Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

364 631. országos ülés 1916 ha épen a Hitelbank révén a magyar állam a hadsereg frontszolgálata alól felmentett munkásokkal olyan uzsoialiaszonra működnék közre, amely közvetve az angol és a párisi Rothsehildok birtokába jut. Én ezt a kérdést bővebb megfontolásra ajánlom, de a magam részéről egyelőre nem kívánok semmi mást, mint azt, hogy a törvény szigora nocsak a Póka Jánosokat és a Fazekas Mihály okát érje utol, hanem érvényesüljön a Hitelbank et oonsortes ellen is. Itt van a kezemben egy rendelet, az 1915 november 23-án kelt rendelet, amelynek a 4. szakasza kifejezetten és világosan megírja, hogy a legkisebb gyanú esetén az ilyen nemcsak szakvesztrálandó, hanem — szó szerint kell ezt a részt felolvasnom, hogy a hitelesség iránt a legkisebb kétség se legyen — (FI álljuk I Hallj tik ! balfelöl.) »a hatóságnak vagy megbízottjának jogában áll a bejelentésre kötelezettnek készleteit, raktárait és üzleti könyveit mgevizsgálni«. Itt az uzsorával szemben meghatalmazás adatik a hatóságoknak, hogy a legszélesebb körű jog alapján intézkedhetnek' aziránt, hogy az ilyen uzsora lelepleztessék. Én mint egyedül álló ellenzéki képviselő nem tudom ezt megállapítani; nekem nincs jogom azt a konkluzumot levonnom, hogy itt már konstatált uzsorával állunk szemközt. De azon indicziumok alapján, amelyeket voltam bátor felsorolni és amelyek egyenként is elégségesek arra, hogy a hatóság beavatkozását provokálják, jogom van követelni, hogy a hatóság tegye meg ezeket az intézkedéseket és a könyvek megvizsgálásával intézkedjék, hogy jövőre ezek az árfelhajtások ne történhessenek. Azonban én tovább megyek. Amit én kívánok, az más. Én azt kivánom, hogy az állam mindazokat a nagy üzemeket, amelyek akár ruhaelőállitással, akár élelmiczikkek előállításával, akár lőszer előállításával foglalkoznak, a legsürgősebben vegye állami ellenőrzés alá, még pedig az árvizsgáló bizottságok közreműködésével, mint ahogy azt az ellenzék proponálta, akként, hogy a képviselőház a legbiztosabb adatoknak legyen birtokában legközelebb — ha majd ezt reklamáljuk — az iránt, hogy milyen százalékban áll a munkabér a kivánt árakkal. (Helyeslés balfelől.) Mert hogy ezek a nagy vállalatok azonkívül hogy itt uzsorát űznek, még a munkásokat is kiuzsorázzák (Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) és nekünk a Damokles-kardtól kelljen félnünk, — amint pl. a napokban a fegyvergyárban történt — nem akarok többet mondani — ahol nagy felzúdulás volt, erősebb kifejezést is használhatnék, a t. mimsterium talán belátja, de szándékosan nem használok — hogy a munkabérekkel való durva visszaélések a munkásság között azután elégedetlenséget szítsanak és ez legyen az ok arra, hogy a mi háborúnk a legvégzetesebb pillanatban nem jó eredménynyel végződjék : ezt nem szabad eltűrnünk. Ezért én, aki elvileg a bérminimum intézményével szemben nagyon sok aggályt táplálok, február 23-án, szerdán. azt, hogy a szerződésekben rövidebb időtartamú munkára a bérklauzula benne legyen és hogy az a munkás az elért árral arányban álló munkabért megkapja, (Helyeslés balfelől.) olyan dolognak tartom, amely emberiességi, társadalmi és politikai szempontból egyaránt szükséges. (Helyeslés balfelől.) Ez az egyik ok, amiért az állami ellenőrzést sürgősen követelem és rendkívül örvendek, hogy a t. ellenzék részéről helyesléssel találkozom, mert a kormány számára nem lehet megnyugtatóbb dolog, mintha innen hallja azt, hogy ne tessék ezen a téren megijedni, itt az ellenzék nem fog szemrehányást tenni, ellenkezőleg, támogatni fogjuk, ha ezen visszaélések meggátlására a törvényes eszközöket igénybe veszi. Itt van a második kérdés. Nekünk a legapróbb részletekig tudnunk kell, hogy ezek a nagyban való élelmi áruczikkek, amelyekkel a Hitelbank, a Magyar Bank stb. foglalkoznak, tényleg milyen haszonnal zárják le kalkulusukat, mert csak ilyen módon, hatóságilag ellenőrzött könyvek alapján lehet megállapítani, van-e itt uzsora vagy nem és ha van, a legszigorúbb intézkedéseket követeljük legalább addig a mértékig, hogy megfelelő adózási törvényekkel az állam számára vissza kapjuk, amit ezek az emberek törvénytelenül elharácsoltak. (Helyeslés balfelől.) A harmadik dolog — és ezt nem tudom eléggé aláhúzni — az, hogy olyan vállalatoknál, amelyek uzsora czéljaira akarják felhasználni a tömegesen felmentett munkásokat, a kormány haladéktalanul tagadja meg az ilyen munkaerők igénybevételét, vagy pedig vegye azt hatósági ellenőrzés alá, ugy hogy visszaélések ezen a téren ne történhessenek. Már most kérdezve kérdezem, hogy mikor a városnál a közigazgatási bizottságnak is megvan a jogköre, hogy ezeket az intézkedéseket is elrendelhesse és pl. a Hitelbank által hizlalt disznókat rekvirálhatták volna, miért nem történtek meg ezek az intézkedések ? Erre egy fővárosi képviselő úrtól azt a felvilágosítást kapom, hogy itt uzsora nincs, mert az intézeteknek az élén grófok állnak. Én ezt az okoskodást el nem fogadom, én nem teszek különbséget egyéni tiszteletéül tárgyában gróf vagy nem gróf közt. Ez az okoskodás, amelylyel Sándor Pál képviselő ur részéről találkoztam logikailag kissé groteszk, azonkívül egyenesen barbár. Logikailag azért groteszk, mert ugy állítja fel a tételt, hogy vagy van uzsora vagy nincs ; de miután van, tehát nincs. (Általános élénk derültség.) Erre ő ugy jön rá, hogy a grófokat állítja oda paliódium gyanánt. Ez a rossz szokásuk megvolt valamikor ősidőkben a népeknek, akik nem akartak szombaton verekedni, tehát a gyerekeket és az asszonyokat állították az ellenség elé, de ez nem vezetett czélra, mert az ellenség azért rájuk lőtt. De van egy másik nagyon kitanító példám Sándor Pál ur számára. Nemrégiben történt, hogy a muszkák Nadvornánál elkövették azt a barbárságot, hogy a zsidókat ekszponálták és tolták