Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-621
621. országos ülés 1916 február á-én, pénteken. 49 ságokban pedig a földmivelésügyi minister urnak egyedüH ekszponense, a gazdasági felügyelő. A háborús mezőgazdaság állami támogatására tehát ugyanaz a bürokratikus szervezet áll rendelkezésre, amely a gazdasági közigazgatást a béke idejében ellátta. Ellensége vagyok a hivatali állások ok nélkül való szaporításának, de rendkívüli viszonyok rendkívüli intézkedések életbeléptetését teszik szükségessé. En tehát azt tartottam volna és azt tartanám ma is helyesnek, hogy a t. kormány a háborús mezőgazdaságot akként szervezné meg, hogy az országot gazdasági körzetekre osztva, ministeri biztosokat rendelne ki, akiknek kötelessége a háborús mezőgazdaság megszervezése, a rendelkezésre álló erők és fedezetlen szükségletek nyilvántartása lenne, akiknek nemcsak teljhatalom adatnék a közerők felhasználása felett, de oly eszközök is bocsáttatnának rendelkezésre, amelyekkel az igavonó jószágok hiányzó munkaerejét az állam gondoskodás révén a gépek munkájával pótolná. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma, midőn a mezőgazdasági termelés túlnőtte a közgazdasági érdek keretét, midőn az szorosan összefügg a hadjárat sikerével, a mezőgazdasági közigazgatást nem lehet a közigazgatás egyik niellékhajtásaként kezelni, nem lehet bürokratikusán kezelni, ma annak nemcsak vezetéséhez, de végrehajtásához is oly egész emberekre van szükség, akikben nemcsak képesség és invenczió van, de akik egész munkaképességüket e czélra szentelhetik. Nem csodálkozom azon, hogy a t. földmivelésügyi minister ur azzal a bürokratikus szervezettel, amelylyel rendelkezik, a termelés terén nagyobb eredményeket elérni nem tudott, nem mintha a rendelkezésre álló erők egyénileg nem lennének kiválóak, hanem azért, mert a feladat nagyságához számban elégtelenek és még inkább azért, mert nem birnak oly vidéki szervezetekkel, amelyekkel a végrehajtást kezükben tarthatnák, mert a végrehajtást csak a legszélesebb alapokon álló diszkreczionális jogok gyakorlásával lehet teljesiteni. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) A háború által előidézett rendkívüli viszonyok nem alkalmasak a többtermelés programmjának megvalósítására. Ezek közt a rendkívüli viszonyok közt mégis vannak olyanok is, amelyek egyenesen invitálják, hogy őket a termelés javára kihasználják. Itt elsősorban a hadifoglyok munkájára gondolok. (Hattjuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hadifoglyokat elsőizben a múlt évi május hóban használtuk fel-intenzivebben a mezőgazdaság czéljaira. Hogy mi történt addig az ő munkaerejükben rejlő nagy munkaértékkel és mi történik most télen, amikor a mezőgazdaság czéljaira csak kis részben vannak kihasználva, erre nézve a közvélemény tájékozatlan. A t. földmivelésügyi minister urnak itt módjában állana a háború adta e lehetőség kihasználásával az ország keleti részének égy égetően sürgős problémáját megoldani és a Tisza és mellékfolyóinak szabályozását keresztülvinni. (Mozgás a jobbKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. oldalon.) Tudomásom szerint a mellékfolyók egyegy szakaszán történnek bizonyos védelmi munkálatok, a hadifoglyok igénybevételével ezek azonban nincsenek arányban a feladat nagyságával. Németországban a hadifoglyok munkájával a közművek egész sorozata létesült és bizonyára nem véletlen, hanem a háború gazdasági tapasztalatainak következménye, hogy e munkálatok csaknem kizárólag a mezőgazdasági termelés javára esnek. Nálunk ha a háború után megcsináljuk a hadifoglyok munkájának mérlegét, ugy meg kell állapitanunk, hogy azoknak a munkálatoknak maradandó emléke nem marad, hogy nagyfontosságú sürgő.) problémák megoldása a bekövetkezendő munkáshiány és a magas munkabérek következtében hosszú ideig megoldatlan probléma marad. En tehát arra kérem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy igyekezzék a vizszabályozás kérdésén a hadifoglyok munkájával segíteni. A legczélszerübb eljárásnak azt tartanám, ha a fogolytáborok ott létesülnének, ahol ezeket a munkálatokat eszközölni szándékoljuk, mert a hadifoglyok felhasználása a mezőgazdaságban hullámzó, időszakonként az egész anyagot igénybe veszi, időszakonként azonban jelentékeny feleslegeket hagy ; ezeket a feleslegeket kellene a vizszabályozás czéljaira felhasználni mely munkálatok az évszakoktól függetlenül eszközölhetők s melyeket nem alterál az sem, ha nem mindenkor ugyanazon nagy munkaerő áll is rendelkezésre. (Ugy van! a baloldalon.) T. ház ! A termelést mindenekelőtt a termelőosztályok szakavatott buzgalma, tehát a magántevékenység biztosítja. Az állani feladata itt csak az lehet, hogy a termelés útjából az akadályokat elhárítsa, hogy a termelés szervezésével és irányításával, a lehetőségek megadásával a magántevékenység segítségére legyen. Ezt a feladatot azonban az államnak mindent leküzdő energiával kell teljesítenie, ma félre kell tennünk a sablonos bürokratizmust és a helyzet magaslatára emelkedő gyakorlati érzékkel kell a gazdasági élet kerekeibe markolni. A háború győzelmes befejezése ma már kérdés tárgyát nem képazheti. (Ugy van! Ugy van !) Csapataink csaknem mindenütt az ellenség földjén állanak. Az elért eredmények oly nagyok, hogy azoknak az ellensúlyozása, azoknak megsemmisítése kivül áll a lehetőségek határán. Ellenségeinknek egy előnye van felettünk : az uralom a tengereken, tehát a világforgalom szabadsága. Nekik a termelés zavartalanságának biztosítása csak financziális kérdés, nekünk több annál ; nekünk létérdekünk. Mi szövetségeseinkkel zárt területet alkotunk : nagy előny a hadviselés szempontjából, de hátrány a mezőgazdasági ellátás tekintetében. Ezt a hátrányt kell ellensúlyoznunk, mint ahogy ellensúlyozzuk is, mert Isten bőven termő földdel áldott meg minket. Ez a föld megvéd minket a leggonoszabb tervtől, amely emberi agyban a gyűlölet folytán valaha megszületett, megvéd minket a kiéheztetéstő], (Ugy van! a 7
