Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
636. országos ülés 1916 június 15-én, csütörtökön. 107 pontokkal felhívni a t. ház figyelmét a szocziálnigiéne fontosságára, amelylyel az a legközelebbi békés időszakban jelentkezni fog és arra a kötelességre, amely a legközelebbi békés jövőben elénk tárul a szocziál-higiénikus intézkedések erélyes, minden melléktekintetet félretevő, áldozatot és költséget nem kimélő érvényesítése terén. (Helyeslés.) Midőn ezeket a szempontokat a t. ház figyelmébe ajánlani szerencsém volt, lehetetlen nem a legnagyobb elismerés hangján tennem említést arról, hogy a mi mélyen tisztelt kormányunk a szocziál-higiénikus intézkedések egész komplekszuma terén már eddig is igen jelentékeny inicziativ lépéseket tett. (Ugy van!) Bátor vagyok utalni a rokkantügy terén tett és még kilátásba helyezett intézkedésekre, amelyek a szocziális higiénia szempontjából megoldásra váró feladatok egész sorát fogják felölelni, bátor vagyok utalni arra, hogy a tüdővész elleni harczot épen most organizálja a magyar királyi kormány elnöke és bátor vagyok utalni arra. hogy a belügyminister ur igen erélyes intézkedéseket tett a nemi betegségek elleni küzdelem terén és ugy a belügyminister ur a közegészségügy, mint a honvédelmi minister ur a katonai egészségügy terén főleg a fertőző betegségek terjedése elleni intézkedések tekintetében a háború folyamán mindig hivatásuk magaslatán állottak és minden szükséges teendőt idejében megtettek. Mindezekre tekintettel, t. ház, azon bizalom, amelylyel csekélységem az igen tisztelt kormány iránt viseltetik, még fokozódott és ezen bizalom alapján az előterjesztett javaslatot van szerencsém elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Ki a következő szónok? Mihályi Péter jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. képviselőház! Midőn a t. ház szives figyelmét rövid időre igénybe venni bátorkodom, teszem ezt kizárólag azért, mert a tegnap a t. pénzügyminister ur által előterjesztett törvényjavaslatok egyike — egész nyíltsággal kimondom — ugy rám, mint az ellenzék számos tagjára nem jó benyomást tett. Kétségtelen tény, hogy ezen irtózatos háború egész tartama alatt a magyar ellenzék az önmegtagadás, a tárgyilagosság és tartózkodás annyi tanújelét adta, (Ugy van! Ugy van! balfélöl.) hogy ezt bárminő elfogulatlan juráiénak el kell ismernie. (Ugy van! balfelöl.) Épen ezért a legkisebb, amit a t. kormánytól elvárhatunk, az, hogy a benyújtandó törvényjavaslatok során kerülje az olyan törvényjavaslatokat, amelyek bizonyos, a múltból eredő, még jóformán be sem hegedt sebeket nagyon könnyen felszakíthatnának és amely törvényjavaslatoknak sürgőssége — gondolom, egyáltalában nem indokolható a, hadviselés magasabb érdekeivel. Ertem a pénzügyminister ur azon törvényjavaslatát, amely az osztálysorsjáték 1917. évben lejáró szabadalmának négy évre való meghoszszabbitásáról szól. A minister ur egyénisége, közismert takarékossága és korrektsége minden olyan feltevést kizár, amely szempontok, sajnos, ilyen törvényjavaslatnak a múltban való tárgyalásánál tényleg előfordultak; ezért természetesnek fogja találni a t. ház, ha politikai és egyéb szempontokra annál kevésbbé terjeszkedem ki, mert hiszen a ministereinök ur is a ház szine előtt kizártnak mondotta, hogy bármilyen állami szerződésből akár párt-, akár mellékérdekek honoráltassanak. E szempontokat tehát ab ovo kizárom és tisztán tárgyi okokra alapítom azon súlyos aggodalmakat, amelyek arra a kérelemre késztetnek minket, hogy a kormány e törvényjavaslat jelen formájában való napirendre tüzesétől és letárgyalásától eltekinteni szíveskedjék. (Élénk helyeslés balfelöl.) A törvényjavaslat indokolásából különben kiérzik, hogy a t. pénzügyminister ur mennyire contre coeur jött a törvényjavaslattal a ház szine elé. Mikor 1897-ben az osztálysorsjáték szabadalmát egy magánrészvénytársaságra ruházták, az akkori pénzügyminister ur abban a hiedelemben élt, hogy az állami kezelés az osztálysorsjátéknál nem válhatik be, mert az államra nézve koczkázattal jár és a pénzügyi bizottság akkori előadója is azzal ajánlotta a javaslatot elfogadásra, hogy az állam a maga technikai szervezeténél fogva nem alkalmas ilyen koczkázatos vállalat vezetésére, amely az akkori pénzügyminister ur szerint is, csak veszteséggel vagy nagyon csekély nyereséggel fog dolgozhatni és azért, hogy az állam habár kisebb, de biztos és fiksz jövedelmet állandóan kaphasson, ruházta át ezen nagyon értékes konczessziót egy külföldi részvénytársaságra. Hát az akkori pénzügyminister ur ezen felfogásában alaposan csalódott. Végignéztem a magyar királyi szabadalmazott osztálysorsjáték közel 20 évi működését és azt találtam, hogy már az első öt esztendőben is, amikor pedig a mérlegből nem tűnnek ki az u. n. alapitási és provizórius költségek czimén kifizetett összes leírások, egy 500 koronás névértékű részvény után az első esztendőben 120 korona osztalékot adtak, ami megfelel csekély 24%-os kamatozásnak és az 5 évben a leírások megtörténte után körülbelül 100 koronás osztalékot fizetett a szabadalmazott osztálysorsjáték az első öt évre, Az utolsó öt évben körülbelül 118—120 korona volt szintén az osztalék, azonban egy 3,200.000 koronás részvénytőkéjü társaság ezen rövid pályafutása alatt körülbelül 5 millió tartaléktőkét gyűjtött össze. De ezen 5 millió tartaléktőkén kívül, daczára a busás, 24%-os osztalékoknak, ugyanezen részvénytársaság az u. n. alapítványi részjegyek részesedése czimén egy külön, 25°/o-os részvényosztalékot vagy alapítványi részesedést adott, amely részjegyeknek az összege szintén 100—112 koronára rug. Mindebből látható tehát, t. képviselőház, hogy az az indokolás, amelylyel az akkori pénzügyminister ur e törvényjavaslatot a háznak elfoga14*
