Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

636. országos ülés 1916 június 15-én, csütörtökön. 105 hadvezetőség, a polgári hatóságok és a társadalom immár sorakozottan nagyarányú akcziót indítanak meg. Hálával kell megemlékezni arról a nagy akczióról, amelynek vezetését a ministerelnök ur vette kezébe, amidőn a tüdővész ellen való védekezést központ által egységes irányelvek szerint kivánja az egész országban intéztetni. Ez az akezió azt czélozza, hogy elsősorban a katonát igyekezzünk megmenteni; azt a katonát, aki frontszolgálatra ismét alkalmassá tehető, adjuk vissza a nemzeti ügy szolgálatának, azután azokat a katonákat, akik frontszolgálatra többé nem alkalmasak, igyekezzünk ismét munkaképesekké tenni. Továbbmenő czélja azután ennek az akcziónak, hogy mindazokat a tüdővészellenes intézményeket, amelyeket egyelőre a katonák javára létesitiink, később a polgári társadalomnak ajándékozzuk és a polgári társadalom körében indítsuk meg és vezessük keresztül igen nagy apparátussal, erővel és energiával a tüdővész ellen való védekezést. Meg vagyok győződve, hogy ez az akezió, amelynek módja az, hogy behálózza az ország egész területét a tüdővész ellen való specziáHs intézményekkel, szanatóriumokkal, tüdőbeteg-gondozókkal és egyéb intézményekkel, nagy eredmény nyel fog járni. (Ugy van! jobbfelöl.) Kötelességemnek tartom azonban egy szempontra a figyelmet felhívni és ez az egy szempont az, hogy bármily odaadással teljesítse is az állam és a társadalom e részben feladatát, a tüdővészellenes akezió teljes eredménynyel csak akkor fog járni, ha a legközelebbi jövő, a békének korszaka a maga egész nagyságában karolja fel a lakáshigienének kérdését is. Jól tudjuk, hogy a tüdővész elsősorban mégis csak lakásbetegség. A nyirkos, a nem szellőzött, a napfénytől át nem járt, a zsúfolt lakás a tüdővészes baczillusoknak a férőhelye, innen indulnak pusztító körútjukra azok a gyilkos baczillusok és tudjuk azt, hogy mindannyian eletünk nagyobb részét a lakásban töltjük, mindent el kell tehát követnünk, hogy lakásunkból ne halált, hanem életet szívjunk magunkba. Én azt hiszem, hogy a legközelebbi békés jövőnek első, legnagyobb nemzeti feladata a lakáshigiéne kérdését, a lakásegészségügy országos rendezését egész energiával, egész odaadással karolja fel. (Helyeslés.) A nagy népárfcalmak sorában, amelyekkel a szocziális higiénenak el kell bánnia, mindjárt a tüdővész mellett nagyon előkelő hely illeti meg a venerikus megbetegedéseket, amelyek nagy fontosságának jellemzésére csak egyetlen számadatot leszek bátor megemlíteni, a statisztikának azt az adatát, amely nem egészen fiksz és kidolgozott, amely azonban sokkal inkább optimisztikus, mint pesszimisztikus, t. i. hogy hazánknak legalább is 20 %-a állandóan venerikus betegségektől van fertőzve. Irtóztató nagyszám ez, milliókra menő, legalább 4 millió. A szám méretének rendkívüli nagy voltáról akkor méltóztatnak meggyőződni, ha figyelembe KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. méltóztatnak venni azt, hogy a legpusztítóbb népbetegségben, tuberkulózisban átlag mintegy csak félmillió lakosa szenved hazánknak. (Halljuk ! Halljuk!) A venereás betegségek ellen való küzdelemnek igen sok a nehézsége. Egyik lényeges nehézsége az e téren való küzdelemnek az, hogy a venerikus megbetegedéseknek állandó figyelemmel kisérése alig keresztülvihető. Ezeknek a betegségeknek ugyanis az a természetük, hogy bizonyos idő után nagyobbrészt gyógyultaknak mutatkoznak, ellenben később, évtizedek multán egészen más betegségek formájában lépnek fel és okoznak igen nagy szenvedéseket és igen gyakran halált, ugy hogy ezeknek lefolyását kellőkép ellenőrizni voltakép nem lehet. Hiszen köztudomású, hogy a tabesnek és a paralizisnek közismert esetei, azután nagyon sok esete az elmebajnak, szívbajnak, a véredényelmeszesedésnek, a vakságnak és egyéb belső megbetegedésnek egyenesen utókövetkezménye régmúlt venereás betegségeknek. Másik nehézsége a venereás betegségek ellen való küzdelemnek, a társadalomnak MZ H.Z 62fV~ általában indokolatlan, hamis álszemérme, amelylyel fél ehhez a kérdéshez hozzányúlni, szinte nem tartja illőnek, hogy ez a kérdés nyilvánosan pertraktáltassék. ( Ügy van! Ugy van! jobbfelöl,) A tévedés óriási nagy. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen, amint bátor voltam rá utalni, milliók és milliók szenvednek ebben a nagy népbetegségben. Elvégre is az ebben a betegségben szenvedő épen olyan beteg polgártársunk, mint bármely más beteg, nincs tehát jogunk, nem szabad a jirüdéria kicsinyes szempontjai által akadályoztatni engedni magunkat abban, hogy ezzel az óriási népártalommal, egészen nyilt _ sisakkal, teljes energiával szálljunk szembe. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Annál kevésbbé szabad ezt tenni, mert hiszen — hogy egy másik statisztikai adatot is említsek — konstatálva van az, hogy a venereás betegségben szenvedők átlag hat évvel rövidebb ideig élnek, mint mások. Ha tehát más szempontból nem, már üzleti szempontból is fel kellene karolnia a társadalom azon közgazdasági faktorainak, elsősorban a biztosító intézeteknek ezt a nagy nemzeti kérdést, amelyeknek érdeke, hogy életbiztosítás folytán ne fizessenek ki oly óriási összeget, amilyeneket e betegségek pusztításai folytán kifizetni kénytelenek. (Helyeslés.) Ha a háború hatását veszszük figyelembe a venereás betegségek szempontjából, akkor sajnosán kell konstatálnunk, hogy a betegségek száma óriási mértékben megnövekedett. Még sajnosabban kell konstatálnunk, hogy minő népelemeket von be a venereás betegségek által való inficziálódás. Ez a népelem t. i. a családapák köre, amely eddig mentes volt a venereás betegségektől, most azonban nagy mértékben áldozatául esik a betegségeknek. Természetes is a venereás megbetegedések nagy megszaporodása. 14