Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

június 15-én, csütörtökön. 106 636. országos ülés 1916 Egyfelől a mozgósításnak mámoros ideje, amely — jól jegyezzük meg — alkoholtilalom nélkül folyt le, másfelől a hadtápkörletekben való tartózkodás, ahol az infekczió alkalmai oly tolakodóan kínálkoznak fel, hogy azokat a hadsereg vezetőségének legdrákóibh rendeletei sem képesek visszatartani, e körülmények bőségesen megmagyarázzák azt, hogy a háború e betegségek elterjesztésére rendkívül felfokozó hatással járt. El sem lehet képzelni, milyen óriási nemzeti veszedelem származnék abból, hogyha a demobilizáczió alkalmával a venereás betegségek által inficziált katonaság a családok, az otthonok százezreibe vihetne szét ezt az infekcziót. Ennélfogva a legnagyobb szigorral kell keresztülvinni azt, hogy a leszereléskor egyetlenegy venereás betegségben szenvedő katona se térhessen otthonába, amíg fertőző betegségéből meg nem gyógyult, illetőleg legalább addig, amig betegsége fertőző voltát el nem veszítette; akire pedig ezt az orvosi tanács szükségesnek tartja, az otthonában is további egészségügyi ellenőrzés alatt maradjon. (Helyeslés.) Természetes, hogy a katonaságnak az infekczió ellenében való megóvása a kérdést a maga egészében nem oldja meg. Természetes, hogy a bekövetkező békés időszaknak ezen a téren még igen nagy feladatai vannak, amelyek felé a belügyminister ur máris igen nagy erélylyel tett lépéseket, amelyeket még további erélylyel folytatni kötelességünk. Kötelessége az államhatalomnak, de a társadalomnak is. Es cn meg vagyok győződve, hogy a társadalom ezen a téren is teljesíteni fogja kötelességét. Nem akarom most azon feladatokat felsorolni, amelyek az államnak és a társadalomnak kötelességei körébe tartoznak, csak általánosságban vagyok bátor utalni arra, hogy a társadalomnak is igen nagy hivatása van e téren, igen nagy hivatása van a felvilágosítás, az erkölcsös életre szoktatás, a patronázsszerü eljárás terén. Anélkül, hogy tovább immorálnék a nagy népártalmak ezen kategóriájánál, röviden meg kell említenem az egyetemes nagy népártalmak egy harmadik faktorát, (Kálijuk! Hulljuk!) az alkoholt, illetőleg ennek mértéktelen élvezetét. Az alkohol kettősen veszedelmes, mint nagy népártalom, mert nemcsak közvetlenül támadja meg a testet, nemcsak közvetlenül pusztítja annak sejtjeit, hanem egyszersmind felhajtója a többi nagy népártalmaknak. Jól tudjuk, hogy a venereás megbetegedések túlnyomó nagy száma egyenes következménye az alkohol mértéktelen élvezetének. Na gyón jól tudjuk azt is, hogy az alkohol mértéktelen élvezete által elgyengitett test a leghálásabb talaj a tuberkulózis által való fertőzésre. Az alkohol tehát nemcsak direkte pusztítója az egészségnek, hanem egyszersmind legfőbb előidézője azon többi nagy népártalmaknak, amelyek oly megátalkodottan pusztítják nemzetünk élő tőkéjét. (Igaz! Ugy van!) Nagy körültekintéssel és nagy energiával kell tehát hozzáfognunk a szocziál-higíéne terén szükséges tennivalóknak egész komplekszumához, hogy a nemzet legdrágább kincsét, annak emberanyagát, regenerálni és a béke idejében megoldást követelő uj nagy feladatok teljesítésére képessé, alkalmassá lehessen tennünk. E nagy munkából államnak és társadalomnak egyaránt ki kell vennie a maga részét. Az államnak e részben fennálló kötelességei soha annyira nyilvánvalók nem voltak, mint napjainkban, amidőn nemcsak a háború iszonyatos pusztításainak pótlásáról kell gondoskodnunk, hanem arról is, hogy olyan nemzedékeket neveljünk fel, amely a jövő megsokasodott feladatainak, ugy fizikai, mint szellemi és erkölcsi értelemben megfelelni képesek. De bár kövessen is el az államhatalom minden lehetőt e téren, munkája mégis csak fél munka lesz, ha törekvéseinek előmozdításába nem támogatja a társadalom szerves együttműködése. Egyfelől a regeneráczió, másfelől a jövő megsokasodott feladatainak teljesítésére képes és alkalmas nemzedék felnevelése és sorompóba állítása a szisztematikus feladatoknak olyan tömegét idézi fel a higiéné terén, hogy azok elvégzésére az államhatalom ereje egymagában nem elégséges, hanem nélkülözhetetlenül szükséges a társadalom megértő közreműködése is. A lefolyt világháború során a társadalom megértésének és áldozatkészségének oly fényes tanúbizonyságait adta, hogy semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a bekövetkező békés időszakban is a szocziálhigiénikus feladatok ráeső részét odaadással fogja teljesíteni. Tisztelt ház! A legközelebbi jövőnek a szocziál-higiénikus tennivalók nagyarányú felkarolásának jegyében kell mozognia. (Helyeslés.) A mi rohanvahaladásunk oly sok irányban kötötte le erőinket, időnket, hogy sem kellő figyelmet és gondot, sem kellő anyagi támogatást nem szentelhettünk a szocziál-higiéne elsőrendű nagy követelményeinek. Pedig a haladással, a kultúra, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés fejlődésével együtt jár az emberi egészség nagymérvű veszélyeztetése. (Igaz! Ugy van!) A tömegekben való együttélés, a szellemi és testi erők mindinkább fokozódó igénybevétele, a városi élet felülkerekedése mindmegannyi ujabb és ujabb veszedelmet jelent az ember testi épségére és egészségére. Ezeket a veszedelmeket meghatványozta a háború. Most pedig következik a béke a maga óriási nagytömegű uj feladataival; a béke, amely ép, egészséges és erkölcsös emberanyagban való rengeteg szükséglettel fog előállani. Ezt a rengeteg szükségletet ép egészséges és erkölcsös emberanyagban csak akkor fogjuk tudni nemzetünk rendelkezésére bocsátani, ha mindenekfelett ápolni fogjuk a gazdaságnak mostani legfontosabb problémáját, az embergazdaságot. (Helyeslés.) Egészen röviden akartam ezekkel a szem-