Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-625
február 12-én, szombaton. 198 625. országos ülés 1916 míg a kötelezvényt nem fizetik készpénzben; az üzlet lebonyolítása érdekében jobb a váltó és azt mondták a félnek, nézd, olcsóbb kamatra kapsz pénzt, fizetsz az eddigi 6—7% helyett 5 1 /s°/o-ot, felmondjuk a kötvény-kölcsönt és felcseréljük váltókölcsönnel. Ez megtörtént. A szerencsétlen emberek, nem tudták, mi a váltó, visszaadták a kötvényt, kicserélték váltóra. Azt hiszem, különösen abban az osztályban, amelyből én származom, a nép 10°/o-a sem tudja, hogy mi a váltó. Nálunk a nép a váltót még mindig ugy ismeri, mint a kötvény helyettesét .., Szabó István (nagyatádi): Bár soha nem ismerte volna! Novák János: Pedig nem ugy van, szerintem a váltó voltaképen készpénzben volna beváltandó, amikor lejár a kitöltött határideje. A takarékpénztárak azonban fentartják az u. n. nyargaló váltót, vagyis amikor lejárt az ideje, prolongálják, de csak addig, amíg az illető sze. mélye tetszik. Ha az illető nem tetszik az ügyésznek, vagy vezérigazgatónak, akkor az hiába akar kamatot fizetni, hiába akar 10°/o-ot törleszteni, az egész összeget követelik. Beperlik a váltót, amely be volt kebelezve a birtokra. A törvény megengedi a takarékpénztáraknak, hogy rávezessék a birtokra a haszonélvezeti záradékot, kinevezteti a zárgondnokot, ki van mondva a zárlat. De a zárgondnokot nem a községből nevezi ki, amivel pedig meg lehetne takarítani a fuvarköltséget és az az egyszerű községi előljáró nem is tartana igényt nagy napidijra, de az egyik intézet a pénztárnokát, a másik a könyvelőjét nevezi ki és az vasárnaponkint megjelenik a községben, felszámit fiakker költség czimén 34 K-t, najDÍdij czimén 50 K-t és amikor a birtokot elárverezték és a haszonbérletet, amely zárlat alá volt véve, értékesítették, 2500 K a termésbevétel és ebből maradt össze-vissza a tartozások fedezésére 250 K, a többit szépen elszámolták a zárgondnok ur utazási czimeire. Igen szépen kérem a t. igazságügyminister urat, akit ismerek mint a jog és igazság, valamint a kisebb osztály hathatós j>ártfogóját, hogy az ily visszaéléseket rendeleti utón torolja meg, illetőleg szüntesse meg. Ha valamely birtoknál zárlatot rendelnek el, ne legyen joga a takarékpénztárnak a saját tisztviselői közül zárgondnokot kinevezni, amikor az távol esik a községtől, hanem a helyben lévő elöljáróságból nevezzenek ki valakit, ami azért is helyesebb, mert egyrészt az mindig ott van, másrészt nagy költségmegtakarítással jár. Az a takarékpénztár, amely első helyen van bekeblezve, teljes fedezetet kap, de akik második kölcsönt adtak, már rosszul járnak. Nálunk azonkívül, sajnos, divatban van és talán az ország más részeiben is, hogy az u. n. becsületbeli adósságot is kérik, amely váltózsirálás folytán megy, hogy kezességet vállalnak, azután, ha a birtok árverésére kerül a sor, ott van az ügyvédnek árveréskérési, foganatositási, árverésmegtartási, sorrendi tárgyalási, pénzfelvételi költsége, ezek a költségek, valamint a zárgondnok költségei felemésztik a tőke nagyrészét, akkor történik, hogy a kezes, aki jóbiszemüleg aláirta a váltót, annak daczára, hogy be van keblezve, de amikor a sorrendi tárgyalás bevégződött, neki a váltó teljes összegét, sőt még a költségeket is meg kell fizetni. Minthogy azok a családok, melyeknek tagjai a hareztéren vannak, ha birtokkal rendelkeznek, segélyt nem kapnak és így még kárpótolva sincsenek azért a veszteségért, amelyet az idéz elő, hog_y hadban vannak a családtagok és nem tudják művelni a birtokot, kérem az igazságügyminister urat, legyen kegyes intézkedni, hogy amennyiben a moratóriumrendelet megengedi, a tömeges árveréseket legalább három évig ne lehessen megtartani a háború után. Ha nem tévedek, a tartozások felerésze a moratóriumrendelet értelmében fizetendő 1915 novemberében, másik fele pedig 1916 novemberében. Ha fizetés nem történik, jön a per, a biztosítási végrehajtás, sőt már várnak rá egyesek, hogyha megszűnik a háború, kérni fogják a tömeges árverést, ami nagy szerencsétlenség volna. Ezért az volna a kérelmem, hogy mivel azok, akik ezt a hazát vérrel védik meg, nem okai annak, hogy a haza védelmére vannak állítva, sőt a legnagyobb áldozatot hozzák meg akkor, amikor életüket koczkáztatják és mint a tapasztalat mutatja, hű fiai a hazának, legyünk velük szemben méltányossággal és ne mondjuk azt nekik a háború végével, hogy a hazának nincs többé szüksége rájuk, hanem legyen szíves a t. igazságügyminister ur akár rendelet formájában, akár pedig, ha a szükség ugy kívánja, pár szakaszos törvényjavaslat formájában még a jelenlegi ülésezések tartama alatt intézkedni az iránt, hogy azok ellen, akik hadbavonultak, amennyiben a kamatokat fizetik, sőt pontosan törlesztenek, a háború után tömeges árverést kérni ne lehessen, habár biztosítási végrehajtás is van ellenük vezetve, hanem legyenek az árverések felfüggesztve legalább is három évre, amíg a normális rend helyreáll és az adósságot, amely őket terheli, vissza tudják fizetni. (Helyeslés balfelöl.) Ezek után a következő interpellácziót vagyok bátor a t. igazságügyminister úrhoz intézni. (Olvassa:) »Van-e tudomása a tisztelt igazságügyminister urnak arról, hogy a hadviselés alatt a biztosítási végrehajtások egész tömege van foganatosítva és a háború befejeztéig az árverés kérése függőben van tartva? És ha van erről tudomása, szándékozik-e a tisztelt igazságügyminister ur akként intézkedni, hogy azok az adósok, akiknek családtag-
