Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-621

46 621. országos ülés 1916 február 4-én, pénteken. tekintetben igen nehéz volt. Nem csak a tapasztalat hiányzott, hanem a közélelmezés biztosításának kérdése mellett más, fontos szempontokat is mérlegelés tárgyává kellett tennie, melyek egyaránt befolyásolták a hadviselés érdekeit, az ország közgazdasági érdekeit és teherbíró képességét. Már maga az a körülmény, amelyre Issekutz Győző t. képviselőtársam felszólalásában helyesen hivatkozott, az a politikai és erkölcsi kötelesség, hogy a szövetséges Ausztria élelmezéséről részben gondoskodjunk, továbbá az a körülmény is, hogy országunk főjövedelmi forrását a mezőgazdasági termények képezik, egyrészt az áru megosztását komplikálja, másrészt az árak megállapítása tekintetében óvatosságra int. Ha a mezőgazdasági terményeket illetően a háború első hónapjában érvényben volt piaczi árak állapíttattak volna meg, ugy meggyőződésem, hogy az ország ma nem bírná el a háború terheit és a jövőben sem tudna a fokozott igényeknek megfelelni. Ez a körülmény azonban nem menti a kormányt fel a felelősség alól azért a mulasztásért, hogy mindjárt a háború elején nem állapította meg és nem szervezte meg azt a programmot, melylyel a közélelmezés zavartalanságát biztositania kellett volna, (Ugy van! balfelől.) hogy érthetetlen módon nem számolt a háborús konjunktúrákkal, amelyek a spekuláczió szárnyain a hihetetlenség magasságába emelkedtek, hogy nem állapította meg azokat a határokat, amelyeknek elérése rá azt a kötelességet rótta, hogy az általános jó érdekében az árak további emelkedésének gátat vessen, s ezt tegye oly módon, hogy eljárása által áruhiányt ne idézzen elő. (Ugy van ! balfelől.) Ezzel szemben azt látj uk, hogy a kormány a tüz oltásához mindig csak akkor fogott, amikor a tető már lángban állott. A kormány jól tudja, hogy az 1914. évi termés rossz ; érthetetlen tehát, hogy'miért tűrte egy fél esztendeig, hogy az normális bőségben fogyasztassék, hogy azt az országból számolatlanul kivihessék, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mely eljárás folytán aztán különösen a városokban az ínség szomorú napjai következtek be. Érthetetlen, hogy miért nem tette meg a kormány már szeptemberben vagy októberben azt, amit februárban mégis csak meg kellett tennie, hogy miért nem vette már akkor számon és zár alá a kenyérmagvakat és szabályozta azoknak fogyasztását. Érthetetlen, hogy miért tűrte a kormány, hogy a kufárok vásárolják össze a hüvelyeseket (Ugy van ! balfelől.) és — hogy egy példát hozzak fel — száz koronáért árusítsák azt a babot, amelynek ára később negyven koronában makszimáltatott, (ügy van! balfelől.) Milliókkal gazdagodtak meg igy egyesek a fogyasztóközönség rovására anélkül, hogy ebből a termelőosztály zömének egyáltalán haszna lett volna. (Felkiáltások balfelől: A bankoknak jutott !) De, t. ház, találkozunk a t. kormány oly intézkedéseivel is, amelyek az élelmiszerek egy csoportjának áralakulását károsan befolyásolta. Ezzel a kérdéssel gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársam részletesen foglalkozott és igy én ezt csak röviden egy más szempontból kívánom megvilágítani. (Halljuk/ Halljuk/) Ez ugyanis a tengeri rekvirálása. A tengeri, tekintet nélkül a gazda takarmányszükségletére, emberi táplálkozás czéljaira meghatározott áron rekviráltatott. Ez eddig helyes, mert a liszt a legfontosabb tápszer és igy ennek biztosítása minden más szempontot megelőz. Az azonban nem lehet helyes, hogy a szükséglet nem állapíttatott meg kellő pontossággal, az még kevésbbé helyes, hogy fenmaradt tengerifeleslegei nem bocsáttattak vissza a gazdának. Gr. Tisza István ministerelnök: Miféle feleslegeket ? Bottlik István: Igy beállítva e kérdés kezelése csak a gazdával szemben látszik igazságtalannak, végeredményben azonban nagyban: be^ folyásolta a hizlalt sertés és ennek következtében a zsír áremelkedését, (Ugy van / Ugy van! balfelől.) mert a rekvirálás megfosztotta a gazdát a hizlalás lehetőségétől. (Ugy van! balfelől.) A hizlalás a nagyvállalkozás kezében konczentrálódott és igy konczentrálva lett a kínálat is ; nem lévén verseny, a nagyvállalkozás tetszése szerint állapíthatta meg az árakat. Fernbach Károly: Ahelyett, hogy büntették volna az uzsorásokat, ezek szabadon garázdáh kodtak! , Bottlik István: Nézetem szerint a helyes eljárás az lett volna, ha a törvényhatóságok rendelkezésére bocsátott tengeri feleslegei visszabocsájtattak volna a gazdának, azzal a kötelezettséggel, hogy azon hizlaljanak. Ily módon . megoszolván a kínálat, az árak természetes alapon fejlődtek volna ki. A hizlalás kérdéséről szólva, felhívom a t. kormány figyelmét a hadsereg hússal való ellátáT sának kérdésére. (Halljuk!) . Gazdasági életünknek nem lévén olyan szerve, amely, ismervén a szükségletet és ismervén az országnak marhaállományát, bizonyos előrelátással és arányossággal, altruisztikus alapon oldaná meg a közvetítés kérdését hadsereg és tenyésztők között, a hadseregnek csak igen ritkán van módjában közvetlenül, a tenyésztőtől vásárolni marhát, s nagyobbára kénytelen a könnyebb lebonyolítás kedvéért a nagyvállalkozóhoz fordulni. Az árak rendszerint nincsenek fiksz megállapítva, hanem az árra a wieni maihavásárnak az átadás hetében a középarányosa a mérvadó. Természetes, hogy ezeknek a nagy czégeknek, ha érdekük megkívánja, könnyű e piaczon bizonyos határig 'áralakítókig fellépni, s ezért oly feltűnő az árhullámzás s ezért oly szeszélyes a felhajtás. Konczedálom, hogy ez sokszor a gazdára nézve is lehet előnyös. Azonban -az ország közgazdasága érdekében sokkal előnyösebb volna a hosszabb időre megállapított fiksz ár, mely a gazdának lehetővé tenné, hogy rizikó nélkül javíthassa fel állatait. Felszólalásom keretében nem akarok a hizlalás kérdésével részletesebben foglalkozni, csak