Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

625. országos ülés 1916 február 12-én, szombaton. 199 jai hadban vannak és ez okozta, hogy fizetési kötelezettségüknek nem tehettek eleget: amenynyiben a kölcsön kamatait befizetik, az esetben az árverés velük szemben legalább 3 évre legyen felfüggesztve ?« (Helyeslés bal felől.) Elnök: Az igazságügyminister ur válaszolni kivan. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Nóvák János t. képviselőtársam interpelláczióját megelőző felszólalása tulajdonképen két részre oszlik és szives engedelmükkel én elsősorban az ügy lényegére és az ő interpellácziója tartalmára kívánok nyilatkozni, hogy azután a bevezetésben előadottakra végül egész rövid kijelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A kormány a kivételes intézkedések keretében ép azokban a rendeletekben, amelyek a most napirenden levő jelentés keretébe tartoznak, azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy már 1914 augusztus havától kezdve, tekintet nélkül arra, hogy az árverés utján kielégítendő követelés moratórium alá nem esik, általábanvéve ingatlanra — mert erre vonatkozott a t. képviselő ur interpellácziója — egész lényegtelen kivételtől eltekintve, árverést nem lehetett, illetőleg ezidöszerint sem lehetséges tartani. Mondom, ez 1914. augusztus havától kezdve mostanig igy van. (Helyeslés a jobioldalon.) T. képviselőtársam, aki nem lévén jogász, ilyen részletekkel nem foglalkozhatik, nincsen tájékozva afelől, hogy az általa kivánt intézkedés miatt nem szükséges a törvényhozás elé előterjesztéssel jönnöm, mert hiszen az 1916. évi IV. t.-cz., a negyedik kivételes törvénynek 8, §-ában rendeli, hogy a ministerium megállapíthatja azokat az átmeneti szabályokat, amelyek a kivételes hatalom alapján tett intézkedések hatályon kívül helyezésével kapcsolatosan szükségesek. A kormánynak tehát törvényhozási felhatalmazása van arra, hogy a háború befejeztével e tárgyban is, t. i. a moratórium feloldásával összefüggésben és a jjeres és nem peres eljárásra vonatkozólag olyan átmeneti intézkedéseket tehessen, amelyek a háború befejezte után lépnek hatályba és a melyek a moratórium likvidálásával összefüggő eljárási és végrehajtási szabályokat fogják majd tartalmazni. Ezen intézkedések részleteire nézve bizonyára hiba volna ma kiterjeszkednem. Hiba volna azért, mert ezeket a részletes átmeneti intézkedéseket csak az összes érdekelt szakkörök hivatott szakvéleményének meghallgatása után, a kormány azon t. tagjaival való megbeszélés alapján, kiknek ügykörét ez a kérdés érinti és természetesen csak az akkori közgazdasági viszonyok és egyéb méltánylást és figyelmet érdemlő körülmények mérlegelésével hozhatom majd javaslatba a ministertanácsnak; azoknak tárgyában tehát nem az igazságügyminister egymaga, hanem a kormány fog majd intézkedni. Ebben a perczben tehát a részletekre nézve magamat semmiképen sem köthetném le, de egyikünknek sem áll módjában most az akkori gazdasági és egyéb viszonyokat mérlegelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy azonban az az elvi álláspont, melyre felszólalásom elején utalni bátor voltam, hogy t. i. ingatlanokra az árverést a kormány 1914. augusztus havától — ismétlem, jelentéktelen kivételektől eltekintve — nem engedte meg, azt mutatja, hogy a kormány a legnagyobb megértéssel és érzékkel viseltetik azon fontos nemzeti és közgazdasági érdekek iránt, amelyek a t. képviselő urat az interpelláczióra birták, azt hiszem, nyugodtan^ kérhetem a t. házat, hogy ebben az értelemben méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Biztosithatom t. képviselőtársamat és az egész házat, hogy senki sem viseltethetik több érzékkel, nagyobb megértéssel és megbecsüléssel a magyar nép azon fiai iránt, akik hazánkat, nemzetünket, és valamennyiünk családját most is védelmezik, mint én, és amennyiben módom lesz az ő érdekeiket ezen rendeletek megállapításánál is figyelembe venni, ez nekem nagy örömömre és megelégedésemre fog szolgálni. (Helyeslés.) A t. képviselő ur beszédének elején egész inczidentaliter felemlíteni méltóztatott azt is, hogy bizonyos visszaélésekről van tudomása, amelyeket egyesek bizonyos vidékeken a jelenleg hatályban levő végrehajtási törvény bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásával elkövettek. Ezekre vonatkozólag két kijelentést kell tennem. Az egyik az, hogy bizonyos intézkedések megszüntetése, melyeket a t. képviselőtársam visszásságra vezetőknek jelzett, nem az igazságügyministeriuni hatáskörébe tartozik. Például a zárgondnokok kirendelése birói intézkedés, s e tárgyban csak felügyeleti hatáskörben és konkrét panaszok folytán, bizonyos esetek megvizsgálásával, amit készségesen helyezhetek kilátásba, áll módomban valamit tenni. A másik az, hogy végrehajtási eljárásunknak, mely tudvalevőleg még az 1881-iki törvényczikken alapszik, bizonyos viszásságait én is ismerem és már régebben intézkedtem, hogy az 1881: LX. t.-cz.-nek illetőleg novellájának módosítása előkészíttessék. Minthogy azonban a háború tartama alatt a háborúval össze nem függő szerves igazságügyi alkotásoknak nincs itt az ideje, ezidő szerint nem is áll módomban a háznak ez irányban előterjesztést tenni. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kivan a képviselő ur szólni? Nóvák János: Ismerve a t. igazságügyminister urnak jóindulatát, és miután megigérte, hogy, amennyire lehetséges, mindent elkövet az ügy érdekében ós azt jóindulatulag támogatni fogja, én erre való tekintettel válaszát köszönettel veszem tudomásul. (Helyeslés,)