Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

108 636. országos ülés 1916 j dásra ajánlotta ás amely indokolás alapján, felteszem, az ellenzék heves ellenzése daczára, a többség ezt elfogadta, a bekövetkezett esemé­nyek által megczáfoltatott. Mert amikor az osztálysorsjáték szabadalma egy magántársulat konczessziójaként kezeltetett, az a felfogás merült fel, hogy ez teljesen hely­telen és téves eljárás, mert hiszen Poroszország­ban már 1794-ben léptették életbe az első Klassenlotterie-t és 1794 óta a Klassenlotterie több és kevesebb pénzügyi eredménynyel Porosz­ország államháztartásában tekintélyes bevételi többletet eredményezett. Erre az érvre, az akkori pénzügyminister ur a következő választ adta — szórói-szóra kí­vánom felolvasni — »Az államnak sem szerve­zetével, sem etikai feladataival össze nem egyez­tethető az, hogy ő maga foglalkozzék ilyenfajta üzletekkel,« Később, t. képviselőház, a mikor az osztrák parlamentben mind hevesebb indítványok és támadások hangzottak el a kislottó ellen, ott egy határozati javaslat fogadtatott el, mely a liislottó fokozatos megszüntetésével a Klassen­lotterie behozatalát mondta ki Ausztriában indokoltnak. És akkor az azóta már elhunyt osztrák pénzügyminister, Zalevski — akit az igen t. pénzügyminister ur bizonyára nagyon jól ismert — e törvényjavaslat tárgyalása al­kalmával az állami kezelés indokolására a kö­vetkezőket mondta: »In der für die praktische Durchführung und Ausgestaltung der Klassen­lotterie überaus wichtigen Frage, ob das ünter­nehmen in eigener Regié des Staates wie in Preussen, oder im Wege einer Betriebs- oder Paeht-Gesellschaft, wie in Ungarn und Ham­burg zu erfolgen hat: erkliirt sich die Regie­rung mit Entschiedenheit zu Gunsten der ei­genen Regié des Staates. Die Regierung ist nämlich der Anschauung, dass nur in dieser Betriebsform der Einklang der materiellen und ideellen Interessen des Staates gesichert wer­den können.« Ez ugy is van, t. képviselőház. Mert ha már egyszer számolnia kell az államnak pénz­ügytechnikai szempontokból azon ténynyel, hogy appellál a játékszenvedélyekre s a belőlük eredő nyerési esélyekre, akkor csak természetes és a legkisebb az, hogy ha már én egy rosszat kon­czesszionálok, ennek a rossznak hátrányait eny­híteni kívánom azzal, hogy annak a konczesszió­nak egyetlen fillére sehova máshova ne folyjon, mint tisztán és kizárólag az állam kasszájába. (Helyeslés balfelöl) Es hogy ezt a helyzetet mennyire érezte Zalevski, az kitűnik abból, hogy amidőn két igen hatalmas bankkonzorezium tett neki ajánlatokat, mely szerint az állami üzem helyett szintén ilyen szabadalom adassék a bankkonzorcziumnak, mint amilyen Magyarországon adatott, Zalevski ennek a tárgyalásnak során — jóllehet az egyik konzorczium 13 milliót, a másik 15 milliót igért unius 15-én, csütörtökön. első intrádára — még csak tárgyalásba sem bocsátkozott egyik konzorcziummal sem, azon egyszerű okból, mert nemcsak az osztrák pénz­ügyministernek, de az egész osztrák parlament­nek az volt a felfogása, hogy a szabadalmazott osztálysorsjátók konczessziója egy magántársa­ságra semmi körülmények között nem ruházható. Ha én most elolvasom a t. pénzügyminis­ter ur indokolását, — lehet, hogy egyoldalúan olvastam el, mert én magam el lehetek fogulva ebben a kérdésben — az rám azt a benyomást tette, amint emiitettem is, hogy tulajdonkép a minister ur is belsőleg az állami kezelésnek a hive. (Az elnöki széket Beöthy Pál elnök foglalja el.) Sőt az indokolásban (Mozgás balfelöl.) — kérem, nem hallgatja el — a t. minister ur egyenesen ki is mondja azon elhatározását, hogy a szabadalom lejártával az osztálysorsjátókot állami kezelésbe veszi; és hogyha ezen elhatá­rozását most nem érvényesiti, ezt azzal okolja meg, mert a rendkívüli háborús helyzet követ­keztében egyrészt talán a pénzügyi adminisz­tráczióra olyan súlyos feladatok hárulhatnának ezzel, amelyek egyéb fontos feladatkörtől von­nák el az illető pénzügyi tisztviselőket; — ez az egyik indok — másrészt pedig, mert bizto­sítani akarja az államnak azt a minimális jöve­delmet, mely a szabadalmazott osztálysorsjáték konczesszióját élvező társulat által eddig befizet­tetett. Ami az utóbbi aggodalmát illeti a t. pénz­ügyminister urnak, hát ez nagyon könnyen el­oszlatható. Mert ha feltételezni lehetne azt, hogy az osztálysorsjáték a legközelebbi három vagy négy esztendőben rosszul fog jövedelmezni, lehet-e azt gondolni erről a tiszteletreméltó altruisztikus társaságról, (Derültség balfelöl.) hogy hajlandó lenne a t. pénzügyminister urnak sua sponte 650.000 K-val többet felajánlani óvenkint? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Hát kérem, ettől az aggodalomtól egész nyugodt lélekkel méltóztassék eltekinteni. Mert az teljesen biztos, hogy az osztálysorsjáték vala­mint jól jövedelmezett eddig, épen ugy jól fog jövedelmezni ezentúl is, sőt jobban, mint eddig. Hiszen a t. pénzügyminister urnak módjában van megfigyelni a játékszenvedély azon elfaju­lását, mely a komoly pénzügyi köröket igen súlyos aggodalommal tölti el. En meglehetős elfogulatlanul beszélhetek ebben a kérdésben, mert azon kevés emberek közé tartozom, akiknek még soha nem volt még egyetlenegy osztálysorsjegyük sem. De azt látom, hogy ez mint ragályos betegség terjed és sajnos, épen a középosztály körében. Ismerek embereket, akik százakra menő osztálysorsjegyek vételével adóztatják meg magukat. Hát már most azt feltételezni, hogy azért, mert az osz­tálysorsjegyet ezentúl nem egy magán-, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom