbe az első Klassenlotterie-t és 1794 óta a Klassenlotterie több és kevesebb pénzügyi eredménynyel Poroszország államháztartásában tekintélyes bevételi többletet eredményezett. Erre az érvre, az akkori pénzügyminister ur a következő választ adta — szórói-szóra kívánom felolvasni — »Az államnak sem szervezetével, sem etikai feladataival össze nem egyeztethető az, hogy ő maga foglalkozzék ilyenfajta üzletekkel,« Később, t. képviselőház, a mikor az osztrák parlamentben mind hevesebb indítványok és támadások hangzottak el a kislottó ellen, ott egy határozati javaslat fogadtatott el, mely a liislottó fokozatos megszüntetésével a Klassenlotterie behozatalát mondta ki Ausztriában indokoltnak. És akkor az azóta már elhunyt osztrák pénzügyminister, Zalevski — akit az igen t. pénzügyminister ur bizonyára nagyon jól ismert — e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az állami kezelés indokolására a következőket mondta: »In der für die praktische Durchführung und Ausgestaltung der Klassenlotterie überaus wichtigen Frage, ob das ünternehmen in eigener Regié des Staates wie in Preussen, oder im Wege einer Betriebs- oder Paeht-Gesellschaft, wie in Ungarn und Hamburg zu erfolgen hat: erkliirt sich die Regierung mit Entschiedenheit zu Gunsten der eigenen Regié des Staates. Die Regierung ist nämlich der Anschauung, dass nur in dieser Betriebsform der Einklang der materiellen und ideellen Interessen des Staates gesichert werden können.« Ez ugy is van, t. képviselőház. Mert ha már egyszer számolnia kell az államnak pénzügytechnikai szempontokból azon ténynyel, hogy appellál a játékszenvedélyekre s a belőlük eredő nyerési esélyekre, akkor csak természetes és a legkisebb az, hogy ha már én egy rosszat konczesszionálok, ennek a rossznak hátrányait enyhíteni kívánom azzal, hogy annak a konczessziónak egyetlen fillére sehova máshova ne folyjon, mint tisztán és kizárólag az állam kasszájába. (Helyeslés balfelöl) Es hogy ezt a helyzetet mennyire érezte Zalevski, az kitűnik abból, hogy amidőn két igen hatalmas bankkonzorezium tett neki ajánlatokat, mely szerint az állami üzem helyett szintén ilyen szabadalom adassék a bankkonzorcziumnak, mint amilyen Magyarországon adatott, Zalevski ennek a tárgyalásnak során — jóllehet az egyik konzorczium 13 milliót, a másik 15 milliót igért unius 15-én, csütörtökön. első intrádára — még csak tárgyalásba sem bocsátkozott egyik konzorcziummal sem, azon egyszerű okból, mert nemcsak az osztrák pénzügyministernek, de az egész osztrák parlamentnek az volt a felfogása, hogy a szabadalmazott osztálysorsjátók konczessziója egy magántársaságra semmi körülmények között nem ruházható. Ha én most elolvasom a t. pénzügyminister ur indokolását, — lehet, hogy egyoldalúan olvastam el, mert én magam el lehetek fogulva ebben a kérdésben — az rám azt a benyomást tette, amint emiitettem is, hogy tulajdonkép a minister ur is belsőleg az állami kezelésnek a hive. (Az elnöki széket Beöthy Pál elnök foglalja el.) Sőt az indokolásban (Mozgás balfelöl.) — kérem, nem hallgatja el — a t. minister ur egyenesen ki is mondja azon elhatározását, hogy a szabadalom lejártával az osztálysorsjátókot állami kezelésbe veszi; és hogyha ezen elhatározását most nem érvényesiti, ezt azzal okolja meg, mert a rendkívüli háborús helyzet következtében egyrészt talán a pénzügyi adminisztráczióra olyan súlyos feladatok hárulhatnának ezzel, amelyek egyéb fontos feladatkörtől vonnák el az illető pénzügyi tisztviselőket; — ez az egyik indok — másrészt pedig, mert biztosítani akarja az államnak azt a minimális jövedelmet, mely a szabadalmazott osztálysorsjáték konczesszióját élvező társulat által eddig befizettetett. Ami az utóbbi aggodalmát illeti a t. pénzügyminister urnak, hát ez nagyon könnyen eloszlatható. Mert ha feltételezni lehetne azt, hogy az osztálysorsjáték a legközelebbi három vagy négy esztendőben rosszul fog jövedelmezni, lehet-e azt gondolni erről a tiszteletreméltó altruisztikus társaságról, (Derültség balfelöl.) hogy hajlandó lenne a t. pénzügyminister urnak sua sponte 650.000 K-val többet felajánlani óvenkint? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Hát kérem, ettől az aggodalomtól egész nyugodt lélekkel méltóztassék eltekinteni. Mert az teljesen biztos, hogy az osztálysorsjáték valamint jól jövedelmezett eddig, épen ugy jól fog jövedelmezni ezentúl is, sőt jobban, mint eddig. Hiszen a t. pénzügyminister urnak módjában van megfigyelni a játékszenvedély azon elfajulását, mely a komoly pénzügyi köröket igen súlyos aggodalommal tölti el. En meglehetős elfogulatlanul beszélhetek ebben a kérdésben, mert azon kevés emberek közé tartozom, akiknek még soha nem volt még egyetlenegy osztálysorsjegyük sem. De azt látom, hogy ez mint ragályos betegség terjed és sajnos, épen a középosztály körében. Ismerek embereket, akik százakra menő osztálysorsjegyek vételével adóztatják meg magukat. Hát már most azt feltételezni, hogy azért, mert az osztálysorsjegyet ezentúl nem egy magán-, nem
