Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

631. országos ülés 1916 február 23-án, szerdán. 163 Én minden habozás nélkül arra a meggyőződésre jutottam, hogy az árdrágulás, különösen a zsir, a szalonna, a czukor és a xuhanemüek kétségtelenül a nagytőkének, a budapesti nagyobb pénzintézeteknek üzérkedésével és árfelhajtásaival függ össze. Egy-két adat meggyőz mindenkit arról, hogy itt abnormis helyzettel állunk szemközt, így megtudjuk, hogy az egyes pénzintézetek élén álló férfiak pl. Ullmann ur, a Hitelbank élén álló férfiú, amellett, hogy saját intézeténél egy nagy tantiémekkel járó állást tölt be, amint azt múltkor voltam szerenesés kimutatni, ezenkivül ő maga 22 intézetnél, sőt van olyan is, aki 38 pénzintézetnél és vállalkozásnál van angazsálva. így megtudjuk az egyik kimutatásból, mely előttem fekszik, hogy a Hitelbank mélyen tisztelt vezérigazgatója csak a Hitelbanktól magától a mostani évben 250—300.000 korona tantiémet huz és van egy pénzintézet élén álló nagy férfiunk, kinek e czimen való jövedelmei az 1915. évben másfél millió koronát tettek ki. De itt vannak az objektív adatok. A Hitelbanknak 1913-ban 1,028.487 korona 19 fillér volt az áruosztály-nyeresége, 1914-ben 2,834.447 korona 72 fillér, tehát 176%-kal emelkedett az áruosztály nyeresége egy esztendő alatt. A Magyar Banknak 1915-ben az 1914. évhez viszonyítva az áruüzletben 2,264.000 koronával nagyobb nyeresége volt. Ez eléggé komoly adat, ha figyelemmel vagyunk arra is, hogy a Magyar Általános Hitelbanknak mérlege még közzétéve nincs, de azt máris tudjuk, hogy az első félévben az áruosztályban elért nyereség 1,420.000 koronával többet tett ki, mint az előző évben s az osztalék 37 koronáról 45 koronára emelkedett. Már ezek az adatok is objektíve eléggé bizonyítják, hogy itt a jogos gyanúnak minden tényezője meg van, hogy annak a mesterséges áríelhajtásnak, mely itt előállott, ezek az intézetek elsősorban okai és tényezői. (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De van egy rettentően érdekes és értékes más adatom is. Itt van a Hangyának közzétett mérlege. (Halljuk ! Halljuk !) A Hangyának zsirés szalonnaüzlete 1915-ben a korábbi egy millió métermázsáról visszaesett 700.000 métermázsáia. Tehát a Hangya egy év alatt 300.000 métermázsával kevesebb zsírt és szalonnát árult, mint az előző évben. Mondanom is felesleges, hogy a magyar emberre nézve, ki a kávéját is csak ugy szereti, ha azt bicskával eheti, a szalonnakérdés mit jelent. Utánajártam, mi lehefc az oka annak, hogy a Hangya 300.000 métermázsával kevesebb zsirt és szalonnát adott el. A felelet az volt : azért nem voltunk képesek — ők nem hizlalnak — zsirt és szalonnát forgalomba hozni, mert először a 8 koronás ár oly magas volt, hogy azt a mi klientélánk, vagyis a Hangyához tartozó közönség, nem volt képes megadni; ennek folytán nem voltunk képesek rajta túladni. De a vidékre sem küldhettünk sem zsirt, sem szalonnát, mert amint az hitelesen megállapittatott, a vidéken 2—3—4 koronával olcsóbb volt a szalonna, mint itt. Ez apodiktikus biztonsággal állapítja meg, hogy a zsírban és szalonnában való rendkiviüi árdrágítás Budapesten lokális természetű volt és ennek nem lehet más tényező az oka, mint ezek a nagybankok, speczialiter a Hitelbank; (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert arról beszélhet nekem akárki, amit akar, az a kisgazda, akinek egy métermázsa kukoriczája van eladó, vagy egy malacza, az nem csinál konjunktúrát, az csak alkalmazkodik a konjunktúrához, hanem az a nagy bank, amely a maga üzletkörén kivül egyszerre elkezd ezerszámra, tizezerszámra disznót hizlalni, az igenis tud konjunktúrát csinálni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert 10.000 darab disznónak piaczravetése árszabályozó, áralakító tényező. A kisgazdától elvonták a 28 koronás kukoriczát és konfiskálták, mert 100 koronájával értékesítette az esetleges hizlalás révén. Most felmerül a kérdés, miért nem keresték ezt a kukoriczát a Hitelbanknál és ezeknél a nagybankoknál ? Yan itt egy rendelet, amely ez iránt in concreto intézkedik és én azt tapasztalom, daczára annak, hogy közzé van téve, hogy a fővárosban a legutolsó héten, a legutolsó vásáron a kórházak számára nem tudtak megfelelő disznóhúst kapni, a főváros területén semmi sem történik arra, hogy ezt a nagyban való disznóhizlalást a közönség javára megóvják attól, hogy az árdrágításra, mondjuk uzsorára felhasználható legyen. » Keám nézve ez a kérdés több tekintetben nagyfontosságú. Ezek az intézetek, amint méltóztatnak tudni, nagyjában igen sok felmentett munkással dolgoznak. Én nem képzelek nagyobb visszaélést, mint ha kiderül, hogy ezek az intézetek az árdrágításra használták fel ezeket a frontszolgálat alól felmentett munkásokat, mert ez azután minden képzeletet felülhaladó dolog volna. Nekünk mindnyájunknak egyet kell értenünk abban, hogy ezt meg kell akadályoznunk. Azonkívül a t. képviselőháznak tudomása van róla, hogy a Hitelbank alapitása a Rothschildház tőkéje. A Rothschild-ház pedig nemzetközi jelentőségű olyan pénzház, amelynek tulajdonképeni üzleti feje Londonban és Parisban van. Nem akarom a rendelkezésemre álló adatokkal bizonyítani, hogy milyen módon fejt ki ententebarát és Németország- és Magyarország-ellenes agitácziót ez a pénztőke semleges területen, Amerikában, de egyre még figyelmeztetnem kell a t. házat és a kormányt, hogy a Rothschild-tőke nemcsak ezen gazdasági összeköttetésnél, hanem rokonsági összeköttetésnél fogva is az entente szolgálatában áll. Tudjuk, — illetőleg, aki nem foglalkozott vele, talán nem tudja, — hogy Rothschild Mayernek leányát 1878-ban Roseberry lord vette el, aki később Angliának ministerelnöke volt és ma is közéletének egyik vezérférfia. Nem akarom itt bővebben festeni azt a képet, micsoda irtóztató inkonzekvenczia rejlenek abban, 46*